Többemberes lányom után jön a fiú kistesó. A másik gyerek lehet nyugisabb, jobbra is számíthatok?

10 Több emberes vagy nagy igényű gyerekek.

Sokan sokfélék. Olvass utána ha érdekel, mik lehetnek az ismérvei.

A lényeg nagyjából az, hogy extrém módon igénylik a figyelmet, erőteljesen fejezik ki magukat, nemtetszésüket.

Ha találkozol egyel valószínű egyből rásütnéd, hogy rossz, neveletlen gyerek. Pedig nem erről van szó

Az első gyereknél mindenki úgy érzi, hogy egy egész embert kíván. Egy 18 gyerekes anya vallotta be, hogy az első baba a teljes napját lefoglalta, mikor megszületett. Ez egy érzés, és nem a valóság. Mögötte - az anyánál - hormonális okok is húzódnak. A szüléskor a méhösszehúzódást kiváltó oxitocin nagy mennyiségben termelődik. Evolúciósan úgy alakult, hogy ugyanez a hormon az agyban is hat, és egy erős kötődést alakít ki a megszületendő gyermek irányába, amely kötődés a szoptatás alatt tovább nő (ott is oxitocin a tejcsatornák összehúzódása miatt). Ezért van normál esetben, hogy "egy anya képtelen elhagyni gyerekét" (ahogy egy ókori bölcs is kijelentette). A kötődés "örökké" tart, felnőttkorára sem könnyen hagyja "kirepülni" (de a serdülési nyegleség ebben segíti). Ha több gyerek van, akkor ez a kötődés darabolódik, és egyre inkább "tárgyszerűvé válik". Ha többemberesnek véljük a gyereket, az mögött pszichés (ám nem beteges) okok húzódnak, mégpedig a saját gyerekkorunkból származottan. Vélhetően túlzott fizikai ellátást kaptunk, és kevés emberi figyelmet, kapcsolati gondoskodást (paradoxon, de: mintaszülőnk volt). Ezt a gyermekeinknek így ugyanúgy átadjuk, emiatt nem tudunk elég utódot vállalni (lehet, hogy csak ezt az elsőt), így ez biológiailag kiszelektálódik hosszú generációkon át, mint fenn nem maradható gondozási forma. Egy neves szakértő (Sam Vaknin) mondja ki: Ha a tényleges szeretetteljes (személyes) gondoskodás helyett a gyereket mindennel ellátjuk, és nem szabunk értelmes korlátokat neki, az: bántalmazásnak minősül, és felnőttkorra személyiségzavarként jelenik meg. Nem hagyhatjuk ott a gyereket mobiltelefonnal a kezében (sok szülő teszi, és eredményesnek tartja) órákra, és nem hagyhatjuk tartósan egyedül pl. éjszakára sem, mondván "hadd sírjon, erősödik a torka".

Ha ezt a "több ember"-ességet nem a járulékos tevékenységek (pl. makulátlanra kifertőtlenített ruhák, stb.) okozzák, hanem maga a gyermek igényli, akkor valószínűsíthető, hogy előzőleg történt már vele olyan lelki sérülés, amely ezt eredményezi, sokszor éppen hogy úgy, hogy a szülő nem is tehet róla, kényszerből kellett megtenni.

Általános ökölszabályként alkalmazható az alábbi számítás a szülőknek: Minden egyes gyerek, amikor megszületik, nagyjából 10 gondoskodási pontot igényel. Minden évben ez 1 ponttal csökken minden gyereknél (így 10 éves korra mindenki csaknem önellátó). Ha ez a pontösszeg 30 fölé emelkedik, akkor a két szülő már nem elegendő, külső segítség kell. Kiszámítható, hogy ha a gyermekek 2-2 évente születnek, akkor még a 4. gyerek esetén sem kell külső igény (10+8+6+4=28). Bár maguk a gyerekek is sokat segíthetnek később, egy nagycsaládnál kb. a 8. gyerek környékén vehető észre a szülői hiány. A 18 gyerekes anyánál is ezek a fiatalabbak lettek felnőtt korukra problémásabbak.

Fontos megemlíteni még, hogy ez a tartós magárahagyatottság, személyünknek tárgyakkal való helyettesítése, az elmúlt 100 évnek a súlyos - és napjainkban katasztrófához vezető - problémája. Az emiatt kötődési zavarokkal küszködők százmilliói a fejlett nyugaton csapdába lettek csalva 50 évvel ezelőtt a szexforradalommal, amely a problémát hatványozott mértékben katalizálta. A történelmi adatok 2-3 generációt mutattak ki az összeomlásig, amikorra nyilvánvalóvá válik.

Itt is szerepe van az oxitocinnak, mégpedig a szexkapcsolatban, amely által a párunkhoz kötődnénk, egyedi módon, kizárólagosan. A kötődési problémák miatt (személyiségzavarok) rendkívül fájdalmassá, elviselhetetlenné, súlyosan traumatizálóvá válik egy válás, szakítás, elhagyás, megcsaltság, a zavart végletesen kierősítve (leginkább a nárcisztikusság, ill. a borderline jelentkezik). S a második(!) szexpartnertől végleg elveszítjük az oxitocin összetartó erejét, amit csak fegyelmezett tudatossággal tudunk ezután pótolni (nőknél a hűtlenség tizenkétszer könnyebbé válhat adott esetben). A helyettesítés egyáltalán nem lehetetlen, mint ahogyan a dohányzást is abba lehet hagyni, bár dohányosak maradunk örökre.

Láthatjuk, hogy felnőttkorunk minősége sokkal jobban múlik a piciny gyermekkorunktól, mint ahogyan azt hittük, mint ahogyan azt a környezetünkből ellestük, vagy mint ahogyan azt a szüleinktől tapasztaltuk.

Ezt a máig fel nem ismert, társadalmi méretű kamikázét okozta a fél évszázaddal ezelőtti, a "a múltat végképp eltörölni" szellemiségű forradalom. A feltételezett orvoslása (a nagy RESET), úgy tűnik emberáldozatokkal jár.

Aha tehát azért ordított a fiam ha kettőt elléptem mellőle mert hormonok meg pszichológiai. 🤣🤣🤣

És nem első gyerek. Az első egy igazi budha. Letettem úgy maradt. Mai napig nyugodt természetű.

3-as

Azért nem ártana a fiúval is foglalkozni, ha lányt akartál is

"de nem tudni milyen lesz, ha nagyobb lesz."