Van olyan közületek, akinek nem vált be a TSMT torna vagy más fejlesztők?
Lányom autista. Egy nyugodt, aranyos, szófogadó gyerek. Nála a legmarkánsabb tünet, hogy 2 évesen még nem beszélt és evészavaros.
Erre ajánlották a TSMT tornát, hónapokig csináltuk, semmi pozitív változás, csak romlás. A szakember és a védőnő is azt mondta, hogy kell a kezdeti visszaesés a fejlődéshez. Hallgattunk rájuk, de a végére a gyerek már üvöltve és reszketve csinálta végig a tornasort. Ha csak bementünk egy Fejlesztőre hasonlító szobába, elkezdett pánikolni, az ajtót tépte fel, teljesen kifordult magából. Olyan szintű félelem uralkodott el rajta, hogy fájt ránézni. Más fejlesztésre el se tudtuk vinni, mert ellenált, sírt, félt mindentől (pl. imádja a kutyákat, de egy nyamvadt kutyaterápiára nem tudtuk bevinni, mert bepánikolt, viszont ugyanannak a kutyának a nyakába ugrott másnap az utcán, szeretgette, szóval magával a helyszínnel és szituációval volt gondja)
Néhány hónapja elengedtük ezt az esztelen fejlesztés témát, otthon sokat foglalkozunk vele, megindult a beszéde, sokkal kiegyensúlyozottabb lett, erre a védőnő kitalálta, hogy a Tsmt miatt, csak most jelentkezik a hatása és újra kellene kezdeni. Mi van akkor, ha mi nem akarjuk? Meg ha úgy alapjáraton az általa javasolt fejlesztéseket sem akarjuk (nyáron pl egy izomsorvadásos gyerekeknek tartott intenzív terápiára akart bennünket bejelenteni)
Ha nem működünk együtt vele jelent bennünket a családvédelemnek?
Nálunk nem volt ilyen durva reakció, de a TSMT nálunk sem vált be.
A védőnőnek meg bólogass, és mondd, hogy most másféle fejlesztésre jártok (mozgás vagy logopédia, bármi).
A TSMT nálunk sem vált be. Ugyanazért kezdtük el, mert felmerült hogy autista. A gyerek utalta, nyilván nekünk is ezért egy szenvedés volt. Egy autistanal amúgy sem célravezető erőszakosan kényszeríteni.
Hogy attól indult e be a beszedje? Nekünk is pár hónapra rá. Nem hinnem hogy a tsmttol, maguktól is fejlődnek az autisták, csak lassabban. Meg mi is célzottan is foglalkoztunk vele.
Nincs olyan módszer ami mindenkinek jó lenne, ne legyen buntudatod hogy abbahagytad!
2,5 évesen kapott diagnózist, 2 évesen több mindenben volt elmaradása: rossz evő, nem beszélt, nem barátkozott a gyerekekkel, furcsán játszott, nehéz volt kimozdítani egy szituból, ragaszkodott a rituálékhoz, félt az idegenektől és az idegen helyektől, ha valamit szeretett volna, akkor nem mutogatott, hanem a kezünket húzta, lábujjhegyen járt, repetitív mozgásokat végzett, nagyon sokat hisztizett. Szóval ha az ember ránézett, egyértelmű volt, hogy gond van vele, hogy más, mint a többi. Erre jött a TSMT, ami nem javított, hanem inkább rontott a helyzeten.
Nyáron elengedtük a dolgot és csak rá fókuszáltunk, mindent az ő tempójában csináltunk, de folyamatosan feszegettük a határokat. Rengeteget kirándultunk, állatok között voltunk, úsztunk,
Decemberben lesz 3 éves, még csak most kezdte a bölcsit (visszatartottuk 1 évet, mert még nem szobatiszta az ovihoz), most nyugodt, kiegyensúlyozott, barátkozik, a bölcsibe gyorsan beszokott, szeret járni, a nevelők is dícsérik. 1 hónapja kezdett el beszélni, egyre több szava van, van hogy 2 szavas mondatokat mond, a hisztik elmúltak, igazából bárhova el tudjuk vinni, szóval a legnagyobb gondunk most az evés.
Nálunk sem vált be.
Nekünk először egyénit írt fel a védőnő, mert elvégzett valami tanfolyamot. Az első két feladatsort még valamennyire csinálta. Itt inkább a szülőknek kellett aktivizálni magukat. Pokrócban ringatni, bukfencezni, labdán ringatni, ilyenek. De én egyébként is azt hiszem, hogy ez egy baromság. Heti 5 alkalommal kellett volna csinálni legalább, egyhuzamban, és nem lehet részletekben, és mindkét szülő kell hozzá. Kb 40 perc végigcsinálni. Nekünk is sok volt, nem csak a gyereknek. Amúgy ez nálunk úgy nézett ki, hogy a 3 éves fiam ordított, hogy nem akarom csinálni, az 5 éves lányom meg ordított, hogy én akarom csinálni, velem miért nem játszotok.
A 3. feladatsornál már egészen kellett volna aktivizálnia magát, fél lábon ugrálni, célbadobni, ilyenek. Ezen a ponton teljesen befeszült. Már mindent csináltunk vele, nem volt hajlandó. Végül feladtam, azt mondtam, hogy a családi béke többet ér.
Rá egy évre mondta a védőnő, hogyha ennyire ellenkezett, vissza kellett volna térni az előző feladatsorra. Hát, ja, csak akkor ezt miért nem mondta?!
Utána meg elmentünk Sófalvihoz, sokan dicsérik, de én elég sok embertől hallottam róla rosszakat. Persze miután mi is felsültünk nála. Hát, ő úgy csinálja, hogy kirakja a pályát, és vezesd végig a gyereket te. Amelyik gyerek meg nem hajlandó, akkor rábízza a szülőre, oldd meg. Hát, mi nem tudtuk megoldani, nem akarta csinálni, aztán ott mindenki előtt letolt a sárga földig, hogy mekkora alkalmatlan anya vagyok. Többet oda nem mentünk. Mi pár évig aztán hanyagoltuk ezt a témát. 5 évesen találtunk egy másik terapeutát, akivel szépen végigcsinálta. Én az ajtóban álltam, a csaj volt csak bent a gyerekekkel. Nem mondom, hogy szerette, de ott már azért csinálta. Szerintem itt is kell egyfajta érettség, hogy egyáltalán nekiálljon. Szerintem a te fiad még kicsi hozzá, várjatok vele. Aztán egyébként, hogy használt-e, vagy magától is fejlődött volna, fene tudja. Mi is a beszédfejlődés miatt csináltuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!