Ez mire utaló jel gyereknél?

Nálunk a banán nem törhet ketté 😃

Az oviban kötelező jelleggel vinni kellett pszichológushoz a gyerekeket. Azt mondta a doki, alakul a saját szokás, saját rendszer, nincs jelentősége.

Szimplán ez még NEM utal autizmusra. Mert úgyis erre gondol a kérdező.

A lányom auti,ő nem eszi meg a törött rudit,de hidd el, NEM csak ennyi tünete van.

Ő is sírni kezd,sőt,földhöz is vágja. Mert tökéletes rudira számított,és csalódott.

Ez van. Meg kell emésztenie a csalódottságát.

Esetleg az segíthet,ha jóízűen elkezded enni a rudit. Akkor tuti megkívánja. Vagy adsz neki egy tökéletes rudit.

Az enyém is ilyen volt, meg több hasonló, pl ha kócos lett a póni farka elbőgte magát, de pl nem volt ocds, hogy vigyázzon is rá, hogy ne legyen kócos. Ő túlérzékeny volt világ életében és rá is ráaggattak mindenfélét. Amíg nehéz volt, az auti diagnózissal jártunk a legjobban, mert járt rá gyod. Ugyanis hiába nem volt tipikus auti, nem tudott megmaradni sehol, totál kikészült apróságoktól(ami hisztinek jött le, mert hülyeségen sírt, sokszor nekem is annak jön/jött le), volt pánikrohama is 6 évesen, amikor nagyon dobogott a szíve, úgy érezte nem kap rendesen levegőt és sírt, hogy úgy érzi meg fog halni(a semmitől, random jött).

Most ha be kellene kategorizálnom, akkor BPDt mondanék, mert a stressztől volt önsértő gondolata is, de igazából "csak" túlérzékeny szerintem, nem fél a magánytól meg ilyesmi, és alapvetően stabilan ugyanazt gondolja a másikról, csak néha túlzásba viszi a haragudást. Valahogy nem tudja feldolgozni az agya a stresszt, és mindent stressznek él meg, ami tényleg az(tehát nem ilyen beképzelt dolgok, tényleg szétesett a rudi, vagy nem ment felvenni a cipőjét elsőre pl), csak súlyosabban éli meg, mint amekkora baj. Sosem sírt magától, mindig volt valami, amit "túlreagált" és egy idő után már rohadtul elege lett belőle az embernek és leminősítette hisztire a sírásait, pedig érzékelhető volt, hogy valós, de nem normális, hogy ennyi valós baja legyen mindennel, kifogy az ember a támogatásból. A mai napig meg vagyok róla győződve, hogy az ő másságának nincs neve, de valami határeseti auti és a bpd is lefedné(csak ugye utóbbi nincs gyerekeknél). Egyébként mikor nyugtató hatású gyógyszert szedett, a legkisebb adag felétől elmúlt a baja és normális lett egy csapásra. Ami olyan volt, mintha szedálta volna, de igazából már csak normálisan reagált, nem túlozva. Szerintem valami túlműködik az agyában és a legkisebb dolgokra is bekapcsol, és ezért lehet akár autiba is sorolni a problémáját. Nálunk nem csak a sírás volt, hanem mérgesnek is jobban volt mérges, és ha pl ez a kettő találkozott(nem ehetett, amit akart, hanem olyat kellett, amit nem szeret, vagy nem játszóra mentünk, hanem dokihoz, vagy nem játszottak vele, pedig szeretett volna, vagy valaki eltaposott egy hangyát, vagy meglökte a barátját, vagy elesett a rollerrel egy mese szereplője), akkor tök durva "hisztiket" levágott és mindnél sírt. Nem tudta kezelni a negatív érzelmeit, a "rossz" érzéseket, hatásokat, amikkel találkozik, amik érik.

Ha csak a szomorúságot nem tudja kezelni, akkor még jobban jártatok, de esélyes, hogy nálatok is gondolom néha dühösebb, mint kellene. Ugye? A szorongástól gyorsabban beszél, esetleg gyorsabban mozog, gyűrögeti a ruháját és annyi felé van készültséghelyzetben, hogy esetleg nem mindig folyamatos a figyelme és annyira nem akarja, hogy rossz történjen, hogy tart dolgoktól, nálunk pl a hibázástól és a szégyentől, hogy ne nevessék ki a társai és talán produkálja is magát, hogy kedveljék.---szorongás

Megoldás a gyógyszer rövidtávon, utána rögzülnek a jó dolgok és megoldások és enyhe reakciók, hozzászokik a rossz helyzetekhez pár hét alatt, aztán abba lehet hagyni és "kinőtte" a dolgot, fejlődött az önkontrollja idővel, de még nem tökéletes.

Nálunk ez volt, most úgy oké az élete, csak minimális túlérzékeny, én meg igyekszem minden problémát elhárítani.

Régen, ha megettem a törött rudit üvöltött a sírástól(meg attól, hogy az ő rudiját ettem meg, hiába volt másik), és a "semmi baj, csak törött, előfordul, megértem, hogy rossz neked" sem használt. Idővel meg nem tudod megérteni, hogy egy 4-5 éves sír, mert a rudi csokijából lejött egy darab és azt mondod ne hisztizzen, főleg, ha napi 10 ilyen eset van minden hülyeség túlreagálva, kifogysz abból, hogy meg akard érteni és át akard érezni a baját, mert a baja egyszerűen semmiség. Kit érdekel, ha nem jött fel elsőre a zokni, vagy mellément a leves, vagy kézmosásnál lecsúszott a ruha ujja és racseppent két csepp víz? Semmi baj, lépj túl rajta, előfordul.. Ha meg úgy sír ettől, mintha valaki meghalna, még feszültebb lesz az ember, hiszen semmi baj nincs, ez nem normális reakció és nem tudod úgy vigasztalni, mintha tényleg meghalt volna valaki.

Namindegy. Ez a rudis.. már teljesen elfelejtettem, nagyon felhozta a régi dolgait, mekkora mázli, hogy kinőtte és csak minimálisan fordul elő.