Lehet ADHD-D? Egy 2evet most toltott kicsirol lehet tudni ha ADHD-s, vagy csak nagyobb korban lehet ezt tudni? A bölcsiben nem ül meg a kajázásnál például, othon keveset es nehezen alszik el, Mik a jelei?

8-as vagyok. Lányoknál általában másképp jelentkezik. Ők inkább befelé őrlődnek, nem tombolnak.

Az óvodában nem is igazán vettük észre. Legalábbis a fiamhoz képest igazán kezelhető gyerek volt. Az oviban annyit mondtak, hogy nem igazán tud játszani a többi gyerekkel, folyton parancsolgat mindenkinek, aztán otthagyják, nem játszanak vele. Elég magányos gyerek, a mai napig. Sokszor beszól, de olyat, hogy leesik az állam, és észre sem veszi, hogy bunkó volt. Ezért a mai napig elég kevés barátja van. Na, de erről sem gondoltam, hogy gond, hát ilyen a természete, és kész. Impulzív ő is egyébként, nem sok ép játéka volt. De ezeket leginkább véletlenül törte össze, nem dühében. Az ellenkezés az nagyon a vérében van neki is, úgy mondják opponál. Az első szó, amit ki tudott mondani a "nem" volt. Teljesen meglepődtem, amikor elmentem a húgomhoz, és a 3 éves kislánya mindenre azt mondta, amit kértem, hogy jó, igen, persze. Az én lányom ezeket a szavakat nem nagyon ismeri. Megvan erre is a módszer, nem szabad utasítani, alternatívákat kell felmutatni. Előbb fürdesz vagy vacsorázol? Ha azt mondom, menj fürödni, akkor aznap nem fürdik.

Az óvodában egyébként nem is vették észre, hogy gond lenne vele, igazából szót fogadott, beállt a sorba. Szépen mondott verset, szépen rajzolt, mindent csinált, amit kellett.

A suliban jöttek a gondok. Diplomás házaspár vagyunk, szóval én alapnak gondoltam, hogy a gyerekem is jó tanuló lesz. De az iskola nagyon nehezen indult. Persze kifogtunk egy idióta tanítónőt is. Az első évben úgy hoztam haza a gyereket 4-kor a napköziből, hogy semmilyen lecke nem volt kész. Este 8-ig itt sírtunk együtt a 10 perces lecke felett. Bementem nyílt napra, bármit kérdeztek tőle, lefagyott, nem tudott válaszolni. Kint volt a falon valami díszfa, az én gyerekemnek volt a legkevesebb körtéje az egész osztályban. Persze csalódott voltam. Nagyon. Jöttek a beírások is, verekszik, zavarja a tanítást. Év végén azt mondta a tanítónő, hogy szerinte évet kéne ismételnie. Mondtam neki 70 %-os dolgozatokat ír, jó, nem hibátlan, de nem gondolnám, hogy nem hozta a minimális szintet. Hozzáteszem egy darab tanítónő volt egész nap, nem volt másik, ő meg számolta a napokat a nyugdíjig, valami eszméletlen undorral csinálta a heti 40 órát. Valahol megértem, de ne az én gyerekem tegye tönkre.

Második évben felvettek egy pályakezdő tanítónőt mellé. Sokat reméltem tőle, hát nagy csalódás volt. Minden órán kapott egy egyest a gyerekem, hát másodiktól már osztályzunk. Folyton ordibált a gyerekekkel, nem csak az enyémmel, minden hülyének elhordta őket. Akkor elvittem kivizsgálásra, és sajnos kijött, hogy adhd-s. Vittem a tanítónőknek a szakvéleményt, mindkettő egyértelműen azt mondta nem való ide, vigyem speciális iskolába. Akkor iskolát váltottunk. Nem speciálisba, normál integráltba.

Az ottani tanítónők azt mondták nem értik a problémát. Jó, nem kitűnő tanuló, de semmi olyan nincs benne, ami miatt adhd-s lenne. (Mondjuk amúgy én már látom a tüneteket, de simán integrálható.) A magatartása végig 5 volt a második suliban.

Most gimnáziumba jár egyébként. A 8.-at 4,75-tel végezte. Szóval ennyit arról, hogy vigyem speciális iskolába.

Szerintem ha nem ilyen tanítónőt fogunk ki, még diagnózisa sem lenne. Simán elvan. A fiam nehezebb eset, ő tombol, hisztizik, zavarja a tanítást.

"Az ADHD-t magyarul tévesen hiperaktivitásnak szokták fordítani, pedig ez csak egy része a tünetnek. Rögtön rá is mondják, hogy vidd el sportolni, és megoldódik a probléma."

Olvastam szakemberektől, diagnosztizált ADHD-stől, hogy hibás az elnevezés.

Az viszont nem igaz, amit egy másik válaszoló írt, hogy a lányoknál nem olyan. És az sem igaz, hogy a gyerek "kinövi". Csak megtanulja kezelni, illetve más diagnózist kap.

Az egész félre van diagnosztizálva. Aspergeresként az Autizmus Alapítványnál láttam kisfiút hisztizve, akivel az anyja nem tudott mit kezdeni.

Én sem tudtam volna kezelni...

Ettől még nem lehet "kinőni", csak valahogy megtanulja kezelni az ember - vagy nem megy.

Most csak ennyit bírtam írni, kimerítő volt - sajnálom.

Sokszor nehéz leírni, pedig nagyon sokat tudok.

És tudom, hogy ezzel nem segítettem.

Ez ongoing, ma is aktuális téma.

49 évesként sok kínlódáson mentem át az elmúlt több mint 20 éven át. És még nincs vége.