Jo ez a buntetes? 13 eves fiam rossz jegyet kapott mert mar ezredjere beszelget ora kozben es nem figyel oda, tobb tanar figyelmeztette mar, het vegen ket napos kirandulas lesz, ma fizettem be neki, kerjem vissza a penzt es ne engedjem, lesz hatasa?

12:39-vagyok.

Nem akartalak megbántani,olyan problémád van ami nekem is.Így adtam tanácsot.

A mi pedagógusunk fiatal,tapasztalatlan,még kicsi a gyermeke nincs nagyobbakhoz szokva,először osztályfőnök.Nem mindig tud fegyelmet tartani,következetlenek a büntetései,sokszor csak somolygok rajta,és kíváncsian várom az eredményt.

De....sosem mondom a gyereknek,hogy nem tartom jónak a tanító néni büntetéseit,mert ezzel elvenném a tekintélyét a gyerek szemében.Inkább arról az oldalról közelítem meg a problémát,hogy a gyereknek mondom el az íratlan szabályokat amiket az iskolában minden körülmények között kötelező betartani,még akkor is ha a többiek ezt nem teszik,vagy igazságtalannak tartja.Mert az engem nem érdekel!!

Én is hajlamos vagyok mentegetni a gyerekemet,hogy nem is ő kezdte,olyan jók a jegyei,meg ritkán van csak probléma vele...És bizony ennek eredményeképpen a gyerekem rögtön hárítja a felelősséget,nem ő kezdte,a tanító néni hibája,sőt még az enyém is!

Úgyhogy ami nálam bevált az az,hogy:

-Ami az iskolában történik,az kizárólag a te felelősséged!

-A szabályokat minden körülmények között kötelező betartanod!Nem pattogsz akkor sem,ha biztos vagy benne,hogy igazad van!

-Amit megígértem büntetést az meg be lesz tartva, komolyan gondolom!Mert amit már megtettél azt már semmivel nem lehet meg nem történté tenni,legközelebb majd előre gondolkodol!(ez a legnehezebb nekem is)

Utolsó vagyok.

Hagy írjak még le neked egy saját példát.

A fiam osztálya tesi előtt idétlenek voltak,többszöri figyelmeztetésre sem fegyelmezték magukat.A fiam kimaradt a rendetlenkedésből,mert szigorúan veszem a szabályokat,és így ő is komoly gyerek.Igen ám,de a tanító néni kollektív büntetést szabott az osztályra,le-föl kellet öltözködniük egész órán (vicces büntetés).Na a fiamnál elszakadt a cérna,háborgott az igazságérzete,mert ő nem volt rossz,neki miért kell,ez igazságtalanság stb,stb...nem volt hajlandó együtt öltözködni a többiekkel.A történet vége az lett,hogy egyedül ő kapott az osztályból figyelmeztetést magatartásból...

Mit mondhattam volna neki erre?Csak azt,hogy büszke vagyok arra,hogy jól viselkedtél,de feleselned nem kellet volna.Amit a tanító néni mond az meg van mondva,nincs varia.Legközelebb ha azt mondja ugorj,akkor megkérdezed,hogy milyen magasra,mert ő a főnök!

Ha bíráltam volna a büntetést,vagy mentegettem volna a fiam (mindkettőt megtehettem volna)akkor csak adtam volna a lovat alá,és csak idő kérdése lett volna,hogy mikor fordul elő újra.

Szerintem a legegyszerűbb,és leghasznosabb megoldás neked is az lenne,hogy megbeszéled a fiaddal ezeket az alapvető szabályokat,és ha megszegi akkor nem csak ígérgeted a büntetést,hanem be is tartod.

Ó, igen. Éljen a szolgalelkűségre nevelés...

