Te mit csinálnál, ha a gyereked azt mondaná, hogy az óvodában átvitte az óvónő egy másik csoportba, mert beszélgetett, ott meg sírt?

Beszélgetett?? Hallatlan. Tragédia.

Hát megkérdezném az óvónőt, mi is történt valójában. Nem akarok gonosznak tűnni, de a gyerekek néha nem pont úgy mesélik el a dolgokat, ahogy megtörténtek. Bár ugyanez igaz sajnos az óvónőkre is...

Alapvető, hogy rákérdeznék az óvónőnél is- a lehető leghamarabb (egyébként minden nap érdemes rákérdezni, hogy volt-e valami "esemény", mi történt, van-e valami érdekesség stb.)- ha a reggeli-délutáni találkozáskor az óvónő nem mondott semmi különöset, akkor azért én egy pici fenntartással kezelném a 3 évesem sztoriját.

(természetesen magamban és nem úgy, hogy neki mondom azt, hogy "ááá hülyeség" meg "áá nem baj az"- inkább azt válaszolnám, hogy "gyere kisfiam, kérdezzük meg erről X nénit, hogy mi történt, mert engem is érdekel :)

Nálunk egyébként (Bp. magánovi) az is egyfajta eszköz (szerintem nem rossz egyébként) az óvónőkl kezében, hogy a rendetlenkedő gyereket (aki pl. alvásidőben keltegeti a többit, zajong, ugrál, ordít stb. vagy éppen a két összeakaszkodott kakaskodó kisfiúból az egyiket) többszöri kérés és figyelmeztetés után átviszik egy másik helyiségbe, ezzel kiemelik abból a környezetből, amiben "csinálja a fesztivált"- így lenyugszik, a többiek tudnak pihenni stb.

A sírás lehet hiszti is, lehet bűntudat, ijedtség stb. nagyon nem mindegy.

Tényleg kérdezd meg az óvónénit, akkor már van egy másik olvasata is a történetnek, így könnyebben döntesz.

A gyermekeddel is érdemes többet beszélgetni erről, de ne túl számonkérően, ne túl direktben- akkor talán többet elárul.