Ha értelmi fogyatékos gyereket nevelsz,akkor mondd el nekem, hogy mennyi időt szánsz rá, és te, mint szülő mennyivel neveled eltérően, mint a normális egészséges gyereked?? Hogyan motiválod a a tanulásra "1-től 8-dik osztalyig (milyen tanuló)!!!

Mi az, hogy "mennyi időt" szánsz rá?

Amennyit csak kell és lehet.

Nyilván speciális gondozást-nevelést kívánnak a fogyatékos gyerekek

az egészségesekhez képest. Attól függően is, hogy milyen

mértékben betegek.

Ennek a kérdésnek így semmi értelme.

https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__terhe..

Legalább értelmes kérdéseid lennének.

.

Ugyan nem értelmi sérült, de autista+adhds.

Az egész napomat rászánom. Kevesebbet jár iskolába, mert nem képes rá a viselkedése miatt. Otthonra kapjuk a feladatokat a tanártól, ezeket mindig megcsináljuk, általában nagyon kevés, 10 perc alatt megcsinálja. Néha tovább tart, mert könyörögni kell neki vagy épp csitítani, mikor ideges vagy ráparancsolni emelt hangon, hogy ne nyafogjon. Ülök, magyarázok ha kell, de igyekszem önálló munkára rávenni.(most is ezt csinálja) Otthon tanítom mindenre, van 100 feladatos füzete az elmúlt pár évből, hetente kb kettőt tölt ki, van, hogy magától is szórakozásból. Sokat olvasok(ez nem napi egy mesét jelent, hanem napi 100 oldal mesét), mostanában már inkább ő olvas magának, elsős. Ha mesét nézünk, gyakran csekkolom, hogy érti e, ha kihívást elentő helyzet van a mesében, akkor felhívom rá a figyelmét, esetleg leállítom és kérdezem mi lenne a helyes megoldás, ő mit tenne, volt e már ilyen helyzetben, mit érez ez meg ez a szereplő meg ilyenek. Ezen kívül baráti kapcsolatokat tartok fent neki, hogy barátkozzanak vele és összehaverkodok az anyukákkal, így összejárhatunk és gyakorolhatja a szociális helyzeteket. A babaházába együtt csinálunk dolgokat, gyurmával, papírral, gyűjtött gesztenyével heti 2x legalább kreatívkodunk. Gyártok neki egyéni jutalmat, amivel jutalmazhatom, de már az évek alatt kipróbáltam több nevelési technikát. Szabad időmben ezek után kutatok a neten mindenféle forrásból, ami szimpatikus kipróbálom, hátha működik nálunk is. Próbálok olyan ruhákat venni, keresni, amiket könnyebb felhúzni és kellemes megjelenése van a gyereknek tőle, mert csinos gyerekkel kedvesebbek, és mert ha valamihez kitartás kell, képes nem felvenni az adott ruhadarabot és kiakadni rajta. Igyekszem visszafogni magam, hogy ne üssem meg és ne alázzam meg. Sokat, változatosan dicsérem és figyelek rá nagyon, hogy találjak rajta dicsérni valót és ne csak a rossz dolgaira koncentráljak, ami elég kimerítő. Járatom a barátain kívül különórára, hogy más felnőtthöz is szokjon, sportoljon, és csapatban tudjon működni. Intézményben heti 4 fejlesztő órát kap(elvileg), ezen kívül állat és zeneterápiát és minden nap van babzsákórája is. Próbálgattam mindenféle vitamint, étrendet, táplálékkiegészítőt, CBD olajat is. Járt korábban tsmtre. Most én tanítom furulyázni és zenére, úszást keresek még neki. Ha megyünk valahova igyekszem példát mutatni, sokat figyelek rá, nem szokott olyan lenni, hogy "hoppá, nem tudom mi történt". Egy barátjával szoktunk járni erdőbe, ott kicsit önállóbban bóklászhat, amire igénye van(persze most hidegben nem megyünk). Tanítottam bringázni, korizni(ezek csak többé kevésbé mennek), illetve sokat hordom nyilvános helyekre, hogy szokja és tanuljn viselkedni, rutinná váljon neki a dolog. Pl képes normálisan viselkedni taxiban meg kávézóban, játszóházban, moziban, boltban. Havonta kétszer biztosan van valahol. Próbálok olyan ételt elővarázsolni, amit megeszik, mert jóllakottan nyugodtabb. Rengeteg étel végigkóstoltattam vele(erőszakkal is), így mondjuk kiderült, hogy a tojásos makikat szereti, de a sajtburgert nem. Sok egészséges ételt próbálok elétenni. Vettem egy rakás érzelemkezelést fejlesztő mesét is, azokat is olvassuk, meg sulis beilleszkedős mesét is olvasunk, meg hallgatunk ilyen mindfullness dolgokat. Korábban próbáltam légzőgyakorlatok dühkezelésre tanítani neki, meg mindenfélét amit épp ajánlottak kipróbáltam, hátha beválik. Van boxzsák, trambulin, hinta naponta játszótér, többfajta háziállat csak miatta, be van vonva házimunkába és rengeteget társasozok vele és a legjobb sulit próbáltam számára megtalálni(ami lehetetlen feladat). Ha suliban volt, készítettem nasit, hogy népszerűbb legyen és körbe tudja kínálni. Utaztam két órát azért, hogy akivel nem jön ki, 2 órát kettesben játszhassanak. Beirattam csak ezért arra a tanfolyamra, amelyikre a másik gyerek járt.. Volt táborban már, 50ezer vizsgálaton, teszten, járt pszichológushoz is. Mivel idegen nyelvet nem tanul, ezért sok angol gyerekdalt éneklek neki, vannak külön játékaink, pl esőben menetelésre angol gyerekdal ritmusára emelgetjük az ernyőt és menetelünk. Vicceket keresek neki, amivel bevágódhat más gyerekeknél, illetve mondatsémákat gyakorlunk, amik rutinná válnak és le tud vele zárni konfliktust, mivel azt rosszul kezel. Verstanuláskor ha nem megy, lerajzolom, ritmusra mozgatunk gördeszkán vagy forgószéken. Gondolom nem kell mondanom, hogy mindenfajta fejlesztőjátékunk volt/van, ami épp korosztályának megfelel és napi szinten órákat játszottunk/játszik vele. Ja és nem dolgozom, mert nem tudom normálisan iskolába járatni. Az érdekében kezdetben harcoltam a kódok ellen, már ezt sem tudom megtenni, így elmegyek vele GYODra. Nagyon figyelek, hogy minden napja jó hangulatban teljen és minimális sértődés legyen csak, ami mindig oldva van, mert ha kevésbé feszült, csodálatosan tud viselkedni. Ha a barátaival találkozunk és látom, hogy konfliktus van, amit nem tudnak oldani, játékot találok ki és levezetem, és el is felejti a gyerekem a konfliktus miatti sértettséget, aztán ha lehiggadt, átbeszéljük. Sajnos magától nem képes tisztán látni utólag sem, egyszerűen nem képes tanulni szociális helyzetekből segítség nélkül, csak mélyebbre zuhan és idegesebb lesz és úgy gondolja, neki van igaza és az ő sértettsége mindenen felül áll. (pl berág azon, hogy a barátnőjével két rugós állaton lovagolnak, és ha ő mondja, hogy Afrikába megy, és a lány is mondja, hogy ő is, akkor a gyerekem kiakad és nem képes túllépni ezen egyedül, sem másik lehetőséget felajánlani egyedül, rugalmatlan a gondolkodása és amikor heves érzelmei vannak, nem gondolkozik, egyre jobban behergeli magát, a végén kiabálásig és verekedésig, harapásig képes elmenni, ha valaki nem tudja kezelni) Tök magától, ha csak meghallgatod, nem csendesedik le, hanem dühösebb lesz, ahogy mondja a dolgokat újra átéli. Tiszta agyrém. Gyógyszereket is próbáltunk, eddig nem sok sikerrel.

