Mi lehet az oka, ha a gyerek kerül mindent, amihez nincs kedve?

A belső motivációt tulajdonképp a külső motiváció hozza elő. Egy kisgyerekben nincs meg az a kötelességtudat, mint egy felnőttben, mert nem is látja át annyira a dolgot. Pl. a fogmosásnál ő még nem biztos, hogy megérti, hogy milyen következményei vannak annak, ha nem csinálja. Ezért először a felnőtt dolga, hogy motiválja a gyereket, és persze következetesség is kell. Sokat kell dicsérni, ha (jól) megcsinál valamit, de az kevés, hogy “ügyes vagy”. Ha csak ezt mondogatja a felnőtt, annak nem igazán van súlya egy idő után. Például “Nagyon ügyesen fogat mostál, most már szép tiszták a fogaid”. És meg is kell neki tanítani, hogy miért jó ha megcsinál dolgokat. Mennyi idős egyébként? Egy ovis gyerek akkor érti meg leginkább, ha közvetlen következménye van a dolognak, mert ők még nem gondolkodnak annyira előre, mint a nagyobbak. A jutalmazás is jó irány, a pozitív visszacsatolás mindenképp segít.

De írtad, hogy megunta 5 perc után a vágást. Miért volt fontos vágni? Ha az iskolába kell, akkor el kell neki mondani, hogy ez a feladat, ha nem csinálja meg fekete pontot kap, de ha megcsinálja, akkor valami jutalmat kap, pl plusz egy mesét nézhet. De ha csak te szeretted volna, hogy vagdosson, akkor bem várható el tőle, hogy mindenáron ő is azt akarja csinálni.

Egyébként ha elkezdi az iskolát, és nem javul a dolog, akkor nevelési tanácsadót fel kellene keresni, mert más is állhat annak a hátterében, hogy hamar megun dolgokat ( figyelemzavar, hiperaktivitás, adhd és még egy csomó minden lehet). De simán lehet, hogy ő csak egy izgágább típus, akinek unalmas vagdosni, és szívesebben szaladgál mondjuk.

Az az oka, hogy van esze😉

Én felnőtt vagyok, de most is csak azt csinálom, amihez van kedvem. Őszintén, ki az, aki nem így tenne szíve szerint? A legtöbb gyereket "be lehet törni" és megcsinálják a muszáj dolgokat, de ha választhatnának, ők se tennék. Csakhogy nem érzik azt, hogy választhatnak, mert valaki már elültettek bennük, hogy a tiltakozás következménye rosszabb, mint amihez nincs kedve. Makacsabb gyerekeknek ez nehezebben megy. Az biztos, hogy a túl sok szabállyal csak rosszabb lesz. Próbálj fontossági sorrendet tartani. Érd el azt először, amit nagyon muszáj(pl.biztonsági öv bekapcsolása az autóban) és ne foglalkozz azzal, ami kevésbé fontos(pl.nem eszi meg, amit tegnap még szeretett.) Ne érezze, hogy az élet televan "muszájokkal". Egyszerre csak néhány dolog legyen, és akkor jöjjön újabb, ha az előzők már rutinná váltak.

"Figyelemzavar, hiperaktivitás, adhd", azt tudtad, hogy ezek szinonímák?

A gyermek valóban nem látja át, amíg kicsi, hogy milyen következményei lehetnek a tetteinek. Viszont általában meg akar felelni a felnőtteknek. Óvodás korban már ki kellett alakulnia ennek. Nem akarok sorakozni, de az óvó néni azt mondta, és tudom, hogy neki szót kell fogadni.

2 évesen van a dackorszak, amikor csinál ilyeneket a gyerek, de ha rendesen fejlődik a gyermek idegrendszere, akkor azért óvodában, de legkésőbb iskolára ezeknek a dolgoknak ki kell alakulni.

Én le leszek pontozva, de nem érdekel, de én alapvetően azt gondolom, hogy ennek leginkább az öröklött személyiség vagy idegrendszeri problémák, és nem a nevelésaz oka.

Az adhd-nak az egyik tünete például az opponálás. Van amikor csak önmagában ez a tünet, ezt ODD-nek hívják.

