A javítóintézet segíthet?

Nem segít, ha elhordod önállóan valami szakemberhez, vagy szerzel neki valamilyen pszichiáteri diagnózist(akàr magánúton?)

Én a gyerekkoromból tudok csak, talán 2 hónapig volt ott felsős verekedős fiú osztálytársam 20 éve, diagnosztizált adhds lett és gyógyszerrel működött.

Frissről azt tudom, hogy vannak különböző “keménységű” helyek, ha apróság, akkor nem lesz bent olyanokkal, akik félholtra vertek másokat. Rendszer van bent, következetes, jutalmazás-büntetés alapú.. húzza meg magát, olvasson sokat, ne keverjen bajt és nem lesz gond. Mint egy katonai tábor kb.

Úgyis anonim oldal - elmeséled, h mi történt?

A helyedben harcolnék a gyerekemért - akárhogyan is. Segítséggel, magántanulással, akármit bevállalnék, csak ne vigyék el.

Saját példám (szerencsére) nincs, de amikor a lányom 12 éves volt, volt egy ilyen zűrös barátnője (sajnos húzta őt is magával). Az a kislány szökött otthonról, úgy, h amúgy normális(nak tűnő) családja volt, dolgozó apával, anyával, mindent megkapott, kultúrkörnyéken szép ház, nyaralások, ruhák, telefon, minden. És mégis szökött, éjjel az ablakon át - úgy kellett összeszedni innenonnan, éjszakából - persze a sittes környezet rátapadt. Őt betették javítóba 2 hónapra, az apja még örült is neki. De nem lett semmivel sem jobb, sőt - ott még sittesebb kölykökkel került össze. Kikerülése után meg folytatta ahol abbahagyta. Még 2x került vissza, de onnantól már nem követtem az életét, mert a lányomat sikerült leszakítani róla.

Nem hiszek abban, hogy a javítóintézet bármiben javítana a gyereken.

Töményen rossz környezetbe kerül, a nevelők pedig nem tudnak mindig mindent felügyelni.

Teljes környezetváltozás, költözés, másik iskola + viselkedés,- és pszichoterápia eredményesebb lehet.

3as, esetleg lehet, hogy az apja molesztálta? Vagy/Mellé korabeli barátnőire mozdult rá?

Nem tudhatod mi van náluk! Ha a gyereknek nincsenek az elejétől magatartásgondjai(értsd oviban pl verekedések, probléma az óvónőivel), akkor a család rendesen elcseszi titokban 4 fal közt. Ne tévesszen már meg, hogy diplomás szülők vagy van-e pénzük, nem ezen múlik, ki jó ember-e. Ha meg az elejétől nehezebb gyerek, akkor meg meg is van, idegrendszeri probléma, tökmindegy, milyen néven sorolják be a problémáját, minimálisan javulhat csak.

Egyébként nyilván én is leszakítanám a gyerekem róla, ha nem lenne elég stabil ahhoz, hogy segítse, és totál megértem, ha valaki így tesz, én is így teszek. Az én gyerekem elég instabil ilyen szempontból, valamiért vonzódik az idióta, feltűnősködő problémagyáros provokátorokhoz, aztán összeveszik velük, majd megy újra oda, mert ők az érdekesek, a viccesek, a többiek, a normálisok, akik amúgy haverkodnának vele és bírják is, meg "unalmasak".. Minden saját döntése akkora marhaság, hogy előre félek a tinikorától és millióképpen közelítem meg, megérti, de nem tud ellene tenni, mikor döntéshelyzetben van. Mintha értelmi sérült lenne viselkedésből.. Ha dönthet, rosszul dönt 90%-ban. Most reggel is felszálltunk a buszra, ő a tőle távoli székre akart leülni, amihez át kellett vágnia másokon, pedig az ajtóhoz legközelebbire le tudott volna ülni. De nem, és félretol másokat, hogy leülhessen. És akkor neveld meg.. mert már 10000x beszéltünk erről, mutattam példát másoknál, zavarta már őt is lökdösődés, csak amikor épp döntéshelyzetbe kerül, a feje üres és ösztönösen dönt, nem gondolkozik. És ez mindig rossz, főleg mert már 11 éves. Képzeld hogy valaki beelőz, félrenyom egy 8 kilós táskával a hátán, hogy le tudjon ülni, te meg felszállni sem tudsz tőle, te nem akarnád fellökni, de minimum beszólni neki? Annyira ég ilyenkor az arcom, hogy borzalmas, üvölt róla, hogy nem normális, legalábbis számomra.

Nem tudok mit csinálni vele, és egy hasonszőrű, vagy rosszabb csak rosszabb irányba tereli/kiakasztja, ami nagyon nem kell, mert az enyém nem képes tanulni ilyesmiből és ezerszer is visszamegy. Egyszerűen annyit tudok csak elérni, hogy félelemre hatok és letiltom bizonyos emberekről, és kell is. Én jó irányba vittem annakidején szakközepes ismerősöket, minimálisan rontottak rajtam, én meg sokat segítettem nekik.. tök stabil voltam, se drog, se bűncselekmény, se gonoszkodás/lehúzás/alázás, se qrválkodás, de azért tetszett, hogy mások néha csinálták, csak stabil voltam mellettük. Úgy lehetett.

Ha a gyereknek nincsenek az elejétől magatartásgondjai(értsd oviban pl verekedések, probléma az óvónőivel), akkor a család rendesen elcseszi titokban 4 fal közt

Jaj, de okos valaki...

Engem és a két tesómat, ugyanazok neveltek, pont ugyanúgy. Csak míg a húgom meg én normális közösségben tanultunk, az öcsénk egy rakás agyhalott hülyegyerek közé került, és nem mert nemet mondani semmi baromságukra.

Az is a család hibája. Ők a felelősek az iskoláztatásáért, nálatok csak mázli volt, nem a szüleitek érdeme a jó közeg, pedig az ő felelősségük lett volna rendesen utánajárni.

Én 3x váltattam iskolát a gyerekkel, mire a gyerekem olyanok közé került, akikkel nincs különösebb probléma, és most megy kisgimibe, "válogatott" gyerekek közé, mert itt a problémamentesebb gyerekek közül is a problémásabbakat keresi.

Az utcánkból egy 14 éves lány volt javítóintézetben. Rajta nem segített. Most nevelőszülőknél van, mert az anyját kicsinálta, elment itthonról.

Amiket én tudok: kutyát kínzott, megszabdallta a kisebb testvéreit, belülről felgyújtotta a házukat, teljesen lakhatatlan. A sorrendet nem tudom, de ezeket bevallotta.