Waldorf óvoda vagy sima? Ha sima akkor magán vagy állami?

vicces látni, hogy érkeznek a bölcs tanácsok az ismerősöm haverjának a barátnőjének a férjéről, hogy ez meg az mennyire megszívta a waldorfot, miközben látszik, hogy NULLA a személyes tapasztalat.

akkor majd én:

Három éves állami óvodába jártam. Minden nap szorongva mentem haza, félve a holnaptól, azon töprengve, hogy holnap vajon miért fognak a sarokba állítani az óvónők, vagy épp kinevetni a gyerekek. csak hogy néhány példát említsek, a csoportban konkrét hierarchia alakult ki, egy V. nevű lány úgymond rettegésben tartott jó pár embert,-köztük engem - ami három évesen igenis lelki terrort jelentett. az óvónők nemhogy megakadályoztak volna, inkább adták alá a lovat. mindig ő volt a főnök, ha a felnőttek nem voltak ott, mindig neki volt igaza... belegondolni is rossz. máig emlékszem rá. ahogyan arra a napra is, amikor egy hónapig tartó ágyfogságra ítélés után, frissen összeforrt lábbal először mentem oviba, és sírtam, hogy nem akarok bemenni. a csodálatos daduska - miután anya nagy nehezen otthagyott - órákig üvöltözött és közölte, hogy "hátrakötöm a fájós sarkadat"

ezek, és még jó pár hasonló eset után anáék besokalltak, és utolsó évemre átvittek waldorf oviba.

egyszerűen hihetetlen volt. az, hogy az ottani három óvónő mind a húsz gyyerekre egyesével próbált figyelni, az, hogy mindenféle erőszakos játék helyett kézzel faragott fababákkal, meg ovisok által körmöcskézett takarókkal játszottunk (ami ugye százszor jobb hatással van a kreativitásra). valóban nagy hangsúlyt fektetnek a művészetekre, az öt éves gyerekek konkrétan szebben festenek mint más felnőtt, megtanulnak szőni, fonni, körmöcskézni. az étkezés rendszeres, minden napra be van osztva, hogy mit esznek. csütörtökönként például a saját maguk által elkészített cipót, szerdán salátát, pénteken kását, stb. az altatás úgy folyik, hogy az óvónő mesél, a gyerekekkel együtt énekel, és aztán egyesével mindenkit megsimogat az altatókendővel. nekem mindig ez volt a kedvenc részem, imádtam.

sokan most biztos azt gondolják, hogy na, mindez nagyon szép és jó, csakhogy ez a bánásmód nem készíti fel őket az életre. dehogynem...

ott is megvannak ám a szabályok, csak azokat nem fizikai erőszakkal adják a gyerekek tudtára.

a felkészítésről annnyit, hogy az intézménynek van egy fejlesztőpedagógusa, aki minden gyerekkel elbeszélget, és eldönti, hogy elég érett-e az iskolára. ezen felül a nagycsoportosokkal már kissé máshogy bánnak, TELJES MÉRTÉKBEN FELKÉSZÍTVE ŐKET AZ ESETLEGES ÁLLAMI DARÁLÓRA.

szóval, kedves kérdező, minden tapasztalat teljes tudatában mondhatom: ha jót akarsz a gyermekednek, add be a waldorfba bátran. ha nagyon rossz, amin csodálkoznék, még mindig kiveheted. ha viszont beválik, azzal adsz neki 3-4 szép évet :)

sok sikert!

most biztos azt gondolják, hogy na, mindez nagyon szép és jó, csakhogy ez a bánásmód nem készíti fel őket az életre. dehogynem...

Sokan keverik a szezont a fazonnal.Azt gondolják a vaskalapos,szigorú karót nyelt állami oktatás készít fel az életre,de azért máskülönben fel vannak háborodva a tanárra ha rá szól a gyerekre...