Hogy szoktattátok le a kisfiatokat a verekedésről, odacsapkodásról? 21 hónapos a kisfiam.

Én ilyen esetben azt szoktam csinálni, hogy megfogom a kezét, lassan, nyugodt hangnemben közlöm, hogy zet tilos, én sem ütlek meg téged, és megpróbálom helyette megfogalmazni a problémáját. Sokszor az ekkorák azért ütnek, mert nem tudják még szavakba önteni, megfogalmazni a problémájukat, az "agresszió" pedig ösztönös dolog.

Ha nagy a "baj", és folytatja az ütlegelést, akkor miután végigmondtam a "mondókámat"(sztem ez azért fontos, mert a gyereknek tudnia kell, hogy nem őt magát nem veszem figyelembe vagy a problémáját, hanem a viselkedést negligálom), látványosan mást kezdek csinálni, nem vonulok ugyan ki a szobából, nem hagyom magára de mással foglalkozom. Általában pár másodpercnyi "anyázás" után odajön és kibékülünk:).

Most van a dackorszakban.

Nem ismerem a körülményeket, de valami miatt ezt a viselkedést kísérte számára pozitív megerősítés.

Nem szabad vele erőszakosan viselkedni (pl. bezavarni a szobába), mert ez csak erőszakot szül az ő részéről. Ez lesz az "alaphang".

Idejekorán fordulj szakemberhez! Egyedül neveled? Ez is lehet gond.

Úgy ahogy az első írta.

Ne engedd = fogd le a kezét. Határozottan közöld, hogy ez tilos, és próbáld meg kideríteni, mi zaklatta fel. Ezen pedig próbálj segíteni, vagy legalább érezz együtt vele. Tudom, hogy nagyon szeretnél ..... csinálni, de nem lehet. Esetleg az okát is megmondhatod. "Sajnálom, hogy mérges vagy, de nem dughatod a szöget a konnektorba, mert megráz az áram." Aztán ha tudod, tereld másra a figyelmét, vagy módosítsd kicsit a dolgot amit akar, hogy megengedhetővé váljon. "Gyere, böködjük a szögeket ebbe a krumpliba!"

Egyébként mi a különbség a "kiabálok vele" és az "ordítozok" között?

Az elkényeztetés általában azt jelenti, hogy a szülők/nagymama nem következetesek.

Ha egyszer valamit kimondasz, hogy "így van ez és nem másként", akkor az legyen úgy, még ha néger gyerekek is potyognak az égből. Vagy pedig előtte gondold át, hogy át tudod-e vinni az akaratod. Ha nem, akkor inkább ne mondd ki!

Én mindíg ezt próbáltam vinni mindkét gyermekemnél, akik nem is lettek követelőzők vagy erőszakosak (persze ez alkat kérdése is).

Ez nem szigorúság, hanem következetesség. És elég, ha az egyik szülő ilyen, mert akkor ki tudja egészíteni a másikat.

Pl. én sokkal megengedőbb vagyok, mint a feleségem. Ezáltal sokkal inkább be tudom tartatni azt, amit megmondtam. Illetve be tudom tartatni, amit a másik megmond. Ez a "jó zsaru-rossz zsaru" taktika.

Az is fontos, hogy a gyereknek legyen egy napi rutinjuk mindíg ugyanabban az időben, ki legyen jelölve a helyük (ez utóbbit az alvásra értem). Így igazán nem te követeled a reggelit-ebédet-vacsorát-lefekvést, hanem kvázi az "óra mutatja". Szabályokat kell alkotni, így nem neked, hanem a szabályoknak kell megfelelni. Pl.: "a cumi, az az etetést jelenti, tehát cumival nem járkálunk", "édességet kizárólag az étkezések után közvetlenül eszünk, máskor nem", "az üzletben nem esszük meg az árut, csak ha kifizettük".

Van még jó pár ilyen, ha ezeked betartod, nem nő a fejedre a gyerek. Mellesleg ez neki is jó, mert fegyelmezett felnőtté válik.