Két- vagy több gyerekkel könnyebb boldogulni mint 1-el?

Szia! Nekem egy fiam van, aki már kisiskolás, és remekül elfoglalja magát, ha épp nincs játszópajtása. Mondjuk kis kora óta elég konkrét érdeklődési köre van (az élővilágból minden, főképp az állatok), és mivel van a házunknak kertje, órákat elbogarászgat/gyíkászgat odakünn.

Szerintem személyiség- és nevelésfüggő a dolog, én is „egyke” voltam, és nem emlékszem, hogy unatkoztam volna, imádtam olvasni pl., és a mai napig örülök, ha egyedül lehetek időnként. (Azt gondolom, az embernek kell magával foglalkoznia, és az sem egészséges, ha folyton nyüzsgés van körülötte.)

Ismerek olyan háromgyerekes családot, ahol az egyik kislány „égetnivaló”, hiába vannak testvérei, akik „leköthetnék”. Nyilván az jó, ha van valakinek testvére (már ha a szülei normálisak, és egyenlően bánnak velük, mert ugye látunk más példákat is sajnos).

Ha abból szempontból nézzük tisztán az egy és többgyerek kérdését, hogy mennyivel könnyebb, akkor tény, hogy több gyerekkel többet is kell foglalkozni kiskorukban szerintem. És ami még nem elhanyagolható szempont, hogy egy gyereket könnyebb „lepasszolni”, ha nagyszülő/osztálytárs stb. elviszi, akkor van az embernek kis ideje. (Nyilván ez is nagyszülőfüggő, de van olyan, hogy három gyerekre már nem szívesen vigyáznak – és valljuk be, ez érthető is.)