Hogyan éltetek túl a dackorszakot? Van valami tanácsotok?
Gyerekem 3 éves, autista és dackorszakos. Úgy érzem, hogy nem bírom tovább,kezdek összeomlani. Segítségünk nincs, nincs olyan, hogy 1-2 órára lepasszoljam a mamáknak. Alapjáraton egy aranyos, szófogadó kislány néhány furcsasággal, de most mindenre sírás, sikítás a válasz. Percenként váltakozik a hangulata. Az egyik pillanatban még sikít és zavar ki a szobájából, 20 másodperc múlva meg a nyakamban csüng és szeretget/bocsánatot kér.
Mentálisan teljesen a padlón vagyunk már és rohadt nehéz következetesnek és higadtnak maradni.
Tapasztaltabb szülők, ti hogy éltétek túl ezt az időszakot? Van-e valami praktika, ami még tudná könnyíteni a helyzetet?
Olyat kérlek ne írjatok, hogy "bezzeg az én gyerekem soha nem hisztizett", mert én elhiszem, csak rajtunk az semmit nem segít.
válasza:Népszerűtlen válasz, meg a nevelők se szeretik, de én benthagynám a bölcsiben legalább annyival tovább (vagy előbb vinném), hogy legyen minden áldott nap egy-másfél órám magamra. Vagy ha nem minden nap, akkor mondjuk hétfő, kedd, szerdán.
Ismerős, ez már kiégés, ezen nem segít semmilyen szülő trükk meg semmi, csak az, hogyha van nélküle időd mikor tudsz egy kicsikét magadra is figyelni és magaddal is foglalkozni. És a munkahely az nem ilyen, főleg, ha stresszes a munkád. Akár egy nagyobb séta miközben megiszol egy teát, akár egy hosszabb telefonhívás nem munkaügyben egy másik felnőtt emberrel, akár egy film, akár egy masszázs, akár két-három fejezet a könyvedből egy padon, AKÁRMI.
Nekem nem autista a gyerekem, csak gyerek, de addig ameddig nem volt meg FIXEN rendszeresen az, hogy akkor csend van és csak magamra figyelek addig egyetlen kiútnak már azt kezdtem látni, hogy felakasztom magam.
Ki hogy bírja, kinek milyen a gyereke, ez nem szégyen, ki lehet égni nem csak a munkában, hanem a gyereknevelésben is.
És néha szánj a szabadságodból arra is, hogy beviszed és csak a tiéd a nap. Szükséged van rá, üres kancsóból nem tudsz neki önteni, fel kell töltődj te is. Még ez se sok, de legalább valami.
Köszönöm szépen mindenkinek a válaszát, sajnálom a lepontozást, számomra minden hozzászólás hasznos volt.
Igen, itt nem az volt a kérdés, hogy hogyan tudnám féken tartani a gyereket (mert az többé-kevésbé megy), inkább az, hogy a bennem felgyülemlett feszültséggel mit kezdjek. Nagyon elfáradtam, úgy érzem hogy én, aki világ életemben optimista voltam, pörögtem 1000-rel,száz lábon álltam és állandóan mosolyogtam, most összeroppanok, a világ megszűnt körülöttem és én nem kapok levegőt. Tudom, hogy mások sokkal rosszabb helyzetben vannak, mi még igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat, de akkor is nehéz.
Már az is megkönnyebbülést hozott, hogy kiírtam magamból.
11-es, köszönöm a válaszod és hogy megfogalmaztad helyettem azt, amit én csak körbeírtam.
válasza:
válasza:sajnalom a kerdezot iszonyat lehet az elet ilyen gyerekkel. nalunk a dackorszak bizony olyan modszerekkel lett kezelve amitol manapsag felbolydulnanak a kedelyek igy nem reszletezem csupan nehany pelda:
amikor foldhoz verte magat (osszesen ketszer) nagy bogre hideg viz es mar abba is hagyta. Uzletben cirkuszolt (egy alkalommal) felvettem hazamentunk es nem vittem tobbet vasarolni magammal evekig. az apjaval nem csinalta ezt de ennek ellenere nem vittuk vasarolni. utolso pelda az orditas lefekveskor. mikor tudtuk evett, tiszta a pelenka, nem beteg egyszer felvettem (akkor meg nem volt kulon szobaja) megsimogattam elmondtam nem kell sirni szepen lefekszel es csendben maradsz. ott volt a kedvenc jatek takaro stb. visszatettem es amikor ujbol orditott tobbet nem vettem fel es oda se mentem hozza. mivel kisagya volt nem tudott kijonni belole, hagytuk addig orditani amig abba nem hagyta. kb 3 het telt el hogy senki se aludt aztan megszuntek az orditasok es MAGATOL ELALUDT MINDEN CECO NELKUL.
Jelentem jól vagyunk! Úgy látszik, hogy akkor voltunk a mélyponton. Megérte következetesnek maradni, mert mi "győztünk" és egyenlőre megtanulta, hogy ordítással semmit nem ér el.
Jót tett 2 hét szabadság és az, hogy ünnepek alatt egy kicsit ki tudtunk kapcsolódni. Nem azt mondom, hogy a régi vagyok, de sokkal több erőm van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!