Ti hogy éltétek meg az ovi kezdést? (nem a gyerkőcre gondolok most)

Ha naluk nincs beszoktatás, akkor esélyes, hogy nem fogják engedni, higy maradj. Nem lenne jó hatással a többi gyerekre. Persze nyilván meg kell kérdezni és at is lehet, higy engedik.

Anno az én gyerekem bölcsivel kezdett és naygon elvezte, már az első nap is. Tudtam hogy jó helyen van, vigyáznak rá, fiygelnek rá, segítik mindenben

Ha te is újra dolgozni fogsz,Ő meg boldogan jár haza az oviból rájössz hogy nem is olyan szörnyű a helyzet :)

Nálunk az első hét volt nehéz,utána meg úgy kellett haza könyörögni minden délután :)

Nagyon vártam az óvodát, az előtte lévő nyár már borzalmas volt.

Egyedül nevelem a lányom, kevés voltam neki, unatkozott mellettem, így megváltás volt az ovi.

A legelső naptól imádta, soha nem sírt, nekem se volt rossz, sőt örültem, hogy végre van szabadidőm, egyedül lehetek nyugalomban napi pár órát.

Szia! Én alapvetően vártam az ovikezdést, már szó szerint egymás agyára mentünk, mert kevés voltam Neki. Ettől függetlenül izgultam mi lesz, hogy lesz, mennyire fog Neki tetszeni.

Nálunk nem volt beszoktatás, az óvónénik tapasztalatai alapján ez a leggyorsabb és kevésbé fájdalmas megoldás. Húztam a számat, de elfogadtam. Beni év közben csatlakozott a csoporthoz, biztos rossz lett volna a többi gyerkőcnek, ha én ott lettem volna, a többi szülő pedig nem.

1.-2. nap reggel elmondtam Neki, hogy most délelőtt itt lesz és ebéd után megyek érte. Nem is volt semmi gond, boldogság 🙂

Aztán kezdődött a reggeli sírás, majd nap közben is sírdogált, ami nagyon-nagyon rossz volt. Otthagyni úgy, hogy sírva kéri, hogy maradjak ... megszakadt a szívem.

De aztán ahogy a napok teltek, egyre jobb lett, egyre kevesebb sírással, már kezdett mesélni az oviról és úgy láttam, hogy szívesen megy.

Ez a 4. hónapunk es nagyon szereti az ovit, szívesen megy, jól érzi Magát es én is nyugodt vagyok. Úgy gondolom, ezen a nehezebb időszakon át kell esni a gyereknek és a szülőnek is. Én is gondolkoztam az elején, hogy ennek igy nincs értelme és még hagyjuk az ovit, majd szeptembertől újra próbálkozunk. De milyen jó, hogy nem tettem, mert szeptemberben ezt újra így végig kellett volna csinálni.

Egyáltalán nem biztos, hogy könyörög meg sír vagy nagyjelenetet rendez. Az is lehet, hogy le se tojik téged, ha meglátta a játékparkot, aztán csak 1-2 hét múlva lesz "hiszti", amikor rájön, hogy minden reggel fel kel kelni ("de én már voltam az oviban"), és az is lehet, hogy csak cselesen elkezdi húzni az időt, pl. minden kavicsnál ötször megáll... , vagy ott tök jókedvűnek látod majd, csak otthon épp picit hallgatagabb lesz vagy újra babásabb, netán újra bepisil vagy szopni kezdi az ujját. Egy új munkahelyet kb. 3-4 hónap megszokni (nagyobb zaj, új arcok, mik a szabályok, mi merre van) - számíts erre, hogy nála is így lesz és ez nem egyenletes folyamat, bár persze az első 1-2 hét az izgalmasabb. (Sokat segít egyébként, ha bevihettek mindig valamit otthonról "megmutatni" és/vagy ha van valami ismerős alvókája.)

Nagyon fontos, hogy lelkesítsd, jó dologként állítsd be számára az ovit (legyél nagyon büszke rá, hogy ő már ilyen nagyfiú és ezt hangoztasd is felé is és mások felé is) és úgy add elő, hogy ez egy fix döntés/helyzet, nem kívánságműsor (ez az ő "munkahelye", ez az ő a dolga, ő már óvódaköteles). És az is fontos, hogy olyan napirendhez szoktasd, amit később is vinni fogtok. Tehát az első pár napban mehetsz érte persze korábban és kell is, de ha pár hét múlva 8-4-ig dolgozni fogsz, akkor már most se lustázzatok reggel vagy hozd el rögtön ebéd után, hanem alakítsatok ki olyan ovis napirendet, szokásokat, amik később is tarthatók. És azt minden reggel kakukkold el, hogy mikor mész érte (pl. ha felébredtetek és megetted az uzsonnádat...)

Szóval vigyázz, ne vetítsd ki rá a saját érzelmeid, ne vigasztald, sajnáld előre, hogy de kár, hogy már nem pici baba - meg lehet és kell is ezt siratni magadban (nem véletlenül sokaknak bölcsi vagy ovi vagy sulikezdés kapcsán jön be, hogy mégis szeretnének kistesót...), de ő csak azt érezze tőled, hogy biztos vagy benne, hogy jó dolgok várnak rá, és jó dolog és, ahogy írtad, az élet rendje nőni, ügyesedni, önállósodni is, aminek te mindig örülsz és egyre hosszabb pórázra mered engedni, mert bízol benne és ő bízhat önmagában.

Nekem borzasztóan nehéz volt. Tudtam, hogy neki nagyon szuper,de...

Kb.200 m-re dolgoztam az ovitól, de másra sem tudtam gondolni hetekig minden egyes percben csak, hogy vele épp most mi van. Nem bántják? Eszik rendesen? Iszik eleget? Nem fázik? Stb.stb.

Mindig egyre könnyebb lesz, de elég sok idő mire oda eljutottam, hogy nem folyton rajta kattogtam.