Lehet őszintén szeretni egy hiperaktív gyermeket?

Na, te sem vagy szülő...

Hogy lehet ilyet kérdezni?!?!?!?!

Van egy barátom akinek a gyereke születése után nem sokkal agy vérzést kapott. Állandó felügyelet, műtétek, torna. A szülei imádják, még akkor is ha nem tud menni, és más mint egy egészséges gyerek, hiszen az ő gyerekük, bármi is történt vele. Sőt mintha még jobban is szeretnék mint néhány egészséges gyereket a szülők, többet foglalkoznak vele én úgy látom. Amúgy mindent megért, és nagyon szeretem én is, mert mindezek ellenére a legtöbbször nevet és jókedvű, csak más mint egészséges társai. Hiperaktív gyereke is van az egyik dolgozómnak, mindennél jobban szeretik. Igazából elég érthetetlen a kérdés, nekem is van négy gyerkőcöm, az egyik átesett már néhány csípőműtéten, egy percig sem volt kérdés hogy mit kell tenni egy apának ha gond van a gyerekkel. Mindent amit csak lehet. Egy gyerek egészsége nem múlhat a pénzen, szerencsére ezt még szegényebb szülők is többször bebizonyították, ami óriási dolog. A kérdés csak az, hogy szeretjük e annyira amennyire csak lehet, vagyis mindennél jobban. Innen üzenem azoknak akik ilyen helyzetben vannak és mindennél jobban szeretik a gyereküket, hogy le a kalappal előttük. Az ilyen kérdést feltevőknek mást üzennék, de az nem lenne publikus. Az én fiam amúgy a lehetőségekhez képest rendben van, normális életet élhet majd ha minden jól megy, persze rugby játékos nem lehet belőle, de annál jóval okosabb is.

Kedves Kérdező! Nagyon remélem, hogy nincs gyereked! Neked nem való!

Ha viszont volt gyereked, hogy merült fel egyáltalán a kérdés? Nekem egészségesek, de ha bármi gond lett volna, akkor is az enyémek, szeretném őket. Egyszer a fiam megkérdezte: ha én gyilkos lennék, akkor is szeretnél? Azt válaszoltam: igen, foggal-körömmel védenélek és soha nem fordulnék el tőled. Hát még egy beteg, problémás gyerektől hogy lehetne, aki nem "kérte", "akarta", hogy olyan legyen!