Nektek milyen emlékeitek vannak óvodából?

Pár emlékem van.

1., Nagyon szerelmes voltam a Zsoltikába, mindig azt mondtam hogy a felesége leszek, ő meg azt hogy feleségül vesz. (ovin kívül is találkoztunk.Egy nagyon kerestem őt, majd egy függöny mögött találtam rá, amint a Fannival beszélgetett.Olyan mérges lettem hogy szegény Fannit a hajánál fogva rángattam mag. :) Zsoltira nem haragudtam, mert úgy voltam vele hogy csak a Fanni bűnös, mert egy kígyó. :)

2., Libikókáztunk a nagy libikókán, a partnerem direkt úgy landolt hogy én pattanjak fent, csak hogy épp nem kapaszkodtam ezért leestem.Pont a diófa kiálló gyökerére. Betört a fejem.

3., Amikor kezdtük a nagycsoportot mi az év novemberében elköltöztünk.Utolsó napon elbúcsúztattak, énekeltek, mondókáztak nekem .(valószínűleg nem amiatt)Pont a kedvencem volt a reggeli, ebéd, uzsi. Én akkor ezt úgy fogtam fel hogy direkt nekem főztek a konyhás nénik.Meg kaptam az ovónéniktől egy filc süsüt.

4. Amikor az új oviba voltunk beiratkozni, akkor ugye már év közepe volt.Így nem választhattam jelet, közölte az igazgató hogy nagyon sajnálja de már csak a kalap szabad.Én minden áron katicát akartam,(az előző oviba is az volt a jelem) és visítottam alvásidőben az ovi folyosóján hogy már pedig nekem katica kell.A Karola néni (igazgató) szépen oda vitt ahoz a szekrényhez amin a katica volt, megmutatva hogy de ez már másnak a jele.Nagy komolysággal közöltem vele: "Ez nem jó, nem is katica.Tessék megnézni, ennek 5 pöttyje van és csápja.A katicának 7 pötyje van és nincs csápja. Tehát az én jelem hétpettyes csáp nélküli katica lesz" Karola néni itt elmosolyodott, és a kalap helyére kaptam 7 petyes csáp nélküli katicát. Mai napig emlegeti, ha találkozunk mindig úgy köszön hogy Szia katica szakértő :) Pedig azóta eltelt 18 év

Ballagni mind a két ovból elballagtam, szerencsére nem egy napon volt a ballagás, és vissza hívtak az első ovimba ballagni.

Aludni én sem aludtam sosem, velem beszélgetett az óvónéni.

Anyukám állandó délelőttös műszakba járt dolgozni reggel 6-ra. Így fél 5-kor keltünk, hogy odaérjen időben, előtte még lepasszolt bennünket az oviba. Minden reggel sírtam, hogy hagyjon még aludni, nem akarok felkelni. Húztam az időt, nem akartam öltözni, kimentem a wc-re ott aludtam tovább, így minden reggel ordítozás lett belőle. Ezért szentül meg voltam győződve róla, hogy anyukám már nem szeret, ezért csinálja ezt velem.

Utáltam az óvodát. Nem emlékszem miért, szerintem emiatt a reggeli cécó miatt.

Anyukám egyébként erősen csodálkozik a mai beszoktatáson, azt mondta, akkor nem volt ilyen, első naptól kezdve otthagyták a gyerekeket és kész. Kommunizmus, nem egy leányálom.

A dadustól féltem, mindig kiabált.

Szerelmem volt nekem is, még a nevére is emlékszem. Nagy idill volt, nem emlékszem, hogy hogy lett vége, vagy hogy viseltem, amikor befejeztem az ovit, de utána nem jártunk össze.

Alapvetően nekem nagyon-nagyon rossz emlék. 2 éves koromtól szobatiszta voltam, ovi alatt visszaestem.

Én ezért nagyon féltem, hogy mi lesz a gyerekeimmel, de hála Istennek ők nagyon szeretik. Igaz fél 8-kor viszem őket, nem fél 5-kor...