Volt aki a 2. gyerekét adtaörökbe?

Igen, de ez a kérdés eléggé kicsavart. Ugyanis teljesen életszerűtlen, hogy a már megszületett gyerekeimet meg kellen ölessem valamiért, s az is, hogy választanom kellene, hogy vagy őket adom örökbe, vagy a kicsit. Tehát a nagyok feláldozása maximum annyit jelentene, hogy le kéne mondaniuk pár évig néhány dologról, fizetős programról, stb. A kicsi feláldozása meg azt jelenti, hogy vagy abortálják, vagy eldobják.

Tehát a való életben szerintem nemigen adódik olyan helyzet, ahol egy testvér megszületése azonos súlyú áldozatot jelentene a nagyobb gyerek számára, mint fordítva.

Megint szeretnék egy más szempontot idehozni: ha az én anyukám örökbeadta volna a testvéremet, vagy abortáltatta volna, és a kérdésemre válaszolva azt modnaná, hogy azért, hoyg nekem midnent meg tudjon adni (figyelmet, anyagiakat, stb.), az kb. feldolgozhatatlan trauma lenne számomra. Más nevében nem bezsélhetek, de a magam részéről sokkal nagyobb trauma, mitn az, hogy pár évig nem márkás ruhában járok, vagy nem nyaralunk, és nem mehetek nyári táborokba.

Egy gyereknek feldolgozhatatlan teher, ha a testvérét kvázi miatta abortálják vagy adják örökbe.

En biztosan nem tudnam orokbe adni a gyerekem. Plane nem a masodik vagy akarhanyadikat. Inkabb valahogy kiszoritom a koltsegvetesbol.

Vagy ha tenyleg annyira rossz a helyzet vagy elvetetem vagy inkabb rokonoknak adom atmenetileg!

Szerinted milyen erzes a gyereknek hogy te lemondtal rola? Plane hogy ha megtudna hogy amugy van egy nagyobb testvere! Akkor miert pont o?! Akkor szerintem jobb lett volna az abortusz. Ugy legalabb nem okozol neki melyseges traumat. Mar maga az a tudat hogy a sajat anyamnak nem kellettem.. azt hogyan lehet feldolgozni? Megha csoda jo szulei is lesznek azert benne marad ez a tuske.. es kerdojel.

Árulja már el nekem valaki,hogy lehet védekezés mellett teherbe esni...? Nekem 15 év alatt nem sikerült,csak akkor amikor terveztük a babát.

Én biztos nem tudnám örökbe adni!

Nagyon jók és jogosak a kérdéseid. Szerintem első körben elbeszélgethetnél olyan szakemberekkel, akik mindent tudnak az örökbefogadás témakörében, de nem elfogultak (mivel nem adnak örökbe gyerekeket konkrétan, nem ilyen alapítványnál dolgoznak). A Mózeskosár Egyesületnek van egyéni tanácsadása pl. (de ha írsz valamelyiküknek e-mailt, úgy is beszélhettek), de az Ágacska Alapítvány is ilyen. Ezek a szervezetek csak a segítségnyújtással, tanácsadással foglalkoznak (tagjaik közül kerülnek ki egyébként az örökbefogadói felkészítőket tartók is).

Szép gondolat, hogy az örökbefogadásokat intéző alapítványok nem beszélnek rá semmire, csak sajnos a valóság azért ettől messze van, ha nem is mondják ki, sokszor olyan helyzetbe tudják hozni a vér szerinti anyákat, hogy azok ne merjenek végül nemet mondani (hiába állna jogukban).

Ajánlom még Az örökbefogadás háromszöge című könyv elolvasását, ez mindhárom fél (örökbeadó, örökbeadott, örökbefogadó) érzéseit mutatja be életből vett példákon keresztül. Sok kérdésedre választ kaphatsz belőle.

„És ott van az is ha soha többé nem látom, meddig fogok azon kattogni, hogy mi van vele, hogy jó élete van-e?”

Ez titkos örökbefogadásnál lenne csak így, ami szerencsére már itthon is egyre ritkább, mivel nem jó senkinek. (Az örökbefogadóknak talán kényelmes, de ha tényleg szeretik a gyereküket, akkor nem az ő érdekeit is nézik.)

Hogy ilyen esetben meddig kattognál azon, mi van vele? Amíg élsz. (A vér szerinti anyákról is van egy nagyon jó könyv: Veled, nélküled – Örökbefogadás: valóban olyan egyszerű?)

