Súlyosabb autista gyerekeknél tényleg semmi de semmi nem látszik babakorban vagy 1-1,5 éves korban?
Tudom rengeteg az ilyen jellegű kérdés. De valahogy mégsem tudom kihámozni a tulajdonképpeni valóságot. Tudom, hogy alapból minden gyerek más, mint ahogy minden ember is. Ebből kiindulva, pedig minden autista is. De nyilván vannak a neurotipikus egyének és az autisták, autisztikus tünetekkel. Egyszerűen valahogy nem tudom elképzelni, hogy tényleg semmi sem látszik egy súlyosabb autistán kisebb korban, hiszen ez sokszor már fogyatékossággal járó fejlődési zavar. Olvasgatva itt - ott, azt láttam hogy azért a szülők észre vettek jeleket, furcsaságokat mar babakorban vagy picit később 1 év körül is. Rendben van, hogy diagnosztizálni nem tudják csak 3-4 éves korban, de akkor valami csak van, ha 1-2 dolgot lehet látni.
Annyi persze ellene szól a dolognak, hogy autisztikus tüneteket mutathat egészséges gyermek is..de a legtöbb történetből azért arra lehet következtetni, hogy a súlyosabb esetek, már viszonylag korán eltérő viselkedést mutattak.
Az enyhébb esetek meg viszont nagyon jól fejlesztehetőek is akár.
Ha valakinek van ilyen jellegű tapasztalata, leírná hogy miket látott mondjuk úgy 8-16 hónap között?
Vagy ezt tényleg úgy kell elkepzelni, hogy 2-3 évesen egyszer csak egyre furcsább és különbözőbb lesz a gyerek.. majd egy idő után teljesen elzárul a külvilágtól?
válasza:Nekem egy nagyon jó gyermekpszichológus-neurológus így magyarázta el: a gyermekek fejlődése során,van egy időszak amikor a teljesen nyilvánvaló eseteket leszámítva a nagy többség ugyanabban az ütemben fejlődik,így egy bizonyos életkorig,amely akár a gyerek 3-4 éves koráig is kitolódhat,nem lehet megállapítani,hogy van e valami gond. Mivel a fejlődésben a 3-4 éves kor az,amikor fontosabb változásokon megy keresztül az agy,és a képességek,így legkésőbb akkor ütközik ki,ha valami nem stimmol.
Aztán ebből mint laikus,mindenki tegye magáévá azt amit akar.
Sajna ez a helyzet...
Én azt mondom bízzon minden anya az ösztöneiben,és ne abban,hogy egy másik gyerek hogy fejlődik és mit csinál,mert nincs két egyforma gyerek!
válasza:Az tűnt fel, hogy már a kórházban ő is tőle volt hangos a folyoso, állandóan sirt..akármit csináltam. Mondták is hogy nehéz temperamentumu lesz de nem gondoltam hogy ennyire..később otthon sem lehetett megnyugtatni rafogtak hogy hasfajos.
Szoptatas közben soha nem nézett a szemembe, az arcomra. Keveset mosolygott. Nem lehetett megnyugtatni, örökké síró, nem alvó, igazi többemberes baba volt. A test kontaktus sem nyugtatta meg, sőt sokszor még jobban sírt ha babusgatni próbáltam, puszilgattam.
Teljesen alkalmatlannak éreztem magam anyának, azt hittem utál az újszülött gyerekem. Anyósom is mondta a magáét hogy biztos nem bízik bennem, rám reagál így, nem kötődik érzelmileg hozzám a saját gyerekem. Ez egyébként igaz is, de senkit nem igényel, neki az emberek csak eszközök.
Később is rengeteget nyafogott, állandóan elégedetlenkedett, soha nem volt jó semmi, a mutatást nem értette mindig a kezemet nézte, ha akart valamit megfogta a kezem és odahuzott, a nevére nem figyelt, szót nem fogadott, így utólag már tudom nem is értette mit beszélünk ezert a nevelésében később is csak a kudarc a kudarc után.
Hàt ezek voltak születéstől 1.5 éves koráig
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!