Óvónénik, dajkák, így ballagások, pedagógusnap környékén milyen ajándéknak örültök, ill. mit nem szerettek kapni?

annak mindig örülök, hogy gondolnak velem, időt-pénzt, törődést szentelnek számomra. De a vázák, kaspók, tálak stb már egyszerűen nem férnek. A gyerekeik bekeretezett képeit meg nemigen fogom kitenni, emlékes dobozokba gyűjtöm a képeket, üdvözlőlapokat stb. Néha nagyon jó elővenni :)

a vágott virágot sajnálom, örülök neki csak rossz érzés kidobálni pár nap után, főleg ha tudom, hogy az a pár ezer forint számított annak a családnak és lett volna jobb helye is mint az én kukámban - persze a gesztus annál jobban megbecsülöm!

a bonbon nálunk mindig elfogy, a családom csokimániás :)

kaptam sok hasznosat is már az évek alatt pl gravírozott tollat, pendrive-tollat, figurás pendrive-ot, határidőnaplót, még egy faliórát is ami mint nagyon jó volt!

legjobban a saját kezűleg készített apróságoknak örülök, kaptam már sokféle személyes kedvességet pl pici üveg eperdzsemmet névre szólóan megkontúrozva, hűtőmágnest amit a gyerek csinált, vagy porcelánfilccel dekorált bögrét, szeníliadrótból hajtott kisvirágot, sk kulcstartót stb, ilyesmiket, ezek nagy becsben vannak nálam. De ugyanúgy ha odajön megölel is és látom a szemében a szeretetet.

Csokival, virággal soha nem tudsz mellélőni :)

Az apróságokkal, dísztárgyakkal az a baj, hogy kapnak illiót az évek alatt és egyrészt hely sincs mindnek, másrészt sokszor nem egyezik a szülő ízlése a pedagóguséval és vagy továbbadja, vagy a kukában köt ki.

Utolsó, az utalványnak örülnék, de egy kicsit személytelen. A cserepes virágot nem szeretem, nem tudok gondoskodni róluk, a végén úgyis meghal és akkor csak bűntudatom van érte.

Amúgy nem értem miért kell lepontozni. A kérdező azt kérdezte hogy minek örülünk, minek nem. NYilván, ha csokit vagy virágot kaptam, annak is örültem, de ha már konkrétan anoním kérdezi valaki, hogy minek örülök jobban, miért nem lehet elmondani, anélkül, hogy lepontoznának. És persze, nem is vártam el soha senkitől, volt akitől soha nem kaptam semmit, mégis imádtam a gyereket, a szülővel is jóban voltam. De persze ha valaki hoz egy virágot, azt illik elfogadni.

Első voltam

2. vagyok, én is kaptam már csoportszintű ballagáson utalványt, és nagyon örültem neki (abból lett új télikabátom) :) nekem az utalvány mellé csináltak egy dvd válogatást a csoport oviséletének pillatatiból, szép zenével, hát szétbőgte magam rajta itthon....

én úgy hiszem, a ballagás elsősorban a gyerekekről kellene szóljon. Hogy én mit kapok, vagy kapok-e, eltörpül, hisz nekik ez egy életútszakasz lezárása. És az óvónőtől-ovitól való búcsúzás ennek érzelmi mérföldköve, szerintem ha rajzol egy képeslapot és azt szívből teszi akkor nagyobb haszna van a gyerek szempontjából, mintha sokezerforintos valamit venne anyuka egyedül aztán a gyerek kezébe nyomja hogy na add át. ellenben ha a gyerek segít kitalálni, megcsinálni vagy becsomagolni, kidíszíteni stb, tehát aktívan részese, akkor tulajdonképpen mindegy mi a tárgy/ajándék maga, eléri az érzelmi célját, hogy segítsen a gyereknek leválni. egy utalvány hozzá egy rajzolt üdvözlőlap is lehet személyes és egy névre szólónak szánt ajándék is személytelen, ha nincs "benne" a gyerek. Remélem értitek mire gondolok :)

Én már kaptam mézet, levendulás kis zsákocskát, szülő által szedett-szárított hársfavirág teát, bögrét. Kaptam kozmetikumot (arckrém, testápoló - ezeket családon belül továbbadtam, mert egyiket sem használok). Legáltalánosabb tényleg a csoki és a virág.

Amit mi ajándékoztunk már a gyerekeim óvónénijeinek: notesz+toll, kézműves szappan, gyerek által festett kendő, fagyinak becsomagolt frotír kéztörlő, különleges teafüvek (teaházban vettem) + 1-1 szál virág.