Mit tesztek ha hiperaktív gyermeketek kezelhetetlen, öntörvényű és semmilyen nevelési módszer sem segít, őkörülötte forog minden, ti alaklamzkodtok hozzá, hogy ne legyen konfliktus?

"Én sosem bántottam a fiamat,pedig lett volna miért"

Én hiszek neked,biztos,hogy nálatok joggal választotta a szakember a gyógyszert az állapota miatt ,mert anélkül súlyos kudarcok érték volna a gyermekedet és nagyon-nagyon súloys lett volna végül a magatartászavar.Teljesen megértem az érvelésedet,hogy miért volt szükség gyógyszerre,mert ha nincs a pedagógus részéről elfogadás,hajlandóság megérteni a gyermek helyzetét és nagy az osztálylétszám,ott olyan szinten ki fog rekesztődni,megbélyegeződni a nem kezelt(gyógyszerrel a magatartási ,indulatkezelési tünetek elnyomása,figyelem öszpontosításának segítése),hogy a gyerek akár egy életre kikészül idegileg,sosem lesz már önbizalma,egy életen át hordozza az őt ért bántásokat majd.

Ha a gyógyszer ezt meg tudja akadályozni,képes segíteni a gyermeknek,akkor nagyon indokolt esetekben igenis lehet létjogosultsága.

Az nagyon pozitív ha kis osztálylétszám van,elfogadó pedagógus,tájékozott szülő...akkor talán kevésbé van szükség gyógyszerre.

Minimum annyira számít a környezet elfogadása ,mint az,hogy veri e a szülő a gyermeket.

Miért mindig a szülő van pellengére állítva...nem értem,messzemenő következtetéseket vonnak le abból,hogy ha súlyosabb egy hiperaktív gyermek magatartászavara ,akkor biztosan verik...

A pszichológus akihez jártunk egyet kért az elfogadáson kívűl:kért,könyörgött,hogy akármennyire is lesz nehéz NE VERJÜK ,mert beláthattalan következményei lesznek,erre nagyon felhívta a figyelmünket.

Úgy ,hogy ebben egyet értenek,hogy a szülő hozzáállása ,az ,hogy veri,vagy sem a gyereket rengeteget számít ,de vannak más tényezők is:

-a hiperaktivitás súlyossága

-a környezet elfogadása(pedagógus,család,környezet)

"Látod, hogy akár elég egy rákiabálás is a gyerekre, akár egy rokon vagy pszichiáter részéről, és máris visszafogja észhez tér a gyerek"

Azt hozzá kell tennem ,hogy valami írtózatos rákiabálás volt :-D ,még én is majdnem elszaladtam ,de hatott,mert kb 5 percig ki sem szállt az ölemből utánna.

Lehet,hogy igazad van és működne a mindennapokban ,ha így kiabálnék vele,de nem tartom követendőnek az ennyire durva ordítást.

Egyébként leginkább velem mer elmenni a kisfiam a legmesszemenőbbekig,volt,hogy a testvéremtől is megijedt,vagy a barátnőmtől is szintén amikor azok fegyelmezni próbálták határozottan rákiabálva,akkor hozzám szaladt ijedten.

Minden anya szeretne a képességei szerint a legjobban nevelni,nálam már többen mondták szakemberek,hogy a lehető legrosszabb párosításban vagyunk: van a figyelemzavaros,nehezebben kezelhető kisfiú és az ő konfliktuskerülő ,alkalmazkodó,csupaszív anyukája,aki hiteltelen ha szigorúnak akar hatni,mert még a hangszínét sem tudja úgy mélyíteni,hogy az fenyegetőleg hasson.

Biztosan el lehetne nála érni nagyobb javulást is a viselkedésben,mégha a figyelemzavar miatt lennének is tünetei ,de azok nem nyilvánulnának ilyen fokban meg a viselkedésében is.

Próbálkozom...minden nap újra és újra próbálkozom...

"És épp ezért csak a legsúlyosabb eseteket kezelik Ritalinnal. Nem minden hiperaktív gyereket automatikusan"

Én csak egy szülő vagyok és ráadásul az én kisfiam nem kapja a gyógyszert(bár kilátásba helyezték későbbre neki,attól függően,hogy az iskolában mennyire tud majd teljesíteni).

Sok mindent lehet olvasni és én csak találgathatok,de nem lehetséges,hogy a legextrémebb ,legsúlyosabb esetekben alkalmazták a Ritalint és még az sem segített nekik és mivel még az sem segített elkövették a tetteiket.

A hiperaktivitásra ugye ráépülhetnek szorongásos(sajnos ezek nálunk vannak) ,vagy depresziós tünetek

ÉS néha kapcsolódhat a hiperaktivitás más betegségekhez pl autista és hiperaktív tünetek is mutatkoznak egyszerre,vagy pszichiátriai beteg...ami miatt elkövethették ezek a gyerekek a tetteiket...de az is lehet,hogy némelyek erőszakos cselekedeteiket.

Én csak találgatok.