Gyermekkorban hiperaktívnak diagnosztizáltaknál közül később gyakoribbak a pszichiátrai betegségek? Milyen kilátások vannak?

Hasonlóképpen látom.

Nekem azt tanácsolta a pszichológus,hogy amiért nem szabad bűntetni az a mozgáskényszer,főleg ha nem tudom szabadba kivinni télen akkor bent muszáj kicsit kimozogja magát,de a legideálisabb a kinti mozgás.

Aztán ne bűntessem a figyelmetlenségből adódó kisebb balesetek miatt,ha például ledönt egy poharat,ez nagyon gyakori nálunk és szépen szoktam kérni,hogy segítsen takarítani ,eközben megnyugtatom,hogy a baj nem itt kezdődik.

Amit következetesen és határozottan kezeljek a pszichológus szerint az például nem szabad hagyni tiszteletlennek lenni,csúnyán beszélni,agresszívnek lenni.

Szerencsére az agresszívitás nem jellemző,az viszont igen,hogy viccből beszólogat az utcán bárkinek ,pédául"MIit nézel?".Nagyon fesztelen idegenekkel,bárkivel kommunikál.

A másoknak megfelelnivágyás feladásán még dolgozom magamban,mert ez is nagyon fontos szerintem egy hiperaktív gyermeket nevelő szülőnél,hogy el tudja fogadni a gyereket úgy ahogy van,persze dolgozzon azon,hogy szépen,fokozatosan megszerezze a gyereke a szükséges készségeket,az öruralomhoz.

A folytonos egrecírozás szintén káros,szükség van rugalmasságra,előrelátásra a környezet kialakításhoz,a napirendhez.

A türelmetlen,ideggyenge,rugalmatlan,követelődző,agresszív, depresszív,elutasító,nem elfogadó szülői magatartás viszont képes a gyerek személyiségét kórossá nevelni,ez 100 %.