Óvodaváltás segíthet?

Szerintem nem fog megoldást hozni, ha úgy érzed az ovonök mindent megtesznek érte.

A fiadnak iszonyat béka feneke alatt van az önbizalma és ezért nem mer más gyerekkel játszani.

Nem vinném máshova.

Pont hogy itt már lett egy barátja, akkor tőle is elszakítanátok. Ill. már néhány másikkal is játszik, ez jó jel. Ezt a lassan felépült kapcsolatot tenné tönkre egy óvodaváltás.

Lehet, hogy pszichológus segítene, de szerintem csak nem tud könnyen ismerkedni új társaságban.

A kisfiamban is volt valami hasonló, de messze nem ennyire.

Amúgy reggel szívesen indul óvodába? Délután mit mesél róla?

Ha a többi gyerek bántja, az óvónő leállítja őket? (Kötelessége lenne!)

Beszélgessetek otthon az óvodáról. Hogy kivel szeret játszani, ki bántja. Ha bántja valaki, mit tegyen. Hívjátok meg magatokhoz a kis barátját.

Szerintem is jó lenne meghívni pár barátot. Először csak azt, akivel most kifejezetten jóban van. Sokkal oldottabbak mindketten, ha nincs más rajtuk kívül - a többi gyerek, óvónők -, és ismerős, számára biztos helyen. Ha már többször voltak egymásnál, volt esetleg közös program - játszótér, mese vagy a karácsonyi világítások megnézése -, akkor köztük szorosabb lesz a kapocs, oviban is bátrabbak lesznek együtt.

Ha elkezdenek barátkozni valakivel, akkor őt is hívjátok. Lehet kettesben és hármasban is programokat csinálni. Ettől lesz egy kis önbizalma, lesznek barátai. Ha már 2-3 gyerekkel együtt el vannak, akkor nincs gond. A lényeg, hogy ez egy kissé öngeneráló folyamat. Ha nincs önbizalma, félénk akkor nem szerez barátokat; ha nincsenek barátai, még csökken az önértékelése.

"Amíg jó idő volt, még legalább elmotorozott az udvaron egész délután, most azt hiányolja.. de hát akkor is ugye "magányos motoros" volt."

Ó! Mintha csak az én kisfiamról írtál volna 3 éves kora körül! :-)

Sok dologban ő is ilyen volt, csak hamarabb eltelt ez a magányos időszaka.

Én biztatnálak, hogy ez a korszak majd el fog múlni és be fog illeszkedni. Lehet, hogy mindig egy kicsit háttérbe húzódó, csöndes ember lesz, de nem kell mindenkinek centrumban lennie (oda amúgy is lesz elég jelentkező...).

Ha az óvónők pszi-t javasoltak, szerintem próbáljátok meg. Vesztenivalótok nincs. Lehet, hogy ő gyorsítani tudná ezt a feloldódási folyamatot.

Szerintem nincs gond vele, én azt sem mondanám, hogy az óvoda "nem megy" neki. Végül is jár oda, már egy barátja is van, néhány gyerekkel eljátszogat. Nyilván jó lenne, ha pl. az indokolatlan sírások megszűnnének, ebben a pszi segíthet.

Mintha magamról olvasnék ovis koromban. Otthon nagyon felszabadult virgonc gyerek voltam, oviban meg volt egy-két barátom, velük elvoltam. Nem nagyon akartam játszani másokkal vagy csoportban, egyszerűen nem kívánkozott. Ja és én is egy fejjel mindenkinél nagyobb voltam és ez inkább zárkózottabbá tett. Az önbecsülésem tényleg elég alacsony volt még most se tökéletes, de egy jó gyerek pszichológus nem árt abban biztos vagyok. Én is jártam és egy nagyon kedves nénivel beszélgetni kellett, a kisgyerek nem igazán érti a pszichológus jelentőségét, csak egy valaki akivel játékos feladatokat old meg, kérdezget, mesélget. Aztán ő tudja a dolgát, javíthat a kisgyerek problémáin.

Nekem a mai napig gondot okoz új társaságba beilleszkednem, de ha már van egy biztos pontom ott kinyílok.

Remélem minden rendben lesz veletek :)