Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Problémás gyerekek » Mennyire elfogadható egy 5...

Mennyire elfogadható egy 5 évesnél, hogy amit akar azt tűzön vízen véghez viszi, ész érvekkel nem lehet rá hatni, hogy nem mindent szabad?

Figyelt kérdés

"De én akarom", ez egy domináns mondat az életében. Hiába mondom neki, hiába akarod, vannak dolgok amiket nem lehet megtenni, okosan kell lenni. Nem érdekli, újra jön a mondata és csinálja. Esetleg ha mérgesen odaszólok, vagyis kiabálok, akkor talán ezzel abbahagyja.

Ő akarja más játékát és kitépi a kisbarát kezéből. De ő akarja, hiába magyarázom, hogy ilyet nem csinálunk, nem érdekli.

Mondom neki nem leskelősünk be másokhoz,de én akarom, nem érti meg, hogy nem illik, ha rákiabálok, talán leszáll a kapuról.

És még sorolhatnám.

Neki minden kell, ő mindent akar.


2012. júl. 6. 15:51
1 2
 11/20 anonim ***** válasza:
Második dackorszaknak hívják, teljesen normális. Viszont nagyon nem mindegy, mit kezdesz vele!
2012. júl. 9. 15:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/20 anonim ***** válasza:

A 7. vagyok megint:

Remélem nem értetted úgy, hogy a nevelési hibáid okozzák a gyerkőc rossz viselkedését. Én csak úgy értettem, hogy próbálj másként reagálni, mert ez láthatóan nem célra vezető.

Ha harsány,nehezen koncentrál, figyelmetlen, nem képes szabályokhoz igazodni, öntörvényű, szerintem akár érdemes lenne utána járni, nincs-e idegrendszeri éretlenség a háttérben. Ez TSMT vizsgálattal megállapítható, és ha igen, akkor mozgásterápiával jól alakítható. Nem állítom, hogy ez az ok,de akár lehet is.

TSMT-vizsgáló-konduktor-gyógypedagógus

2012. júl. 9. 15:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/20 anonim ***** válasza:
Ez normális. Van a dackorszak két éves kortól, ez nem újdonság. Az lezajlik, így-úgy, hisztivel akármivel, majd 5-6 évesen jön a következő dackorszak. Nem minden gyereknél látványos ez, de ha megjelenik, sokan nem tudják ezt hová tenni. Iskolakezdésre elmúlik :) Nálunk is a nagyobb lányom öt éves, és ő is az akaratával küzd folyton :D Mert valamit akar, valamit meg nem, és mindkettő baj :D Ilyenkor én is elmondom, hogy nem mindig minden úgy van ahogy akarjuk, esetleg elviccelem a dolgot, az legtöbbször bejön. Majd elmúlik ez is :)
2012. júl. 10. 12:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/20 anonim ***** válasza:

Azért mer így viselkedni nyilvánosan, mert látja a gyengeségedet, hogy nem mered mások előtt fegyelmezni. Én bizony nem foglalkoznék senkivel, se idegennel, se ismerőssel, házon kívül is a bevált módszerekkel fegyelmezném.

A jégkrém ügyet pedig úgy intéztem volna el, hogy oké, kifizetem az ismerős anyukának a jégkrémet, de ha még nincs felbontva, odaadom másnak (a kistesónak, a másik gyereknek, tökmindegy), ha felbontotta, megeszem én vagy kidobom a kukába. Azért, hogy megtanulja, hogy nem kerülhet ki téged, ha valamit nem engedtél meg. És egy pillanatig sem szégyenkeznék emiatt.

Amúgy a kiabálásban mint nevelési módszerben én sem hiszek. Ha hozzászokik a gyerek, egy idő után meg sem hallja, ha normál hangerővel szólnak hozzá.

2012. júl. 10. 13:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/20 anonim ***** válasza:

14-es az nem megoldás hogy odaadja tesónak. abból azt szűri le a gyerek, hogy a testvér bezzeg megkapja és negatív élménye alakul ki a testvérrel kapcsolatban. Kukába kell dobni hogy lássa, nem éri el azt amit csak akar.

Borzasztó... nekem egyáltalán nem normális az, hogy például lepisili a testvérét -5 évesen??- és nevet rajta... :(

valamiért egyáltalán nincs tekinteted az ő szemében... ez is iszonyú fura. Voltatok már nevelési tanácsadóban?...