Ha tudsz angolul, itt egy jó cikk:

[link]

Az ODD lényege, hogy a gyermek mindennek ellenáll, amit kérnek tőle, de ha megkérdezed, hogy voltaképpen miért, nem tudja rá a választ. Lehet, hogyha nem kérték volna tőle, akkor önmagától szívesen megcsinálta volna. A lényeg az, hogy ellenkezzen.

Nem nevelési hiba, hanem idegrendszeri probléma. Bizonyos módszerekkel le lehet ezt törni, de nem árt a szakember segítsége. Gyógypedagógusok is tanulták ezt, nekünk sokat segítettek.

Az egyik fontos dolog, hogy kínálj alternatívákat: először megfürdesz, vagy inkább fogat mosol?

Erre elég ritkán mondja a gyerek, hogy nem, inkább még játszom. A lényeg az, hogy meg kell őrizni a látszatát annak, hogy ez az ő döntése volt, és nem te erőltetted rá az akaratod. Általában tudják, hogy meg kell fürödni, és fogat is kell mosni, de ne ám, hogy valaki megmondja neki mit tegyen! Ha megvan a látszat, hogy erről ő döntött, szívesebben megcsinálja.

A büntetést valóban elutasítják a gyógypedagógusok, a jutalmazásban hisznek.

A hagyományos nevelési módszerek nem jönnek be. A hajam égnek áll az olyan tanácsoktól, hogy magyarázd el neki, hogy mi a helyes, mert mások nem fognak hozzá alkalmazkodni. Nyilván ez de jó tanács, mert egyébként a szülő nem mondta el a gyereknek kb. ezerszer ezeket! Az ilyen gyereket nem igazán érdekli, hogy mások mit gondolnak róla, vagy anya ideges, vagy a szomszéd mit hisz.

A kötelességtudat sajnos bizonyos emberekben soha nem alakul ki. Lehet látni tartósan munkanélküli embereket, vagy olyanokat, akik a családjukon élősködnek, mert nem akarnak semmit dolgozni. Reméljük a mi gyerekeink nem lesznek ilyenek! De sajnos a feladattudat is egy olyan dolog, aminek huh, de örülnénk, ha legkésőbb 6 éves korra kialakulna. Ez az iskolaérettség egyik kritériuma is, de sajnos sok gyerekben még felsőre sem alakul ki.

Az adhd-ra pl. ismét jellemző a feladattudat hiánya. Ilyenkor azt lehet tenni, hogy napirendet alakítasz ki. A gyerek hazajön, eszik, átöltözik, és játszik a kutyával egy 10 percet, aztán leül tanulni. Be kell épülnie a napirendbe. És hiába mondják, hogy a gyerek dolga, sajnos ha a gyerek olyan, akkor a szülő segítsége nélkül nem fog odaülni tanulni. Az én fiam 5. osztályos, és miután hazajött mindig tőlem kérdezi meg, hogy anya, akkor most mit kell tanulni? Tényleg nem értem, ő jár iskolába, ismeri az órarendet, miért tőlem kérdezi? De inkább segítek neki, különben meg sem írja a leckét. És simán elmenne másnap úgy iskolába, hogy ki sem nyitotta egyik könyvét sem. Remélem még alakul, mert kicsit elkeserítő.

És a jutalmazás ami bejön a tanulásnál is. Aztán majd olvasol olyan cikkeket, amelyekben leírják, hogy ez mekkora nevelési hiba, hiszen nem a zsebpénzért, vagy aranyhalért kell tanulni, hanem legyen belső motiváció. Nekem az egyik kedves kolléganőm küldött ilyen cikkeket. Aha, rendben, akkor hogyan is kéne a belső motivációt kialakítani? Nekem gyógypedagógus mondta, hogy nekik a főiskolán is a jutalmazás technikáját tanítják, szóval az ilyen okoskodásokkal nem kell foglalkozni. Felnőtt korában is az lesz a jó munkahely, ahol jutalmazzák, megdicséri a főnök, elismerik a kollégák, fizetést kap a munkájáért.