Miért jó az anyukáknak tévhitben élniük? Ovis eset.

Milyen szerencse kedves 7#, hogy mindenki hülye csak te vagy helikopter...úgy látom te meg tipikusan az az anyuka vagy, aki azt hiszi, hogy csak ő neveli tökéletesen a gyerekét.

Természetesen ha rossz lenne az oviban, otthon elbeszélgetnék vele, de titkon mint anya örülnék is, hogy beilleszkedett, eleven és nem szorong. Mert hogy ez nem hülyeség, ahogyan írtad. Gyermekpszichológustól tudom, h a beszoktatast követően az első jel h jól be szokott, ha már rosszalkodik. Itt most nem a notórius rosszalkodorol van szó, nyilván a szorongasnak más jele is van, normál állapotról írtam.

A mi ovinkban minden szülői értekezleten elmondja a vezető, hogy ha valamilyen probléma van, a szülő először az érintett óvónőhöz forduljon, és csak akkor forduljanak a vezetőhöz, ha nem tudják megoldani a problémát. Nem díjazzák a hátbatámadást.

Sajnos az ilyen esetek miatt kell az óvónőknek nagyon óvatosan fogalmazni, őszinteség helyett. Én örülök, hogy az évek során sikerült jó viszonyt kialakítanom az óvónénikkel (mindkét gyerekem csoportjában), és elérnem (legalábbis bízom benne), hogy bármit nyugodtan elmondjanak nekem, ami a gyerekemmel történik, és én is meg tudok velük mindent beszélni. Nagyon fontos az együttműködés, a gyereknek is ez szolgálja leginkább az érdekét. Kár, hogy vannak olyan szülők, akik ezt nem így gondolják.