2012. júl. 13. 13:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/20 anonim ***** válasza:
Ezt le kell törni nem szép szóval próbálkozni! Az a baj hogy nem szabad lett volna korábban ráhagyni, megengedni mindent Mert ennek volt előzménye, és mindenkinek az első amit meg kell tanulnia hogy nem szabad! Az hogy szabad csak harmadrangú.
2013. febr. 25. 14:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/20 anonim ***** válasza:
Az embereknek alapból van egy rossz természete (kinek mi) amit kis korban még nem tudunk kordában tartani. Véleményem szerint 2 következmény lehet. Vagy megmarad benne ez a tulajdonság és ezzel nő fel, vagy nem. Szerintem mi szülők sok mindent tehetünk annak érdekében, hogy jó irányba változzon. Egy jó megoldás erre, ha a jóban erősíted (a helytelen viselkedés ellenkezőjében). Dicsérd meg olyankor, amikor pont nem így viselkedik. Hogy: na látod, milyen ügyes vagy, milyen büszke vagyok rá, hogy ilyen szépen viselkedsz. Ott akkor meg kell őt abban erősíteni, hogy helyesen viselkedett. pl. milyen aranyos voltál azzal a másik gyerekkel, hogy nem vetted el a játékát, hanem odaadtad a tiédet.... Szerintem ez többet ér mint a szidás. Sokkal. Még az állatoknál is. Össze fogja rakni magában a képet a helyes és helytelen viselkedésről.
2017. nov. 8. 17:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/20 A kérdező kommentje:
Azóta eltelt több, mint 5 év. Jelenleg kitűnő tanuló, kiváló sportoló, országos szinten is. Megmaradt, hogy sosem ül meg. Ő elmegy reggel itthonról 7-kor (vagyis hát viszem), és este 8-kor érünk haza, ha nincs leterhelve, szétpukkad úgy érzem, és nem áll meg előtte senki. Jártunk terápiákra is.Idegrendszeri éretlenség állt a háttérben. Magatartása kitűnő, sajnos mostmár mimóza, inkább őt bántják. Hihetetlen nehéz ovis kor után ennyit változott, sok szülő akarja, hogy a gyereke a fiammal barátkozzon. DE a kistestvére lett olyan, hogy feszt végigviszi amit akar :) :) Bár nem veszekszik, nem kiabál, egyszerűen megoldja...Fura volt visszaolvasni a kérdésemet egyébként. Hogy miylen gondjaink voltak akkor. :) :) Most meg arra ösztönzöm, hogy "csapd le" aki bánt :) Persze nem nyúl senkihez egy újjal se.
2017. nov. 8. 18:24
 19/20 anonim ***** válasza:

Köszi, hogy jelentkeztél, kérdező :) Hasznos dolog pár év után elolvasni, hogyan alakultak a dolgok.

A 12-es válasz helytálló volt...

2017. nov. 8. 19:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/20 A kérdező kommentje:
Azért is írtam...nem mindig a nevelés hiánya okozza a bajt. Egyébként az évek során kibukott, hogy rettentő rossz ovi választás volt. Az óvodában elnyomták, nem hagyták érvényesülni, ez pedig otthon jött ki. Tényleg kemény 4 évünk volt. sulit viszont már úgy választottuk, hogy ő döntött, ahol jól érezte magát. Fantasztikusan jó tanítóik vanank, akik figyelembe veszik a gyerekek egyéni adottságait. Fiam hiperaktívnak volt tituálva, figyelemzavarral egybefüggően. ezt segítette a tsmt terápia, lovasterápia és a sport. Na és persze a suli ösztönzése. sosem lesz nyugodt ember, de mi úgy döntöttünk, akkor erre "építkezünk". ezt kihasználva olyan dolgokat választottunk neki, amiben sikerélménye van, ami előre viszi.Ez egyelőre bejött. Kamaszkortól kicsit félünk,de remélem ott is valahogy megoldást találunk. Az biztos, ki merem mondani, hogy probléma már sehol sincs vele. A 4 év alatt egy panasz szavuk nem volt a tanároknak sem az edzőknek. Bárki aki hasonló helyzetben van, azt mondom, merjen segítséget kérni, és sose merüljön bele a kis skatujába, nyíljon meg, találja meg a gyerek erősségeit , használja ki a "problémából" eredő képességeit és erősítse.
2017. nov. 8. 19:39
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!