Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Problémás gyerekek » Ez normális ebben a korban?...

Ez normális ebben a korban? Kezd elgurulni a gyógyszerem

Figyelt kérdés
Lassan másfél éves kisfiú. Alapjáraton egy jó gyerek, viszont pár hete nemtudok SEMMIT csinálni tőle a konyhában. Ha porszívozunk a szobában akkor semmi baja. Ha épp eljátszik egyedül a nappaliban (amerikai konyhás nappalink van), akkor mindig próbálok alap dolgokat megcsinálni, de egy répát nemtudok felvágni mert jön a lábamhoz és üvölt hogy vegyem fel. Ha probalom bevonni és etetőszékbe teszem akkor is csak ordít. Ha épp nézi a tv-t es akkor próbálok sunyiba elmenni pl elmosni egy tányért, akkor is egyböl jön és ordit a lábamnál. Semmi segitsegem, es sajnos most jött elő belőlem mert apukaja elutazott 2 napja egy hétre és azóta se mosogatni nemtudtam, se főzni. Velem alszik. Este kisurrantam mosogatni, de 5 perc után jött ki sírva utánam. Pedig már mélyen aludt mikor kimentem, legalabbis azt hittem. Normalis ez ennyi idősen? Kiviszem a szemetet és addig a 15 masodpercig is torkaszakadtabol üvölt. Azt hittem ilyenkor mar nincs szepa szorongas. Tanacstalan vagyok.
2020. jan. 21. 20:48
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:
100%

Az én kisfiam ennyi idősen imádott pakolni, igazi kis felfedező volt. Ezért a konyhában is úgy rendeztem be az alsó szekrényeket, fiókokat, amiket ki tudott nyitni, hogy csak törhetetlen dolgok legyenek bennük (leginkább műanyag tálak, lábasok, fakanalak, nem veszélyes konyhai eszközök). Amikor a konyhában volt dolgom, jó nagy rendetlenséget csinált, de el tudtam mosogatni vagy egyszerű, gyors ételeket készíteni. Utána lehetett pakolni :)

Egy időben állandóan mosogatni akart. Párszor megengedtem neki (székre állva, közben fogtam), utána már nem érdekelte annyira. Volt, hogy odahúztam közel az etetőszékét és beleültettem, adtam neki pár műanyag kanalat, tányért vagy játékokat. Folyamatosan beszéltem hozzá, énekeltem, mondókákat, verseket mondtam, igyekeztem lekötni a figyelmét.

A nehezebb időszakokban menüt rendeltem a közelből, mert párszor frankón odaégettem a kaját... Nem a legjobb megoldás, de így volt meleg ebédünk és nem diliztem be.

Ha csengetett valaki, volt, hogy kivittem őt is kézben, mert nem lehetett két percre otthagyni (járóka nem volt, utálta). A szemetet általában a férjem vitte ki.

2020. jan. 22. 10:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 anonim ***** válasza:
85%

Én a mai tapasztalatommal már a #10-es gondolataival értek egyet.

Az én gyerekemtől születése óta nem lehetett semmit csinálni. Még enni sem. És én frankón bedőltem annak az elvnek, hogy nem hagyjuk sírni, nem hagyjuk magára cserben... Aha. Így voltak pl. olyan napok, hogy hajnaltól (mert akkor kelt) délután fél 5-ig koplaltam, persze büdösen, mocskosan, mert a zuhany sem jött szóba. Hogy más teendőket ne is említsek. És megbszott az ideg, hogy egész nap semmit csinálhattam, csak gyerekeztem. Hát jó hlye voltam. Ma már hiába őrjöng, akkor is legalább eszek. Igaz, így enni rémes, sokszor csak egy hajszál választ el attól, hogy vissza ne hányjam a megevett kaját, mert annyira felhúz, hogy még azt sem lehet nyugodtan, csendben. De az tényleg nem állapot, hogy csak azért, mert a gyerek ész nélkül visít, tombol, megálljon az élet. Teljesen normális, hogy elgurul tőle a gyógyszered...

2020. jan. 22. 10:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/15 anonim ***** válasza:
84%

Ahogy a 10-es mondja. Üvöltsön, ráér, majd abbahagyja.

Amennyire lehet igyekszem bevonni, de azért hadd tudjak már enni, vagy elmenni egyet pisilni vagy mosogatni.

Ez azért nem állapot, nem érek rá egész nap megállás nélkül hordozni meg szórakoztatni, valakinek takarítania is kell.

2020. jan. 22. 12:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 A kérdező kommentje:

Köszi a válaszokat!

Igen, azt sem akarom h a fejemre nőjön teljesen és hogy ő barmit elérhessen hisztivel. Az a baj hogy bármit teszek abba se hagyja, és azert amikor már fuldokolva sír hogy vegyem fel, akkor azért nem hagyom ott. Ma is inkább fél kézzel kavartam a levest, a kezemben semmi baja nem volt. Azért megpróbálok pár ötletet meríteni innen. Tenyleg nagyon nehéz ez a második szepa most... mondjuk ő alapból iszonyatosan apás-anyás. Még nagyszülők sincsenek az életében..

2020. jan. 22. 14:11
 15/15 Coffelia ***** válasza:
100%
Ez bizony az, szepa, elmúlik. Simulj rá és engedd el a feladatokat, ez neki egy természetes, nem elkerülendő érési folyamat, és neked is akkor lesz könnyebb, ha elengeded az elvárásaid, és megsegíted őt az átvészelésben egy kis extra idővel és babusgatással.
2020. jan. 24. 23:33
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!