Tartósan beteg gyermek egyéni tanrendben való tanulásának tapasztalatairól szeretnék kérdezni?

Nem mindegy mi az a tartós betegség..

Pl. vak, süket-néma vagy "csak" cukorbeteg.

Nyilván mások a tapasztalatok is attól függően mi a betegség.

Így távolról nehéz.

Nem ismerjük, hogy mennyire érzékeny, mennyire beteg.

Nem tudjuk, hogy mennyire van feladattudata, ami azért az egyéni tanuláshoz nagyon fontos.

Hogy a suli, ahová jár (mert attól még be kell íratni valahova) segít, vagy elengedi a kezeteket.

Van-e kis létszámú tanulócsoport, ahova csatlakozni tudtok.

Tudod-e biztosítani neki a napi szintű kortárs szociális közeget.

Hogy te elég felkészült vagy-e arra, hogy ezt otthon csináld.

Hogy milyen anyagi hátteretek van, mert nem mindenki teheti ezt meg, sajnos.

És még rengeteg kérdés, szempont.

Nekem van tapasztalatom. Gyermekem kihagyott egy teljes tanévet mikor negyedikes lett. Ha bármilyen mód van rá, hogy menjen, én csak nagyon vészes utolsó lehetőségként ajánlom az otthonmaradást. Kell a gyerektársaság, kell a közösséghez tartozás érzése. Ezt nem tudod pótolni, bármi mást igen. Még ha eljár valamilyen szakkörre vagy foglalkozásra, ott is mindig másnak érzi magát a többi iskolába járó gyerek mellett. Olyan közösséget meg azért nehéz találni, ahol hasonszőrűekkel találkozhat.

De mi a konkrét kérdésed a témával kapcsolatban?