Én reagálom túl, vagy nem stimmel vele valami?

Másfél éves a lányom. Gyakorlatilag még egy normális napunk se volt azóta. Állandóan sírt az első fél évben, de a hasfájás egyéb tünetei nem voltak meg. Cicin többnyire megnyugodott pár percre, így allandóan a szájában volt. Ameddig szopizott (13 hónapig), mindenki mondta, hogy azért ébred fel sokszor, mert szoptatva altatom. Abbahagytam, most már csak a szobában vagyok, ameddig elalszik, de magától alszik el. Így is rengetegszer ébred éjszaka, sírva. Próbáltuk a külön szobát, de rosszabb. Mellettem van az ágya, én se merek kimenni ameddig alszik, meet tudom h úgyis hamar felébred.

Tápszert szokott inni éjszaka 2x. Az baj, hogy még igényli? Rossz az étvágya amúgy. Állandóan hisztizik, azt is végigsírja mindig, ameddig vizet töltök neki meg ételt készítek, olyan türelmetlen. A rokonok meg a háziorvos szerint ez nem normális, elküldték neurológiára, gasztroenterológiára, de sehol nem találnak semmi eltérést. Még alváslaborban nem voltunk, de mondjuk nem csak az alvással van baj. Nem tudom, hogy lehetne elérni, hogy ne legyen az összes napunk egy rohanás, üvöltés, alváshiány. Persze van olyan, hogy jókedvű, de csak ha a kezemben van, mert a szep.szorongása brutális. Semmit nem tudok tőle csinálni. Ha végre vki elviszi sétálni, hogy le tudjak dőlni, az indulásig szintén végig ordít, ha tudja hogy nem megyek. Mit tegyek? Hova vigyem még? Nem bírom. Más gyerek is ilyen? Az ismerőseim babái sokkal nyugodtabbak...