Létezik olyan ottalvós vizsgálat Budapesten, ahol a gyerekeknek a viselkedését figyelik meg?

Akkor leírom én is, hogy nekünk hogy volt a Vadaskertben.

5 éves volt a fiam, és nagyjából ugyanolyan idős gyerekekkel rakták össze. Nem volt +- 2 év különbség köztük.

Az én fiam autizmus gyanúval ment oda. Amúgy nagyon nyitott, barátkozós kisgyerek, csak ha valami nem úgy alakul, ahogy ő elképzelte, oltári hisztiket le tudott verni. Valamint soha semmit nem csinált meg, amit az óvó nénik szerettek volna. Mondták is nekem, hogy fejleszthetetlen, semmire nem hajlandó.

Nem emlékszem pontosan, hogy hány gyerek volt, kb. 6-8, és 3 felnőtt, szóval nem voltak azért szabadjára engedve. A napirendes dolgokat valóban csinálták, de az én fiamat kicsit sem érdekelte, hogy neki van nap végén a legkevesebb matricája a táblán.

Akkoriban a 6 éven aluli gyerekekkel aludhatott ott szülő, most már azt hallottam nem engedik. Kb. 4-ig tartottak a foglalkozások, utána vagy hazamentetek, vagy megkaptad a gyereket, és szabad foglalkozás. Én ott voltam vele, és este együtt kirándultunk. Ebédre is kiadták annak, akinek ott volt az anyja, az altatással nem kínlódtak. Szóval volt kb. 1,5 óra, amikor kettesben voltunk. Egyébként tényleg olyan volt, mint egy óvoda, voltak közös feladatok, de szabad játék is. És ez azért jó, mert ilyenkor derül ki nagyon sok minden, hogy a többi gyerekkel hogy tud együtt játszani, hogy tud együttműködni. Ezt egyik másik vizsgálati helyzet sem tudja kimutatni.

Az én fiam nagyon jól érezte magát, bár az is igaz, hogy nem voltak nagyon súlyos esetek a csoportban. De ha valaki nagyon súlyos, azt általában be sem utalják ilyen egyhetes vizsgálatra, előtte van konzultáció, már ott ki tudják szűrni, ha egyértelmű az eset.

Hogy ez mennyire hatékony, az biztos orvostól is függ. Nekünk adhd-t hoztak ki, nem vagyok benne biztos, hogy helyes a diagnózis. Viszont nekem azt mondta a doki, hogy ő nem osztogatja az autista kódot az ilyen átmeneti helyzetben lévő gyerekeknek, mert nagyon sok ajtó bezáródik előttük. Amúgy tapasztalat, hogy nem sok orvos áll így hozzá, általában fogalmuk sincs, hogy mi megy az iskolákban, hogy egy papíros gyereknek nagyon nehéz integráló intézményt találni. Szóval némileg egyetértek abban, hogy nem kell a papír. De ez egy egészségügyi intézmény! Utána azt kezdesz a diagnózissal, amit akarsz, nem kell feltétlenül kikérni vele az sni-kódot.

Viszont a fejlesztés óvodás korban még nagyon fontos. Ha tudja az ember, hogy mi a helyzet, akkor akár magánúton is el lehet indulni. Attól is függ persze, hogy mi a probléma. Az én fiam élből minden tevékenységet elutasított, ami nehezebben ment neki, vagy nem volt hozzá kedve, így sok részképessége megrekedt egy bizonyos szinten. Lehet velük persze otthon is foglalkozni, ha a gyerek nem ellenkezik, de az enyém olyan szinten ellenkezett, hogy ahhoz szakember kellett. Én hordtam évekig gyógypedagógushoz, mozgásterápiára, pszichológushoz. Az óvodában is kapott valami fejlesztést, talán az még ért is valamit, az iskolában tuti semmit. A magatartászavarral meg valóban nem tudnak nagyon mit kezdeni.

Szóval érdemes mérlegelni, hogy mi mit ér meg.

Én láttam mindkét végletet. Sokan várják a diagnózist mint a messiást, és azt remélik, hogy majd utána valami csoda történik. Nem, nem fog csoda történni, a heti egy óra fejlesztéstől a gyerek nem fog megváltozni. De a részképesség zavarokon segíthet.

