Van valakinek ötlete, hogyan hassak kamaszodó lányomra? 11 éves, önfejű, öntörvényű.

szerintem kicsit szigorú vagy hozzá. Ha hamarabb indul iskolába az miért baj? Biztos a barátaival szeretne beszélgetni óra előtt.

A tanulmányi eredményei milyenek? romlanak? ha nem, akkor miért nem hagyod hogy akkor csinálja meg a házit, amikor akarja.

De leginkább az a furcsa, hogy: baj, hogy túl későn fekszik le, és túl hamar indul iskolába. Akkor talán nincs annyi szüksége alvásra, nemigaz?

Ha valami olyat kérsz, ami fontos, és szükséged lenne egy szívességre tőle, akkor tényleg nem szép ha nem teljesíti. De ha ilyen hülyeségeket hogy feküdjön le hamar, legyen kész a házija fél6ra, akkor az ellen én is lázadnék :P

Itt nem segít más, csak rengeteg türelem. Gondolj arra, hogy ha felnő, akkor fogja értékelni, hogy most odafigyelsz rá.

Nem könnyű, de menni fog :)

Bocsánat, ha nem a kérdésre válaszolok, de leírom, hogy én milyen voltam.

Na hát én bólogató jókislány voltam, ami abból állt, hogy leültem az íróasztalomhoz "tanulni", az anyám által megszabott időpontban, és felálltam, amikor lejárt az idő. Közben leginkább rajzolgattam és szórakoztattam magam, mert SOHA nem nézte meg a házimat. Ha úgy döntött, hogy na most kemény lesz és kikérdez, hát a kezébe adtam valami régebbi tananyagot, amire még emlékeztem, és felmondtam neki. Este lefeküdtünk "időben" a húgommal, majd még vagy egy órán át nyírtuk egymást, mert nem tudtunk aludni. És ne valami szemtelen kamaszt képzeljetek el, én rettegtem az anyámtól és visszahúzódó voltam, csak éppen ez lett az eredménye annak, hogy percre pontosan beosztotta az életemet.

11 évesen még nem olyan nagylány, hogy mindenbe beletörődve bólogass neki! Az enyém is 11 éves, rendezett körülmények közt élünk, és azt hiszem, egészséges elvárásokat támasztok felé, ha azt kérem, suli után rögtön jöjjön haza, suli előtt ne legyen más programja, bár ilyen nálunk nem is fordul elő egyelőre. Ha megjön, ebédel, egy órát azt csinál, amit akar. Olvasgat, rajzol, játszik, kint van az udvaron, néha netezik, de ez nagyon ritka. Aztán együtt átnézzük, mi volt aznap, mi lesz másnap. 5. osztályos, a kezdetektől figyelem a napi munkáit, kikérdezgetem ebéd közben, mi történt aznap, jók, rosszak, hogy érezte magát. Nem ő szabja meg, hogy mikor megy aludni. Mivel a tesójával alszanak egy szobában, aki szintén iskolás, (elsős) nem engedhetem meg, hogy kedvükre fent legyenek. Általában nálunk este fél 10-kor van nekik villanyoltás. Hétvégén fent lehetnek 10-ig, fél 11-ig is, főleg most, hogy nézik az X-faktort:)

Én úgy érzem, egy egészséges szinten vagyok szigorú vele, mert nem akarom, hogy lányom alapvető kis lustasága miatt lerontsa a jó tanulmányi eredményeit. Alapjában minden megbeszélhető, kell egy kis humor, sok-sok odafigyelés, türelem. Mikor jó kedve van, akkor próbálj meg elbeszélgetni vele, mi újság, mit érez.

Először is, szerintem ami olyan dolog, ami csak téged bosszant, de amúgy nem származik belőle semmi hátrány, hagyd rá. Például én nem problémáznék azon, ha egy órával korábban indul el az iskolába - emlékszem, számomra az iskolai nap legjobb része volt, mikor az első óra előtt a lassan megtelő osztályban beszélgettünk, mókáztunk a többiekkel. :) Én is mindig sokkal korábban ott voltam a kelleténél. Nyugi, biztos semmi rosszat nem csinál suli előtt.

Az ilyen és hasonló dolgokra gondolok, hogy ne törődj ezekkel sokat, ha neki így jó, így csinálja, ha meg rájön hogy másképp kéne, úgyis abbahagyja. De ha minden ilyenért rászólsz (főleg ha naponta-kétnaponta) akkor csak erősíted benne azt az érzést hogy "anyának semmi nem jó amit csinálok, anya mindenben dönteni akar helyettem."

A lefekvést azért én is szabályoznám, 11 évesen még nagy szükség van arra, hogy rendesen kialudja magát, főleg ha olyan korán indul iskolába, akkor nagyon korán lehet az ébredés...

A jegyei milyenek? Ha jó jegyei vannak, én ráhagynám a leckeírást is - én általánosban végig kitűnő voltam, na jó egyszer 4,9, és úgy, hogy gyűlöltem tanulni és leckét írni, felső tagozatban az volt a rendszer, hogy otthon szinte semmit nem csináltam meg, a suliban másoltam gyorsan szünetekben, vagy még ott se... Persze tudom hogy nem ez a helyes út, és jobb lenne ha otthon megírná, csak mondom, hogy a leckeírás hiányából sem származhat nagy kára, főleg ha jó tanuló. Általánosban azért még az anyag nagy része olyan, hogy ha órán odafigyel, akkor otthoni készülés nélkül sem nehéz jó jegyeket kapni.

