Óvodában csoportváltás után is problémák?

Köszönöm a sok választ, jó látni, hogy van még empátia, még ha elszórva is az országban.

Valamelyik kommentelő írta, hogy gondolnunk kell a többi szülőre is, mi pont emiatt hoztuk el a gyereket abból a csoportból, hogy ne legyen "tűz".

Elég szerencsétlen volt a szitu, sem az óvónők sem a szülők nem mutattak hajlandóságot arra, hogy segítsenek, és segítség alatt azt értem, hogy hova merre induljunk.

Mint írtam, tudjuk hogy valami nem klappol, de egyikünk sem diagnoszta, nem tudjuk mi a baj.

Az interneten nyomozás sem segít, mert totál ellentmondásos minden.

Anyuka "rendben van".

Elég nehéz a viszonya az Ő anyjával, nem is beszélnek évek óta, még én sem láttam sosem, pedig lassan 6 éve együtt vagyunk.

Pont emiatt nagyon nagyon vigyáz a gyerekre, nagyon sok szeretet ad neki, legalábbis én így látom.

A családi állapotunk szerinte rendezett, vannak persze súrlódások, mint máshol, pénz-munka-mindennapok, stb., de sosincs ordítozás, veszekedés, erre van kódszavunk, ha valamelyikünk úgy ítéli nem kell ezt a gyereknek hallani, akkor megvárjuk míg elalszik és utána folyt.köv.

Szinte minden délután együtt vagyunk, hármasban, lehet ez is baj, nem tudom...

Kedves előző kommentelő.

Én hasznosnak tartom a válaszod, mások helyett nem tudok nyilatkozni.

Sajnos olyan nagyon elkeseredett helyzetben vagyok, hogy ezt sem zárhatom ki.

Kis helyzetjelentés.

Elég árulkodóra sikerült megadni a téma címét, így ahogy van valami fejlemény ide leírom majd, hátha mások ötletet vagy csak erőt tudnak meríteni ebből a kis történetből.

A beszoktatás döcögős volt, két óvónő váltja egymást.

Az egyik egy fiatalabb, Ő délután van, a délelőttös 36 éve van a szakmában.

Sajnos a gyerek vele nem nagyon jött ki az elején, így Ő a második, két órás beszoktató nap után azzal fogadott minkett, hogy a gyerek közveszélyes és ha holnapra nem javul meg, akkor Ők ezt nem vállalják.

Persze rögtön hívtam az igazgatót, hogy ugye nem gondolják, hogy 5 munkanapon belül harmadik helyre is kezdjem beszoktatni a gyereket, mire ígéretet kaptam, hogy személyesen kezdi kezelni az ügyet, mert ez a hozzáállás a nevelők részéről (az előzőeket is beleértve) nem fér bele az óvoda filozófiájába.

Lett is eredmény, máshogy kezdtek el közeledni a gyerek felé, 3 napig semmi nem volt.

A fiatalabb óvónő minden nap azzal várt, hogy a világon semmi baj a nem volt a gyerekkel, teljesen jól, aranyosan, "átlagosan" telt a nap.

Tegnap viszont az ő "karmestersége" alatt is kirobbant a hiszti. (Próbálom minél részletesebben leírni.)

A gyerekek valami miatt másik teremben aludtak, fiamnak az elalvás később is sikerült mint a többieknek.

Az ébredés is nehezebb volt, sírt, hogy Ő még álmos, és mikor elrakták az ágyát, akkor szakadt el a cérna, és ordítva követelte az ágyat, ledobálta a polcról a kisautókat, nagyon nehezen tudták megnyugtatni.

Az óvónő reakciója az volt, hogy lehetőség szerint minél hamarabb kezdjük meg a közös munkát a nevelési tanácsadóval és a jövő hét folyamán, ha lehet, mindketten menjünk be és akkor átbeszéljük a részleteket.

Egyeztettem párommal, szerdán reggel akkor megyünk.

Valahol örülök, hogy végre elindult valami.

Közben kaptunk fix időpontot a pszichológustól, sajnos csak január első hetére, addig kitartás.

Tegnap még délelőtt beszéltem a háziorvosunkkal is, akitől kértem beutalót egy gyermek-neurológushoz.

Ez azzal adta át, hogy csak a mi megnyugtatásunkra, csecsemő kora óta foglalkozik a gyerekkel, Ő nem lát rajta kórós elváltozást, kifejezettem "szeretik" vizsgálni, mert együttműködő és kommunikatív.

Mindent egybe vetve én kicsit most megnyugodtan.

A gyerek itthon továbbra is "jó fej", minimális hisztik (nem akarok még fürdeni és társaik) vannak, de dührohamok nincsenek, szépen alszik, napok óta már hozzánk sem jön át éjszaka.