Mások meg azt mondják, hogy semmi gond, majd kinövi, de hogy kell a papír, csak bélyeg. Ha egészségügyi intézményben vizsgálják ki, ott az orvosokat köti a titoktartás, senkinek nem kell róla tudni, bármit hoznak ki, az már utána a szülő dolga, hogy mit kezd az információval.

Utolsó, azért egy 5-6 éves és egy 3 éves közt óriási a különbség. Egyébként privátban megírnád kérlek a dokitok nevét, a miénk nagyon osztogatja mindenkinek(rezidens volt akkor még, az orvost nem is látta a gyerekem) segítség gyanánt, mivel járhat rá gyod.

Hasonló gyerekeink lehettek, az enyém alacsony frusztrációtűréssel rendelkezik, szóval ha nem reagált neki a gyerek, vagy nem tudta bevonni a másikat játékba, vagy az meglökte, vagy ő lett az utolsó, vagy nem őt kérdezték először, vagy ilyesmi, akkor duzzogott, de ő is tett a jutalomra.

Azt te nem is tudod, hogy a vizsgálati időre, mikor más foglalkozik velük kiviszik a gyereket kb 40 percre és annyi? Normális közegben normálisabban tudtak volna játszani.. Egyébként náluk sem volt "olyan súlyos eset, most az, hogy egy 3,5 éves, meg egy 3 éves nem beszél, egy 4 éves verekszik/lökdösődik, egy 6 éves meg kicsit gátlástalanul sokat fecseg és tapintatlan meg ugye az én sértődős/hisztis gyerekem nem számított súlyosnak, mind ép értelmű volt(vagy még nem mondták, hogy nem azok), egyik sem üvöltött torkaszakadtából, de akkor sem volt normál közeg.

Amúgy ja részképességzavarokon lehet segíteni, de attól, hogy együttműködve nem csinálja a gyerek magától még csinálhatja.. az enyém pl csak velem volt hajlandó dolgozni vagy kettesben, mert a többi gyerek ügyetlensége, lökdösődése zavarta a kézműves dolgait, elvették előle a ceruzát meg ilyenek, túl közel ültek(nem volt hely) nem fért el rendesen a keze, ha kért valamit nem tudtak rá figyelni, mert sokan voltak.. ilyeneken mindig berágott és duzzogva nem csinált semmit, egy idő után meg oda sem ment, ahol "nem jutott neki elég figyelem és hely"

Ja meg még az, hogy sokan előbb kerülnek a szakszolgálathoz, az mondja, hogy tessék elvinni a körzetes pszichiátriára, és ha nem csinálod/nem bizonyítod papírral, akkor jelezniük kell a gyermekvédelmi rendszerben, hogy nem vagy együttműködő pedig a gyereknek ilyenre szüksége lenne.. (ja, peeeerszeee).. Szóval valami irtó jófej nőci lehet a vadaskertes, már rutinos, tudja, hogy minden rajta áll. Persze másik oldalról, ha közöd nincs a szakszolgálathoz remek az auti kód, mert támogatás jár rá, amiről nem kell tájékoztatnod semelyik intézményt.

A Szakszolgálatot addigra már megjártuk, és azt mondták semmi baja. Közben meg minden nap úgy fogadtak az óvodában, hogy már laposkúszásban mentem a gyerekért.

De, tudtam, hogy kivitték megvizsgálni a csoportból. Minden vizsgálat eredménye az lett, hogy együttműködés hiányában nem tudták felvenni. Ehhez képest csodálkoztam, hogy azt mondták nem auti.

Nem csak velem nem csinálta, amit nem volt kedve, nem csinálta sehogy sem. Utána találtam egy nagyon jó gyógypedagógust, aki rá tudta bírni, hogy odaüljön vele, kártyás napirenddel, jutalmazással. Én biztos vagyok benne, hogyha nem járunk hozzá nagyon komoly gond lett volna a suliban, így is elsőben sajnos váltanunk kellett, mert a tanítónő nem tudta kezelni.

Azt tudom, hogy a Vadasban vannak olyan dokik, akik boldog-boldogtalannak osztogatják az auti kódot, de akinél mi voltunk, azt mondta, hogy szerinte az én fiam nem járna jól a kóddal.

De a kódot nem ő adja, hanem a Megyei Bizottság, a pszichiáter javaslatára. Szóval én is azt szoktam mindenkinek mondani, ha nem muszáj a Szakértői Bizottságot kerülje el. De a Vadaskert egészségügyi intézmény, nem közoktatási.