Úristen, a sírógörcs kerülget, mit csináljak, hogy kezeljem?

Először is, próbálj meg nyugodt maradni, amennyire csak lehet:)! Tudom, nem könnyű.

Mióta ovis?

Van tesója? Esetleg várandós vagy?

Történt vele otthon vagy az oviban valami különös?

Ütötte meg valaki a családból? (tudom, ez kényes kérdés de fontos)

Volt már dackorszaka?

Ebben a korban (kb 1,5 és 6 között, aztán jön a tinikor, csak akkor már másképp "az első 20 év nehéz" szokták mondani, én hozzáteszem, hogy utána sem könnyebb, csak már másképp érint) elég gyakori ez a viselkedés.

1. El kell fogadni, hogy most ilyen és pont. Így is szeretlek és pont.

2. Fel kell tenni a kérdést, hogy vajon nem üres az "érzelmi tankja", nem szenved-e valamiben hiányt, amiről én tehetek vagy a környezetünben élő "nevelő"?

Mély önvizsgálat, de nem önmarcangolás. Legyünk őszinték magunkhoz, milyen a légkörünk, mi árad belőlünk Feléjük? Az örökös elvárások sorozata, önző vágyaink megvalósításáért folytatott küzdelem...

Van bennünk elfogadás, önzetlen szeretet, ami azt kérdezi: mit szeretnél? Minek örülnél?

Nem vagyunk mi szülők könnyű helyzetben, főleg anyák, mert valahol a szívünk mélyén érezzük, hogy így kellene fordulnunk hozzájuk, de a megvalósításhoz talán már hiányzik az erő. Ez a világ az értékrendjével, a megpróbáltatásaival kiszipolyoz és a gyerekek isszák meg a levét, majd pedig az ő gyerekeik, ha egyáltalán lesz még valaki, aki szívesen hozza Őket a világra. Keresni kell egy olyan forrást, amiből meríthetünk erőt, szeretetet, önzetlenséget!

2. Meg kell tanítani Nekik, hogyan vezessék le a bennük lévő feszültséget. Nem szabad mindent megengedni, pl, hogy megüssenek Téged vagy bárki mást pl. tesó, nagyi. Nehéz világot élünk, feszültek vagyunk mi is, de nagy előnyünk, hogy felnőttek vagyunk, már megtanultunk mások előtt uralkodni az érzéseinken (bár ez is egyre nehezebben megy).

3. Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem: TÜRELEM, TÜRELEM és TÜRELEM!

Három gyermekünk van, egy feleselős, egy a tanulásban irtózatosan lusta és nemtörődöm, egy álmodozó...de mindegyik egyéniség és értékes és nagyon szeretem Őket, jól akarom szeretni Őket.