Miért hisztizik a gyerek, mint egy őrült?

Nyugodtságra, és hisztimentességre törekszel? Van erre egy jó mondás.

Ha egy tulajdonságot a magadénak akarsz tudni, egyszerűen csak viselkedj úgy, mintha már a tiéd lenne!

köcsö g sógornőm kölyke is ilyen, most ovodás. sajnos már most látni, hogy defektes kamasz és felnőtt lesz belőle az anyja hülyesége miatt, aki "szakkönyvekből" "neveli", de mégis egy megveszekedett hisztis kis majom.

Javaslom, hogy keress fel szakembert, viselkedéspszichológust, pszichiátert, talán tud Neked segíteni!

Együttérzéssel jobbulást kívánok!

azért hisztizik, mert el akar érni valamit.

ha nagyon nem hagyja abba, akkor kádba rakd be és locsold hideg vízzel. akkor sírni fog.

ha kocsiban kezd rá, tekerd te is fel a rádióban a hangerőt.

a hiszti az amit úgy győzöl le, ha nem veszed tudomásul. :)

Ha felismerted, hogy hisztis vagy, hogy valahol el lett rontva a nevelésed; tudod, hogy meg kéne változnod és azt is, milyen irányba, de még mindig egy helyben toporogsz és nem haladsz abba az irányba ahova szeretnél, az csak és kizárólag - a felismerés pillanatától- a Te felelősséged!

Valószínűleg pont azért nem változol, mert ilyen gondolatok vannak benned, hogy anyud elrontott valahol.

Magyarán nem akarod vállalni, másra hárítod a felelősséget.

A bolond ember abban különbözik a normálistól, hogy a bolondnak meg nem fordulna a fejében soha, hogy esetleg bolond.

Ugyanígy a kicsi hisztis gyerek nem látja át magát a hisztériát, amit művel.. csak eszközökhöz nyúl célja elérése érdekében.

Épp ezért, mint azt már mondtam:

Ha tudod, hogy hisztis vagy, de nem tudsz jobbá válni, az csak a Te hibád! Nem anyudé, nem másé!

Az ember a húszas éveiben tudatában is felnő. Nem mindenki persze, de aki tudja önmagáról, hogy nem jó irányba halad, Ő - vagyis Te - igen.

De legyen az ember szellemileg akár érett, akár nem, 20-as éveire tetteiért és döntéseiért 100%ban vállalnia kell a felelősséget. Nem háríthatja másokra, ahogy valószínűleg Te teszed ("anyu következetlen volt"). Felnőtt ember vagy!

Ez tart vissza a fejlődésben.

Anyudról pedig annyit, ha nem arról van szó, hogy egyáltalán nem törődött veled, akkor valószínűleg az lehet a "bűne", hogy túlságosan is törődött.

Akárhogy is legyen, Ő is hibákat követő ember, akit felnevelt egy szintén hibákat követő ember (azaz kettő).

Őt Te, sem mint gyermeke, sem mint felelősségteljes ember, nem hibáztathatod semmiért!