Ha visszagondolnál azokra az időszakokra amikor a gyereked még kisebb volt, mit mondanál hogy hány évesen volt velük a legkevesebb gond?

A legnagyobb gyermekem 17 éves lány.Alapvetően sohasem volt problémás gyerek,a dackorszak kimaradt az életünkből,az iskolában,óvodában se volt egy kirívó egyéniség.Én neki minden korszakát szerettem,mégis most a legjobb úgy érzem.Felhőtlenül beszélgetünk bármiről,jó látni ahogy beérik,nagyon jó a viszonyunk.A kisebb korához képest egész más.Szerencsére még nem voltak olyan dolgai amin nagyon kiakadtam volna,kicsit későn érő típus,lehet hogy majd ezután jönnek?A legkisebbem(fiú)viszont 3 éves,hát nem biztos hogy ez lesz életünk legjobb időszaka vele,én alig várom hogy nagyobb legyen.A nővérei hisztijétől megmenekültem,hát most megkapom csőstül.Olyan akarat van benne hogy ihaj.Persze ennek is vannak szép pillanatai(sőt főleg azok vannak)nagyon édes tud lenni ahogy kiváncsi meg mindent kipróbál.Én a csecsemőkorukat imádtam az biztos és olyan kár hogy többé nem lesz ebben részem:(Ha ki kellene emelnem ezt emelném ki.De tényleg minden korszaknak van szépsége és így hogy tudom mik azok,nem mondanék olyat hogy bárcsak olyanok maradnának,mert akkor nem lennének egészségesek.Nincs szebb mikor látod felnőni,amikor kezdi az iskolát,amikor először szerelmes és beavat az életébe,amibe sajnos már nincs betekintésed,úgy mint régen.Hogy vannak tervei.Gond mindig van velük de ezt vállaljuk,soha nem éltem meg gondnak.Ha ebből a szempontból nézem talán óvodás kor végén,önállóak,de még azért kicsik......hát mint látod én se tudom:-)