Persze ha nem jó tanuló, akkor szigorítanék, valahogy elérném nála, hogy tanuljon, mert ha már 11 évesen nincsenek jó jegyei és még leckét sem ír (szóval nem igyekszik, hogy javítson), akkor esélyes, hogy középsuliban rossz tanuló lesz, akkor pedig sokkal kevesebb lehetősége lesz az életben...

A visszabeszélések, vitatkozások a kamaszkorral járnak, ilyenkor jön rá az ember, hogy nem csak azt lehet csinálni, amit a felnőttek mondanak, hanem van másik járható út is, és persze 11-12 éves gyerekként az ember azt gondolja, hogy a saját maga által kigondolt út a jobb... mindenképpen sokat beszélgetnék vele, "nagyos" dolgokról is, hogy lássa hogy velem bármit meg tud beszélni és tud rám számítani, mert biztos sok apró-cseprő (vagy nagyobb) gondja lesz kaamszkorban.

Ha olyan dolgon vitázik, ahol egyértelműen tudom, hogy nekem van igazam és butaság az, amit ő mond, akkor egyértelműen megmondanám neki, hogy NEM úgy van ahogy ő gondolja, felesleges hisztizni. 11 évesen azért nagyon gyerek még, korlátokat KELL neki szabni bizonyos mértékben, mert ilyenkor tudnak "elromlani" a gyerekek, ha rossz bandához csapódnak a suliban, ha rossz befolyások érik... Ha valamit ilyen szempontból veszélyesnek ítélek, vagy látom hogy nagyon megváltozott a viselkedése (rossz irányba), akkor szigorúan lépnék fel, mert 11 évesen még könnyebben visszafordítható a folyamat, mintha 16 éves korában próbálkoznék...

Szóval: néhány dologban engedni neki, sok beszélgetés, érezze hogy szereted és jót akarsz neki, de azért mindent ne hagyj rá

Biztosan nehéz megtalálni az arany középutat a túlzott engedékenység és a túlzott szigor között, de nyugi, az anyák többségének sikerül, és normális, egészséges felnőtt lesz a gyerekből, a kamaszkori kisebb-nagyobb összetűzések ellenére. :)

Szerintem nromális ez az ő korában :) leírom az én esetemet:

10éves koromban kezdtem el egyre szemtelenebb lenni meg flegmáztam.. de közben tudtam, hogy nincs iagzam, de rossz volt beletörődni abba hogy szüleim jobban tudnak mindent. Állandóan lázadtam.. beszéltem órán stb. furán öltözködtem :D kifestettem a szemem feketével (igen 11évesen xD).. lefekvés után 2órát néztem a plafont és zenét hallgattam fülhallgatóval titokban... tanulni nem tanultam, mert 5ös tanuló voltam tanulás nélkül is... volt két osztályfőnöki figyelmeztetőm meg egy szaktanárim.... igen :D mindez 5.-ben... de aztán 1-2 év alatt teljesen megváltoztam :) most sem vagyok sokszor egy könnyű természet, de sokkal jobb :) én azt tudom tanácsolni, hogy ha pl. a lányod nem akar lefeküdni mond neki, hogy felőled fenn maradhat ameddig akar, de aztán számoljon azzal hogy szar lesz másnap... hidd el pár nap múlva úgy megy aludni este 9kor mint a huzat... szerintem nyugodtan elmehet előbb a suliba énis sokkal korábban bennt vagyok, mert jó dumálni a többiekkel meg ha elfelejtek valamit megírni gyorsan pótolom( nem szép dolog, de még mindig jobb mint 1-est kapni)... ez ilyen időszak :) esteleg járjon el valamilyen sport edzésre heti párszor az lefogja kötni a kisasszony felesleges eneriáit, és utánna már lehet nem lesz ereje harcolni veled :)

14/L

Szia!

A lányod, csak szeretne egy kis önállóságot. persze, ha megadod neki, akkor úgyis többet szeretne. Azt hiszem, valahogy kompromisszumra kéne jutnotok. Mikor kell lefeküdnie? Kérdezd meg őt, hogy mit szeretne, mikor legyen villanyoltás. Szerintem a 10 óra teljesen ideális. Hiszen saját magamból kindulva, annó mikor 11 voltam, egyszerűen nem tudtam hamarabb elaludni, apum mégis mindig rámeröltette. Ha esetleg sokáig szeretne fent maradni, egyszer mond neki, hogy rednben. Próbáljátok ki. Rá fog jönni reggel, mikor álmosan ébred, hogy nem lesz ez így neki jó. :)

Az pedig, hogy hamarabb elindul a suliba, sztem nem baj. Az lenne a gond, ha fél 8 kor sem szeretne kilépni az ajtón.

11 évesen án is sokat vitatkoztam anyummal. Sőt, volt hogy lehülyéztem..(kaptam is érte)

Ma 21 vagyok és anyukámmal tökéletes a kapcsolatom. Mindig megértjük egymást. Bármikor számíthatok rá...:) Büszke vagyok, hogy ilyen anyum van!! :)