Kb csak a széklet és a csontvelőtranszplantáció és a viselkedésterápia maradt ki, ja és pszichodrámán sem volt még, attól tartok, hogy kiakadna azon. Elsős, évvesztes. Tudom, hogy sokat helikopterkedek körülötte, de egyrészt őt is féltem, mert volt már nagyon mélyen, mikor meg akart halni ovisként, mert ő rossz(én ilyet nem mondtam soha), másrészt meg azt is, akik körülötte vannak, mert ha nem tanulja meg kezelni az indulatait mire megnő, másoknak lesz belőle komoly problémája, ő meg élhet börtönben.

Kiemelkedően okos, értelmes, aranyos, szép, bújós, érzékeny, nyitott, barátságos gyerek az első sérelemig, aki verekszik azért, ha valaki bánt egy állatot vagy gyereket és olyan szintű frusztrációt él át a legkisebb igazságtalanságokért(amiket ő annak érez), amiket nem bír el a gyerekfejével.

Egyébként játszani is játszik órákat, akár önállóan, akár másokkal. Van, akivel tök jól eljátszik 10 órákat is szabad játék során.

Én úgy látom mások negyedennyit sem foglalkoznak az átlagos gyerekeikkel. Miért is kellene? Szerintem is természetellenesen sok lenne egy átlagos gyereknek, akik maguktól kezelnek konfliktust, könnyen alkalmazkodnak, nincs szükségük fejlesztésekre, nincs szükségük baráti kapcsolatok menedzselésére, mert simán összehaverkodnak tartósan bárkivel bármelyik közösségben. Akiknél nem fontos, hogy legyen róluk extra jó első benyomás, mert a viselkedésük később úgyis jó benyomást fog kelteni a másikban. Akik nem 10 féle ételt esznek meg, hanem 100 félét. Akiknek ha valami nem megy, képesek megpróbálni maguktól újra. Akiknek elég elmesélni valamit, és egyből átérzik, megértik, elsajátítják. Velük egyszerűen kevesebbet kell foglalkozni, különben megfojtod őket. Az enyém meg elfonnyadna, ha nem lenne ott senki, aki segíti ilyen olyan módszerekkel, vagy magát, vagy másokat sebesítene meg..

"Normális" gyerekek között is eltérő, hogy mennyire idő és figyelem igényes egy gyerek. Családon belül is előfordul, hogy egyiknek jobban mennek a dolgok, kevesebb figyelmet igényel, a másik kevésbé önálló, több segítség és odafigyelés szükséges.

Több olyan családot ismerek, ahol problémás, több törődést igénylő gyerek van, de a szülők inkább küszködnek a sorozatos helyzetekkel, de meg sem próbálnak segítséget kérni. Nem vizsgáltatják meg a gyereküket, pedig a történeteik alapján elég valószínű, hogy valamilyen rendellenességgel állnak szemben.

Megfelelő szakember segítségével valószínűleg könnyebb lehetne kezelni és az ő dolguk is könnyebb lehetne úgy. Viszont a szülők nem mernek szembesülni vele, hogy a gyerekük "nem normális", ezért inkább nem is fordulnak szakemberhez.