Hogyan tudnám felkészíteni az ovira a kisfiamat, hogy "könnyen" menjen majd a beszokatás?

Nekünk a bölcsődében töltött egy év (is) sokat segített.

Persze ő akkor (is) sírt, bár előtte napi szinten jártunk közösségbe és itt most nem a játszótérre gondolok! :)

Felkészíteni maximum úgy tudod, hogy sokat beszélsz róla. Próbálkozol heti szinten "ott hagyni" valahol. pl. nagyszülőnél, rokonnál, barátnál kezdetben pár percre (10-15), majd kicsit több időre.

Fontos, hogy olyan embert válassz erre, aki partner ebben a dologban és a gyerek megbízik benne, ismeri.

Ezzel arra akarok rávilágítani, hogy próbálj meg tőle picit elszakadni, még akkor is ha nagyon anyás.

Nyáron próbáljátok meg a férjeddel, hogy ott hagyjátok 1-2 órára a gyerkőcöt a nagyszülőknél. Esetleg olyan kisgyerekes baráti párnál, akikkel gyakran találkoztok/összejártok.

Persze, ne moziba menjetek, hanem elérhető közelségben legyetek. Nektek se árt egy kis kikapcsolódás.

Ha jön a jó idő, akkor a játszótéren se legyél a "nyomában". Hagyd, hogy kibontakozzon, ösztönözd arra, hogy más gyerekekkel együtt játsszon.

Ha van alkalmatok rá (nyáron lehet megengedik), akkor pár percre menjetek be az oviba, ismerkedni.

Az én lányomnak is fura volt a váltás bölcsi és ovi között, bár egyszerű(bb) volt, mert én mondtam neki, hogy mire számíthat. Értem itt az alatt, hogy ugyan az, mint a bölcsi, csak itt vannak nagyobb (idősebb) gyerekek is vele egy csoportban és nagyobbra nyílik ezáltal neki a világ.

Nálunk nem volt beszoktatás, még azoknak sem, akik előtte nem jártam közösségbe.

Annyi volt, hogy augusztus utolsó hetében be lehetett vinni a gyerkőcöt szoktatásra. Ez abból állt, hogy reggel 9 és 11:30 között lehettünk ott ismerkedni, játszani, stb.

Első két nap még a közelében ültem, játszottam vele, harmadik nap meg már a kapunál ültem a padon illetve, hazaküldtek :)

Következő héten hétfőn, amikor már élesben ment minden, bent is aludt. Első három nap volt egy kis sírás (kb. 2-3 percig tartó), de azóta is imád oda járni.

Igazából az óvónőkön és a dadusokon is sok múlik! :)

Először is nagy nagy adag szerencse!!! Jó óvónőkkel könnyebben fog menni.

A másik, amire nekünk sajnos külföldön nem volt/nincs lehetőségünk, hogy egyrészt családdal, barátokkal is találkozzunk, esetleg 1-1 órát ottmaradt volna. Ill. gyerekprogramok (ami itt nulla): baba-mama torna, mondókázós, kézműves foglalkozás, táncház, stb. Szóval kicsit szokja, tanulja a lakáson kívüli életet, és így elfogadható a kicsinek is, hogy anya ott van, de még is idegen hely, idegen néni, de barátságos néni és új játékok, vicces foglalkozások. Aztán hátha anya nélkül is feltételezi majd, hogy barátságos lesz a néni és vicces a többi gyerekkel a játék.

Vidd közösségbe, jó sokat, pl játszóházba is jó ötlet. Vagy legyen valaki akikkel összejártok, sűrűbben találkoztok kis gyerekesek. Biztos nem fog könnyen menni, de előbb utóbb beleszokik.

Sétáljatok el gyakran arra felé, mesélj neki arról mi lesz ott. Vannak mesék is pl Bogyó babócából is van ovis mese hátha segít valamit, Anna Petiből is van ovis rész. Meg te is jókat mesélj róla, lássa rajtad hogy jó dolog ne azt hogy már most aggódsz.

Szeptember nagyon messze van még.

Járjatok el sokat társaságba.

Vegyél valamilyen ovis könyvet (pl Bartos Erika).

Ne féljél, mert azt érzi rajtad. Nagyon érzi.