A főnök azt mondja, hogy ugorj, akkor maximum azt kérdezed milyen magasra. Aham, apámnál is ez volt a rendszer... a sorkatonaságnál! A gyerek nem csinál semmi rosszat, ő van megbüntetve és még csak fel se emelje a hangját? Egy nagy túróst!

magam részéről anyám sosem rejtette véka alá a véleményét egyes oktatóimról (tanár ő is). És bizony volt olyan tanárom (több is), akinél a cipőm talpán ragadt sárdarabot is többre becsültem. Mégsem volt velem soha semmi komolyabb probléma, sőt: általánosban és gimiben is kiválóan teljesítettem. Kisebb igazságtalanságokon túltettem magam, ha valamit azonban nagyon nem tartottam tisztességesnek, akkor az ellen kijártam a magam igazát. Nem bunkózással, fenyegetéssel, hanem észérvekkel. Szinte mindig sikerrel jártam az ügyben, ha éppen nem, akkor meg megszívtam annak rendje és módja szerint.

Nem bólogató Jánost kell nevelni a gyerekből és nem a hatalom mindenkori feltétlen tiszteletét kell elvárni. Arra kell megtanítani, hogy reálisan értékelje a helyzetét és a számára leghasznosabb utat válassza. Pl.: adott esetben nem azért nem szólok vissza a tanárnak, mert neki igaza van, hanem azért, mert én rosszabbul járhatok, mint ő. Viszont ha van lehetősége egy kifejezetten igazságtalan döntéssel szemben lépni, akkor tegye meg! A tanár nem isten, nem szupermen, hanem ember, tévedhet, sőt fog is tévedni néha. Viszont ha ezt soha senki nem tudatosítja bennük, az a tökéletes út az iskolán belüli "kiskirályok" kineveléséhez. Anyámnak pl. van egy kollégája, aki nagyjából minden tanárokra vonatkozó szabályt megszegett már (jött be részegen tanítani, rendszeresen lek.rvázza/bunkózza a gyereket, stb., hosszú a lista), ennek ellenére még csak fegyelmije sincs. Miért? Mert a szülők nem hajlandóak összefogni ellene, sőt a gyerekeknek is az van "utasításba adva" otthon, hogy a tanárnak mindig igaza van, akkor is ha nincs. Na, ilyen hozzáállással tényleg "büntetlen" tanárként fog röhögve nyugdíjba menni. eredmény: egyre több kollégája gondolja úgy, hogy ha neki lehet, hát másnak is. Nyilván ez szélsőséges eset, de ha az első szabálytalanságnál mondva lett volna neki, hogy ez így nem működik, akkor mostanra vagy normálisan állna a dologhoz, vagy nem lenne tanár.

Nem azt mondom, hogy a gyereknek mindig igaza van, de a tanárnak sincs. A szülőknek pedig jó lenne megérteni, hogy egységben az erő: ha komoly gond van egy tanárral, egységesen fellépni az igazgatónál. Az állami iskolák többsége a puszta létéért küzd a csökkenő gyerekszám miatt, egy-egy gyerek átiratása is komoly érvágás egy-egy intézménynek, ha egy tucat gyerek elvesztése, pesig egyenesen katasztrofális lehet az adott iskola számára, így szinte garantálható, hogy a problémás tanár húzza a rövidebbet a szülőkkel szemben.

na, de kicsit messze kalandoztam, elnézést.

Hogy a kérdezőnek is konkrétan válaszoljak: a tanárnak nincs joga rossz jegyet adni órai viselkedésre. Nyilván ez azonban olyan, hogy betartathatatlan, ha felszólalna ellene a gyerek (vagy a szülő), akkor maximum azt lehet elérni, hogy a tanár feleltesse a gyereket és arra adjon egyest (mindig lehet olyat kérdezni, amit a diák nem tud). Viszont ebben az esetben szintén nem azzal kellene indokolni a gyereknek az órán való figyelés fontosságát, hogy a tanárnak igaza van neked meg kuss, hanem reálisan elmagyarázni, hogy tanár elszabotálja a gyerek jövőjét, fordítva meg nem. Ne a hatalom tiszteletén alapuljon a gyerek viszonylagos fegyelmezettsége (pláne, hogy a tinikor kellős közepén van, amikor általában a gyerekek lázadnak és senkit nem szeretnek maguk felett elismerni), hanem azon az egyszerű belátáson, hogy "megpróbálom befogni, mert nekem is jobb lesz". Én is végigsutyorogtam, beszélgettem pár órát, én is kaptam érte (bár nem tantárgyi jegyet, hanem figyelmeztetőt), mégis itt vagyok, nem lettem se' elzüllött tróger, se besurranó tolvaj. Pedig volt egy olyan évem, amikor kilenc figyelmeztetőm volt (kettő totál megérdemelt, három vitatható és négy vicc kategóriás). Nem a világvége egy ilyen büntetés. Viszont az elzárásnak nem sok értelme van, pláne ha amúgy jó tanuló. Az ilyen "utolsó esély" fenyegetésekkel pedig akkor érdemes játszani, ha tényleg komolyan is gondolod, különben súlyát veszti. Én nagyjából 15 éves korom óta elengedtem az ilyen figyelmeztetéseket a fülem mellett, mert úgysem lett belőle semmi.

