Kiscsoportos barátság. Nem éppen a legjobb, de legalább van?
4 éves fiam kiscsoportos. Hozzá kell tenni,hogy nehezen indult az ovi, sok minden rossz előzmény érte a gyereket. Anyukám halála, kistesó érkezett, ovi kezdés stb.
Most sem imádja az ovit, de legalább már nem zárkózott,mint az elején. Elkezdett barátkozni a kisfiúval, aki viszont nem egy egyszerű eset. Kicsit agresszív is, bár a fiam eddig még erre nem panaszkodott, de volt szülő,aki mondta,hogy a kissrác az üvöltötte a fiának,hogy meghalsz.
Megmondom őszintén, annak örülök,hogy legalább már barátkozik, de annak nem biztos,hogy ezzel a kisfiúval. De addig,amíg valami hátrányt nem látok, addig hagynom kellene nem? Egyébként sem tudnék mit csinálni? Viszont mi van, ha az én fiam is majd azt kezdi ordítani,hogy meghalsz? Hagyjam, vagy beszélgessek vele finoman, hogy mással is barátkozzon?
Emlékszem, én is eléggé lefagytam, mikor a fiam egyszer azzal jött haza az oviból, hogy játsszunk harcolóst, és ő megöl engem.
Akkoriban ez volt a sláger az oviban a fiúk közt (ha jól emlékszem, egy film kapcsán).
Nem mondom, hogy örültem, de nem lett a fiam se agresszív, se gyilkos attól, hogy ilyeneket játszottak. Nem biztos, hogy az a kisfiú azért mondogatott ilyeneket, mert pszichopata. Az ilyen kisgyerekek azt ismétlik, amit másoktól hallanak, ez lehet egy nagyobb testvér, vagy egy film is, nem feltétlenül valós szituáció áll a háttérben.
A kérdésre válaszolva: amíg a gyerekemre nincs rossz hatással a kisfiú, én nem bánnám, hogy barátkoznak, és igyekeznék nyitott lenni a dologra.
Csatlakozom az elsőhöz.
Egy mondat, pláne egy belátással nem rendelkező ovistól, még nem jelent semmit.
Én is mondtam olyat 6 évesen egy másik gyereknek, hogy megöllek, el is tiltotta az anyja tőlem. Viszont ezt otthon viccesen (hanglejtés is olyan volt) szoktuk mondani egymásnak, tehát egy hülyén rögzült kifejezés volt csak, tényleges bántalmazási szándék nem volt mögötte. Inkább a "megdögönyözlek/megcsiklandozlak" szerencsétlen szinonímája volt.
Oviból olyan emlékem is volt, hogy hazamentem és mondtam anyámnak, hogy "hülye". Mondta, hogy ne mondjam még egyszer. Mondtam. Büntetést kaptam. Később derült ki, hogy nem is tudtam, hogy mit jelent, csak hallottam és ismételgettem.
Szóval ilyen korú gyereknél a kimondott szavakra nem fektetnék nagy hangsúlyt, mert sokszor a jelentésével sincsenek tisztában. De ha látják, hogy reakciót vált ki, akkor lehet, hogy önmagában ezért használják, mindenféle mögöttes szándék nélkül.
Biztos, hogy nem tiltanám el, pláne nem egy ilyen miatt. Azt sem tudják, mit beszélnek. Nemrég a gyerekeimmel arról beszélgettünk, hogy fiatal koromban volt egy autóbalesetem, és a hasonló korú kislányom megkérdezte, hogy "Meghaltál?" Mondtam neki, hogy dehogy, hiszen látja, itt vagyok. Erre visszakérdezett, hogy "Igen, de AKKOR meghaltál?"
Ha a fiad ilyet kezd el ordítozni, azt szépen el kell neki mondani, hogy ezt nem szabad, de kikerülhetetlen, hogy néhány hülyeséget ne hozzon haza az oviból, ha nem ezt, akkor mást. A fiam játszotta el ovikezdéskor, hogy kedvesen rám nézett, és azt mondta "Te h.....lye f.....sz" Látszott rajta, hogy fogalma sincs, mit mondott. Elbeszélgettünk vele, azóta nem mondta.
Kérdező, az az igazság, hogy nem mi írjuk elő a gyerekeinknek azt, hogy kit szeresen és kinek a társaságában érezze jól magát, Már négy évesen sem.
Különben én nem vonnék le nagyon nagy következtetéseket abból, hogy egy négy éves azt kiabálta egyszer, hogy "meghalsz". Rengeteg normális, teljesen "ártalmatlan" férfi ismerősöm van, aki gyerekként sokat verekedett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!