Hogyan lehetne leszoktatni az ujjszopásról?

Ha szellemileg, és testileg teljesen ép az ifjú hölgy, és a korának megfelelően él, úgy is kezelik a szülei, akkor szerintem sürgősen vegyétek le napirendről ezt az ujjszopás dolgot. Ebben a korban azt hiszem, az ilyesféle hóbortokhoz már senkinek nincs köze, ha az nem okoz semmiféle kárt a művelőjének.

A lányzó, saját magától fog erőt venni magán, mihelyst feltűnik az első fiú az életében, aki nőként kezeli. De még az is megtörténhet, hogy imádni fogja őt ujjszopással együtt... A kérdésedben úgy írsz erről az egészről, mint valami sötét családi titokról, amit erővel meg kell szüntetni. Ha ez a kislány nem ragaszkodik betegesen ahhoz, hogy kisgyerek maradhasson, és úgy is kezeljék, akkor hagyjátok őt békén. Ha ő így érzi jól magát, akkor nincs megoldandó probléma.

Nekem is van ismerősőm, aki szopja az ujját és már közel van a negyvenhez.

Teljesen egészséges, normális ember, magas beosztással.

és aztán úgy bukott ki a dolog, hogy számítógép előtt ült, szopta az ujját és bementek hozzá a kollegák.

És hallottam mástól is ilyen történetet. Egyébként én nem magyaráznék mindig mindenbe bele valamit.

Neki ez kell, hát kell. Ennyi. Majdnem felnőtt nő.

Nyilván ha akarna tenni ellen, akkor tenne. Láttam ennyi idős nőt, dohányozni, abszintot vedelni, rágni a körmét, lerágni véresre az ujján a bőrt.. Ez legyen a legnagyobb gondja az életben. És a legrosszabb szokása is.

A kamaszkor időtartama egyre hosszabbra nyúlik, ez a tendencia, ráadásul egyénenként változó. Felnőtté válni nehéz, az volt régen is. Szintén általános, hogy a kamasz az "én már felnőtt vagyok, kezeljetek úgy" hangoztatása mellett még újraéleszt néhány gyerekkori szokást. Ilyen lehet az ujjszopás is. Tisztán emlékszem, mikor megtaláltam egy régi cumit és csak azzal voltam hajlandó elaludni - lehettem vagy 13-14 éves. Elmúlt rövid idő alatt.

18 évesen, egy beteg szülővel az ember leghőbb vágya, hogy legyen minden úgy, mint régen: anya legyen egészséges és ő gondoskodjon rólam, nem pedig fordítva. Ezt a szorongást valamivel oldani kell. Szerencsére, ő megtalálta az oldás egyik ártalmatlan módját.

Azért, mert te ezt nem látod helyesnek, attól még ő szorong. Inkább a nővéred megsegítésével segíts rajta is, mint hogy még jobban frusztráld azzal, hogy emiatt piszkálod, pusztán azért, mert szerinted ez nem csak hogy normális, hanem egyenesen tragikus. Abból gondolom ezt, ahogy a lányodról írsz az ujjszopásról való leszoktatása kapcsán.

Én felnőtt vagyok, és szopizok. No nyilván nem egész nap, mert ahogy azt hiszem első válaszoló irta, az ember elfoglalt, olyankor nem is jut eszébe, csakis mikor nyugi és lehetőség van rá. Ezt ilyen idős korban az ember mások előtt már szégyelli, és nem mutatja, ha nem kotyog a család, akkor nem kellene, hogy ez baj legyen. Mások előtt nem fogja csinálni. Ha elvégzi amit kell, nem tartja a dolog vissza, akkor nincs ezzel semmi gond. A család fogadja el és kész. Van ennél nagyobb baj is az életben, amire rászokhatna, de remélhetőleg csak ez a rossz szokása marad, ami mégcsak senkire semmire nincs is rossz hatással, neki meg direkt jó.

Furcsa és kész. Lehet erről cikkeket találni interneten, nem ő az egyetlen. A többit csak nem tudjátok, mert az ember nem dicsekszik vele, mint ahogy ő sem. Legalábbis gondolom nem bárhol csinálja, olyat még én sem láttam azért. De egyre több derül ki számomra is, ismerőseim között is.