Semmi baja nem lesz az oviban, ha azt látja rajtad, hogy nyugodt szívvel hagyod ott rövid és magabiztos búcsúval, akkor ő nyugodtan fog ott maradni és tudni fogja, hogy érte fogsz menni.

Kell ehhez egy szuper pedagógus gárda, amit majd te az anyai ösztöneiddel ki fogsz választani.

Tanuljon meg egyedül nadrágot le és feltolni.

Tanuljon meg pohárból inni.

Nagyjából orrot fújni.

Egyedül vécét elintézni (Nem kakira gondolok)

Tanuljon meg normálisan enni. (úgy értem, ne te etesd még az ovi előtti nap)

Ha ezek megvannak és a te kifele áramló jóérzésed, hogy milyen jó lesz neki az oviban, akkor hidd el, hogy minden oké lesz.

Nekem a középső gyerekem nagyon anyás, de csak itthon, az oviban jól elvan nélkülem, nincs vele semmi baj és még csak nem is lelki sérült, hogy nem lehet egész nap velem. És még csak különösebb baj sem volt a beszoktatásnál.

Tényleg a te nyugalmad a legfontosabb. Ha ideges vagy, akkor ráragasztod a fiadra.

Szia!

Nálunk a fiunk szeptemberben közel 4 évesen kezdte az ovit. Addig itthon volt (van kisebb tesó is). Az ovi előtt lett irtó anyás, és én rettegtem mi lesz. Nálunk ráadásul nem a klasszikus beszoktatás van, hanem van egy hét ismerkedés az ovival (napi 2h, és a szülők is ott vannak), utána rögtön egész napos ovi szülő nélkül. Az elején volt sírás bemenetelkor, főleg nekem, de mondták az óvónők, hogy amint az ajtón túl volt, már semmi gond nem volt.

Most már mosolyogva megy be, akár 2 hét itthonlét után is. Szereti nagyon.

Nekünk szerencsék volt, mert nagyon aranyos óvónénijeink vannak, és a dadus is tünemény. Minden gyerek "heppjét" jól tűrik.

Esetleg nézz a környéken valamilyen babás foglalkozást (baba/mama klub, zenés foglalkozás), ahol találkozhat gyerkőcökkel. Mi jártunk ilyenbe és szerette.

Ez arra is jó, hogy szokja a közösséget.

3-as vagyok. Szeptemberig hidd el sokat fejlődik még érzelmileg is! Ha van beszoktatás (nálunk az sem volt:(((, de Mo-n is van olyan hely, ahol nincs.) Amikor meg az óvónők azt mondják, hogy semmi gond, mikor elment anyuka márnem is sírt, hanem játszott, azért ne higgyétek el 100%-osan. Én egyetlen anyukaként ott ültem a folyósón 3 napig, hogy ha nagyon kijönne, akkor ott legyek, és el is mentünk haza 1-1 óra után. Nem tudtam mást csinálni, ha egyszer nem engedik a beszzoktatást. Szóval szegénykéim azért sírtak rendesen. Dada ismerőstől tudom ez a sztenderd szöveg. Érdemesebb a gyerkőcöt megkérdezni sírt-e, mint az óvónőt:) De mondom, ha van beszoktatás, evidens, hogy teljesen másképp éli meg a gyerkőc! Nálunk az lett a szerencse, hogy jó óvónénik lettek. és gy belerázódott elég könnyen.

Ja, és vannak aranyos könyvek is az oviról, amik főleg ha már ismeri a játszóházat akkor érdekesek, mert nagyjából tudja hova kötni a képeket.

1. vagyok:

Ez természetes, hogy neked se megy majd könnyen. Az én lányom bölcsis is volt, de ovi "beszoktatásnál" is sírtam, amikor eljöttem első nap és ott hagytam kicsit barátkozni, stb..

Második nap már csak könnyeztem, harmadik nap (péntek volt) már a férjemben tartottam a lelket, hogy ne sírjon, stb.

A bölcsibe a férjem szoktatta a lányunkat, mert én akkor mentem vissza dolgozni fél évre (terhesen).

Rossz volt akkor is, de nem voltam benne a helyzetbe teljesen, így talán jobban is bírtam a dolgokat.

De, most hogy tudom, minden rendben és imád oviba járni, cseppet sem bánom és nagyon örülök neki, hogy találtunk egy jó ovit. :)