Sajnos hazánkban elég ritka még (talán mert mindkét fél részéről elég magas érzelmi intelligenciát feltételez), de létezik teljesen nyílt örökbefogadás is, amikor kapcsolatban is maradtok a gyerekkel. (Itthon nyíltnak szokták mondani, mikor találkozol az örökbe fogadó szülőkkel egyszer, és képet küldenek néha, de valójában ez inkább „félig nyílt”.)

Mindazonáltal én nem az örökbeadáson gondolkodnék, mert ez nagyon megviselne téged és a születendő gyereket testvérét is, hanem valamilyen átmeneti megoldáson. Javaslom hát, hogy a fenti független szervezetektől kérj tanácsot, ők évtizedek óta segítik a hozzád hasonló helyzetben lévőket.

„Nem hiszem hogy van olyan nevelőszülő aki rosszul bánik vele annyi torturan kell vegig menniuk es rengeteget varnak nem egyszer eveket mire orokbefogadhatnak. Aki ezt kiallja nem hiszem hogy rossz szulo lesz :) en pont ezt az oldalat ismerem ennek a sztorinak sajnos.”

Egyrészt a nevelőszülő és az örökbe fogadó szülő teljesen mást jelent. Másrészt sajnos ez a téma sem csak rózsaszín felhőcskés sztorikból áll, én személyesen ismerek olyat, aki visszaadott egy gyereket, mert nem viselkedett úgy, ahogy szerette volna (igaz, ő nem csecsemőként fogadta örökbe), és a gyerekvédelemben dolgozó nagynéném számos hasonló sztorit mesélt már (pl. három felnőtt örökbefogadott mesélte az örökbe fogadó szüleikről, hogy nekik jobb lett volna, ha nem lesz gyerekük, mert borzalmasan bántak velük). Attól, mert valaki nagyon akar gyereket, és sok évig vár rá, lehet nem túl okos. Ahogy a vér szerinti szülők közt is számos kretén van, aki elhanyagolja, bántja a gyerekét, az örökbefogadók is ugyanolyan emberek, és előfordul, hogy pl. rosszul mérik fel a saját képességeiket, azt hiszik, el tudják fogadni „más gyerekét”, de nem, vagy azt, hogy a gyereknevelés habostorta, vagy csak preszízsből akarnak gyereket, stb.

Igen en is ismerek neveloszulot aki hagyjuk.. o is visszaadta, mert nem felelt meg neki a gyerek! Elkepeszto szamomra hogy csak igy lehet dobalni a gyerekeket! Az allitolagos kedves neveloszulok... milye rendszer ez?!!nincsenek szabalyozva se merve milyenek ok.. tehat neveloszulo sem feltetlen egy rozsaszin felhos cukigomboc..

Az meg hogy varnak a csaladok es orokbe lehet adni... es ha nem lehet rogton?! Mehet az arvahazba!

Tudjatok azok milyenek?? A gyerekeket pl egesznapos sportfoglalkozasra elengedik kaja es pia nelkul! Szo szerint ertsd! Altalaban ezeknek csak a gyerek utani penz kell az allamtol aztan csokolom!

Szerintetek miert var rengeteg gyerektelen gyerekre.. akkor miert nem adjak oda az arva hazakbol??!..

en akkor is inakabb abortalnam mint hogy kitegyem a nem kis bizonytalan es esetleg hanyatott sorsra... amit mar tud, erez, felfog.. de ezt meg nem.

Amugy nem tamogatom az abortuszt de elobb csinalnam ezt mint hogy mindenfele rosszul mukodo, ellenorizhetetlen stb.. hatosagnak adjam.. es a rendszerbe!

Lehet itt meg a hasonlo embereket tamogatni hogy jajj de jo fej vagy add orokbe...de abba mar nem gondol bele senki szegeny gyereknek milyen elete lesz ha bekerul a rendszerbe!

Elobb a meglevo gyerekeket kene “kiszorni”... de azokat se teszik! Mi a garancia hogy pont az enyem kerul egybol csaladhoz?! Raadasul jo csaladba! Mert meg akkor is ki tudja kikhez... tul sok a bizonytalansagi faktor!

De lehet aztan a gyereknek mondani boccs fiam/lanyom! Legalabb nem oltelek meg... tessek a csodas eleted...

Szoval hagyjuk ezt!