Szerintem ne büntesd meg a gyereket, ha rossz jegyet visz haza, 18 vagyok, és régebben nekem sem ment minden fényesen (miből kap rossz jegyet? lehet, hogy tanulási nehézségei vannak, nem ártana megnézetni, nálam is volt ilyen gond, és hiába igyekeztem, nem tudtam megtanulni az adott anyagot)

Az a baj, hogy kamaszodik, persze, hogy beszélget, ez minden diáknál így van, de ha leülsz vele beszélgetni, hogy maga miatt kell, hogy csinálja, mert a jövője múlik majd azon, hogy hogy tanul...próbálkozzatok agykontrollal, állítólag hatásos, mert könnyebb koncentrálni... én még gimibe járok, és néha nekem is sok reggel 7:25-3ig bent lennem, és figyelni, bár én jól kezelem, de néha nekem is elkalandozik a figyelmem, szerintem ne büntess, gyakrabban beszélgessetek, mond meg neki, hogy segítséget is kérhet, ha valamit nem ért... lehet, hogy sok benne az energia, jár sportolni? az segíthet!

Sok sikert a továbbiakban!

szerintem mindenkeppen kellene beszelned a gyerekeddel es a tanarjaval is,ez gy tisztesseges,de nem szembeallitasos modszerrel hanem mindkettovel negyszemkozt.hallgasd meg mnd a ketto verziojat es az alapjan dontsd el mi legyen.hiaba a gyereked attol meg nem feltetlenul mondhat igazat en is voltam gyerek es hogy megusszam anyu buntijet kitalaltam valami meset,hogy a tanar legyen a rossz.ezzel nem azt mondom,hogy a tanarnak van igaza,mert megesik ,hogy ok sem vannak a helyzet magaslatan idonkent es azt hiszik ok az atyauristen,(kozepsulis koromban is tapasztaltam)attol meg mnd a kettonek lehet igaza,es ellenkezoleg.a tanarral is meg kell beszelni,ha nem a tudasaval hanem a magatartasaval volt gond akkor az ne a tantargy rovasara menjen,hanem a megfelelo buntetest szabja ki.neked meg azt ajanlom,hogy ne dobalozz mergedben buntetesi eshetosegekkel,ha nem gondolod komolyan.ha azt mondtad nem mehet kirandulni akkor nem mehet kirandulni es meg kell,hogy ertse miert nem mehetett,kulomben sosem fogod tudni fegyelmezni a gyereked,hiszen a neveles errol is szol,agyereknek tanulnia kell a hibajabol,kulomben milyen felnott lesz belole?????na de ha mostmar elengedted akkor visszane vond mert mit fog latni a gyerek es a tanar?:nem vagy hatarozott es nem tudod mit akarsz.

ui.:

egyepkent hadd a gyereket megvedeni magat abban az esetben mikor nem nagy dologrol van szo meg a tanarrral szemben is,hiszen a tanarok hiaba gondoljak nekik tobb joguk van ez valojaban nem igy van!

