Egy gyerek lehet személyiségzavaros?
Lehet, hogy vannak rá jelek, ugyanakkor hasonló jelek másoknál is vannak, akik végül nem bizonyulnak pszichopatának.
Ez a személyiségzavar egyes személyiségjegyek és a deviáns magatartás együttesét jelenti. A személyiség felnőtt korra alakul ki, és akkora is válik egyértelművé hogy valaki deviáns, és mindez karaktervonás és tartós.
Számtalan személyiségzavar van még, amiket még bőven alakíthatnak a feltevés során képbe kerülő emberek és események.
A skizofrénia az egyik legerősebb genetikai meghatározottságú a pszichiátriai kórképek közül, világszerte nagyon hasonló a gyakoriság. A diagnózisnak a hosszmetszeti kép kevésbé feltétele, más körülhatárolt okokat ki kell zárni, de amúgy ahogy írták, jellemzően nem gyermekkorban kezdődik.
Igaz, viszont a pszichopatákat ha időben (gyerek korban) kiszűrik, akkor lehet hogy gátat lehetne szabni a gyilkolásoknak stb. Nem biztos, de volna rá esély. Van egy film a Beszélnünk kell Kevinről (valami ilyesmi) azt javaslom megnézésre. Egy született pszichopata gyerekről szól, és az Édesanya már a gyereken csecsemő korában érezte hogy valami nem stimmel vele, senki nem hitt neki, betudták annak hogy az anyuka szülési depressziós, majd Kevin ahogy nőtt elkezdett agresszíven viselkedni az anyjával, de az apa előtt másik arcát mutatta, a testvérét meg akarta ölni, és senki sem hitt az anyukának, mert gyerekkorban nem diagnosztizálható a pszichopataság. Kevin bekerült az iskolába, és az apjának a nyilával random módon több gyereket megőlt. Az indok: nem tudja miért tette, ahhoz volt kedve.
De van egy igaz történet is, amiből egy együttes zeneszámot is írt: I don't like Mondays címmel. Az egy kislányról szól, aki Hétfőn megölt több iskolatársát, mert utálta a hétfőt.
Szóval en nem értek egyet azzal, hogy a pszichopata jeleket mutató gyerekeket ne lehessen pszichopatának diagnosztizálni, és emiatt már kiskortól fogva speciális mentális intézményekben nevelni őket.
16 éves lányról van szó, az nem olyan gyerek azért..
Egyébként a szűrés jó lenne, de nem szabad összezárni őket, és nem szabad elkülöníteni sem az egészséges társaiktól, illetve nem szabad véglegessé tenni a dolgot. Én úgy csinálnám, hogy minden iskolában lenne "forgóosztály", minden évfolyamon, amin a tanulók(3 normális, egy nem), kötelesek hetente eltölteni egy kis időt, és kiscsoportban, két ember felügyeletével menne a fejlesztés, az épeknek is, ugye nekik meg se kottyan, sőt örülnek, ha kapnak matricát jó viselkedésért, a sérültebb meg örül ennek. Szóval minden harmadik héten kéne ilyenbe menniük, mindig váltogatva az épeket, a problémás meg állandó emberke lenne. Normálisan haladnának az anyaggal is.
De ehhez nincs elegendő forrás és hajlandóság, és erre rossz a mostani rendszer. Összezárni nem szabad problémásokat, és pláne nem szabad elkülöníteni őket, ha változás a cél.
Jó de itt buksz el! Attól, hogy felfedezik a JELEKET nem biztos, hogy azok a jelek oda vezetnek. Ezért mondják, hogy nem diagnosztizálják őket kicsinek(15 alatt), mert bármire utalhatnak, arra is, de másra is! Amíg csak jel van, nem különítheted el őket, mert nem biztos, hogy azok, kitolnál velük.
Felnőttként oké, de előtte? Egyébként igen, az empátiára az agy képes, belenevelni nem lehet olyanba, akinek rosszul dolgozik az a területe, mint ahogy diszesből sem lesz matekzseni, beszédfogyatákosból szépkiejtési verseny győztes, meg ilyesmi.
Minimálisan fejleszthető, ami van, de itt ki is merül a dolog, és ez is évek kemény munkája célzottan és szakszerűen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!