Ha hazaérünk a bölcsiből rögtön rohan át a mamához. Az apukát 6 hónapos kora óta elutasítja pedig szeretné az apuka. Nem akar velünk enni sem. Egyszerüen nem kellünk neki? Miért utasít el bennünket a gyerek? Mikor fogja már szeretni a szüleit is?

Szia. :) Öt éves lányom van, ugyanezzel küszködöm. Anyukám velünk él, a másik mamája meg két utcával arrébb. Jelenleg nagyon el vagyok keseredve, mert az a normál felállás, hogy pl ha főzök valamit, azt utálja, a mamáé ( bármelyiké, váltogatja), az finomabb( még ha nem akkor is, mert azt a mama csinálta). Ha veszek neki ruhát, cipőt, az ronda, mert a mama amit hozott múltkor az szép. Az utcán ha megyünk, ha velem van, kiborítóan viselkedik, sikítozik, elfut, ha mamával megy, normális. Egyszerűen nem értem hol rontottam el, és főleg hogy mit. A lányom egyáltalán nem is ragaszkodik hozzám, szerintem ha eltűnnék észre se venné.

Ez nálunk úgy alakult ki, hogy a mamák sokmindent ráhagytak amit én nem, plusz hozzájött az, hogy mamázni mindig élmény. Én nem vagyok érdekes, és tőlem nem kell neki semmi. Évek óta ez van, ha változik is, szerintem én már rég túl vagyok azon a ponton, hogy érdekelni tudjon. Kispadon vagyok a saját családomban, és bárhogy próbálkozom, bármit csinálok, sosem jó, de most már elfáradtam az az igazság.

A megoldást nem tudom mi lenne, de kíváncsi leszek én is a válaszokra, ha tudja valaki mi ez.

Azt nem tudom, miért alakulhatott ez ki, de az biztos, hogy a nagymama a kulcs a változáshoz. Nyilván ő is megérti, mennyire fontos, hogy a szüleihez is ragaszkodjon, tisztelje őket, szótfogadjon nekik.

Tehát őt kellene megkérni, hogy segítsen ebben titeket.

Ha nem akar veletek enni a gyerek, akkor a nagymama rosszallóan csóválja a fejét, nézzen szomorúan, csalódottan, szóban is fejezzi ki a sajnálkozását a gyereknek a viselkedését illetően. Ha épp nincs jelen az ilyen szituációban a nagyi, akkor utólag, mikor találkoztok vele, tegye szóvá szemrehányóan a gyereknek, hogy hallotta, hogy így meg úgy viselkedett.

És ami még nagyon fontos, hogy mikor ti átmentek őt meglátogani, vagy ő jön hozzátok, akkor a nagyi látványosan veletek foglalkozzon, örüljön nektek, ne az unokájának lelkendezzen, hogy de jó, hogy itt vagy, hanem titeket, szülőket ölelgessen, pusziljon meg, veletek beszélgessen inkább, hadd lássa a gyerek, hogy ti szülők, milyen fontosak vagytok a nagyinak, hogy szeret titeket. Az unokával csak ezután foglalkozzon. A nagyi dicsérjen sokat benneteket a gyerek előtt, hogy milyen jó programokat találtok ki, milyen szépen nevelitek az unokáját, milyen finom ételeket főzöl.

Ha netán egyszerre szólnátok a nagymamához te is meg a gyerek is, akkor mindig rád figyeljen a nagyi, a kicsit meg intse türelemre. Hozzá csak azután forduljon, miután ti megbeszéltétek a dolgaitokat.

Erre kéne valahogy rávenni a nagymamát, hogy legyen ebben együttműködő.

Feltételezhetően a mamánál mindent szabad amit otthon nem. Ételböl is, édesség, finomságok dögivel.

Ez a legkönnyebb út (egy ideig) a gyermek szeretetéhez.

Tisztázd vele mit ad neki, mit adhat, mit engedhet, stb.

Ne támadd mert ezt nem rosszból teszi (ha teszi, majd kiderül) és még az sem biztos hogy igazam van, de sanszos hogy erről van szó.

Egy dolgot mindenképp rögzits, nincs anya ellen titok, tehát a mama és gyerek szövetség nincs anyu ellen. Nincs titok süti a pult alatt vagy megengedem csak anyunak ne mond el, stb. ezek viszont már nem tolerálhatóak.