Hogy viseltek hogy nem kisérhetitek be a gyereket?

Most középsős a kisebbikem. Júniustól, amikor mehetett újra oviba, úgy kellett menni, hogy a bejáratnál átadom a dadusnak, és délután ugyanott veszem át. Idén is így van. Semmi baja nincs vele, még júniusban ő mondta nekem a második napon, hogy "anya, itt megállunk és elbúcsúzunk", adott egy puszit, és ment befelé vígan. Most sem csinált belőle problémát, és nekem sincs ezzel bajom, sőt. Megmondom őszintén, hogy amíg be lehetett menni, minden áldott nap negyed órát töltöttem azzal reggel is, délután is, hogy "gyerünk már, vedd át a cipőt, ne forgolódj, arra figyelj, amit csinálsz, ülj le, állj fel, csináld már", így viszont, hogy nem vagyok ott, két perc alatt átöltözik.

Alvóst nem lehet bevinni, tartottam tőle, hogy ez zavarni fogja, de megbeszéltük, hogy miért nem lehet, és megértette, egyszer sem mondta, hogy hiányolná. Esti alváshoz van, délutánihoz nincs. Mondjuk ő amúgy is már csak muszájból alszik délután, otthon egyáltalán nem, és igazából semmi szüksége nincs is már rá, úgyhogy nála nem egy kardinális kérdés a délutáni alvás.