Egy pl.a kozepsulis eveimbol:

atadtak iskolank uj epuletet es a mi osztalyunkat atraktak oda.ahhoz,hogy a bufebe le tudjunk menni attkellet mennunk az iskola udvaran esoben ,hoban napsutesben egyarant.ehhez azt akartak vegyuk at a benti cipoinket a kintire,vigyuk magunkal es mikor atterunk a masik epuletbe vegyuk at ismet a bentire es ezt visszafele is.persze ez nekunk nem tetszett hiszen ha van 10 perces szunetunk amig csak a cipoinkkel bajlodunk le is telik a szunet,de nem s igazan ez okozott problemat,hanem az egyik esos napon csupa sar volt a folyosonk es az osztalyunk es miert is ne mar csak mi tartozkodtunk abban az uj epuletben,szoval mi lettunk volna a hibasak,ha en k nem allok az igazunkert es adiakok jogaiert.mt gondoltok a tanarjaink attvettek a cipoiket?persze,hogy nem!mkor az igazgato es iskolatulajdonos elakarta rendelni,hogy mi fogjuk az ora utan az egesz iskolat felmosni akkor szepen felalltam szot kertem es a megfelelo hangnemmel elmondtam a velemenyem es ,hogy valojaban mi az igaszsag a tanarok nem vettek at a cipot nem mi.csak nem gondoljak ,hogy majd mi fogjuk felmosni azt amit nem mi saroztunk ossze?megse szolaltak hiszen rajtuk se volt a cipo atveve.kifele menet az igazgato maga utan jo alaposan bevagta a gyonyoru vitrazsuveges ajtot ami termeszetesen elrepedt amit masnap termeszetesen megnt rank akartak kenni es k akartak fizettetni velunk,mikor az egyik szunetben meglatogatott minket a 2 nagyhatalmu.ez osztalyfonok mar nezett ram olyan rebeka fel ne allj es kezdj el megint harcolni a igazadert!tekintettel,de persze en nem hagytam annyiban es megin megmondtam egyenesen az igazgato szemebe,hogy nem mi voltunk,hanem ha emlekszik meg akkor jol tudja hogy tegnap amikor o olyan nagy erovel becsapta az ajtot akkor repedt el es mi bizony egy fillert nem vagyunk hajlandok kifizetni.es mit tudott tenni?behivatott a napossal az igazgatoiba,elnezest kert,hogy igazsagtalanul akartak banni velunk!!!!! es megkert,hogy legkozelebb ne az osztalytarsak elott mondjam el a velemnyem ilyen hatarozottan.erre en csak annyit feleltem,hogy miert ok akarmelyikunket nyilvanosan "megalazhatnak"?es visszamentem az osztalyba ahol mindjart nekem estek,hogy na mi volt? en meg attadtam az igazgatoek bocsanatkereset az osztalytarsaimnak.

remelem a lenyeget sikerult megertened,ha az a diak szembeszall az igazaert a tanarjaval szemben es azt megfelelo hangon teszi akkor a tanar nem tehet semmit,ha a diaknak valoban igaza van!

Soha nem felejtem el, hogy első osztályban angol órán valamit ki kellett színezni. Nem értettem pontosan, mit kell kiszínezni, ezért többször odahajoltam a padtársamhoz, és megnéztem, ő mit színezett. A tanár úgy látta, hogy beszélgetünk. Pedig nem beszélgettem, csak meg akartam nézni, hogy jót csinálok-e. Nem mertem feleselni a tanárral, és nem mondtam ellent, amikor fekete pontot adott a (meg nem történt) beszélgetésért.

A másik eset, amikor oltást kaptunk. A barátom nagyon félt az oltástól. Megmondta a tanár, hogy akitől csak egy pisszenést is hall, az feketepontot fog kapni magatartásból. Néma csendben, kettes sorban kellett lemenni a rendelőig. Út közben odasúgta nekem a barátom, hogy ő fél. Annyit mondtam neki, hogy nem lesz semmi baj, hamar kész leszünk. És fekete pontot kaptam. Azért, mert bátorítottam a legjobb barátomat az oltás előtt.

Ezt csak azért meséltem el, mert nem mindig úgy van, ahogy a tanár látja.