Ha a gyereked minimálisan se tud vigyázni a holmijaira mit teszel?

Ismerős helyzet, csak az enyém fiú.

Nálunk az ok is egyértelmű, mivel figyelemzavaros-hiperaktív.

Nem figyel a dolgaira, mert egyszerűen képtelen "ennyi mindenre odafigyelni", neki pedig soha nem lesz természetes, hogy pl. a legnagyobb koszban nem focizunk a sáros udvaron, és nem töröljük a festékes ecsetet az új pulóverbe. Akkor és ott ez tűnik jó megoldásnak számára, és nem gondol bele, hogy ennek következménye is van. Anya ordít. :(

Ő ilyen.

Később még rögzülhet ez-az, ha mindig következetes vagy.

A második gyerekünk teljesen más. Ha kimegy egy csepp ital az asztalra, már rohan feltörölni, két évesen tudta (és csinálta), hogy a kiömlött iszit fel kell törölni.

Koszos ruhát az életben nem venne fel, már oviban is igazi nett kishölgy.

Ez kb. olyan készség, mint a rajztudás, vagy az éneklés. Gyakorolni kell, és akkor jobban megy, de van akinek kevés gyakorlással is jobban sikerül, és van, aki soha nem lesz "pavarotti".

Szerintem alapvetően fogadd el, hogy ő ilyen, nem érdeklik a ruhák, és ha ez nagyon zavar, reménykedj, hogy a kamaszkorral majd megváltozik. Bár ez az én lányomnál sem jött be...

Addig meg rendezkedjetek be túlélésre. Szerezz egy varrógépet, és foltozd meg a szakadt ruhákat. A boltban készen kapható foltok kicsit drágák, de kinőtt cuccokból kivágott mintákat körbeszegve te is készíthetsz ilyeneket.

Turkálóban vásárolj neki olcsó, strapabíró, mosásálló holmikat.

A helyzet javítására meg próbáld megfigyeltetni vele, mik azok a tevékenységek, ami közben összekoszolódnak, elszakadnak a dolgai, és ebből egyet-egyet kiválasztva keressetek megoldást, és gyakoroljatok, gyakoroljatok,....

Pl. ha evéskor a ruhájába törli a kezét, eleinte neked kell figyelni, hogy még evés előtt készítsen oda magának valami megfelelőbb kéztörlőt, és résen lenni, hogy megakaszd az automatikus mozdulatát. Aztán ez remélhetőleg automatizálódik, és áttérhettek a következő problémára.

És persze tisztázd vele, miért fontos az az egész. Az, hogy csúnya lesz a ruha, a többiek kinevetik meg így illik az én gyerekemet nem túlságosan izgatta, rá az hatott, hogy nekem okoz plusz munkát, ha ennyire nemtörődöm, illetve hogy a zsebpénzéből kell újra megvennie egyes dolgokat.

Végső esetben állítsd oda magad mellé, míg a szakadt dolgait javítgatod, legalább unatkozzon egy kicsit. Ha meg már nagyobb, a varrásba is besegíthet, vagy a zsebpénzéből a végképp tönkrement dolgok pótlásába.

De szerintem ne veszekedj, ne korhold folyamatosan, attól semmi se lesz jobb. Ha egy-egy kicsi részfeladatot tűztök ki, mondjuk, hogy a könyveket, füzeteket becsukva és rendesen eligazítva tegye a táskájába, dicsérd meg, eleinte minden alkalommal, ha látod, hogy figyelt rá, és ahogy rögzül az új szokása, csak fokozatosan vond vissza ezt a megerősítést. Az a nehéz, hogy az összképen ez az apróság még alig változtat, ezért a felnőttek nem szokták értékelni az ilyen apró javulásokat.

Őt magát mennyire zavarják ezek a dogok? Vagy legalább az zavarja, hogy téged zavar?

Ha igyekszik, biztasd, ha tényleg egyáltalán nem, akkor nem sokat tudsz tenni. Óvd meg az ünneplőjét, amennyire lehet, a többiben meg tényleg nemigen rúgsz labdába, mert nem vagy ott. Hagyd, hogy viselje a következményeket.

Aki meg ferdén néz rád, annak sose volt ilyen típusú gyereke, szegényebb marad egy tapasztalattal.

Beszéld meg pár ismerősöddel, hogy szörnyülködjenek rajta, hogy hogy néz ki. Mondják neki, hogy hogy lehet ilyen egy lány, nem szégyelled magad, stb.

Esetleg más gyerekeket is belevonhatsz, bár ez nem olyan egyszerű, hogy csúfolják ki a ruhája miatt.

Én voltam ilyen gyerekkoromban. Szegény anyukám... :) Ha kaptam egy sálat, sapkát, már másnap elhagytam, a ruháimra nem vigyáztam egyáltalán, a tolltartóm, iskolatáskám pedig egy rémálom lehetett szülői szemmel, mindent csak úgy beleszórtam, gondolom koszos is volt, fogalmam sincs, mert sose néztem. Talán nem véletlenül csapódtam kamasz koromban olyan társasághoz, ahol a szakadt ruha sikknek számított :)

Idősebb koromra megkomolyodtam, azóta vigyázok a ruháimra, táskáimra.

Nekem is el lett mondva ezerszer, hogy vigyázzak a holmimra, de egyszerűen annyira nem tudtak az ilyen dolgok izgatni.

Szerintem magadat kíméled meg a bosszúságok nagyobb részétől, ha olyan ruhákat adsz rá, amik kevésbé koszolódnak (létezik ilyen?), könnyebb tisztítani, nem olyan kényesek. Idősebb korára valószínűleg jobban fogja értékelni a ruháit.