Nevelőszülőségről saját tapasztalatok?

Ismerősömék főállású nevelőszülők.Tanfolyamot végeztetnek el, meg kell felelni bizonyos követelményeknek.X időnként újabb képzés van.Pénz is jár ilyen olyan összeg, bevallom arról nem beszéltünk soha.5 gyerek van náluk.1 testvérpár és 3 más családból való.A legkisebbet 3 évesen kapták a szülők egy ketrecbe tartották a kutyák mellett.A gyerek semmi mást nem tudott csak morogni és harapni.Én mikor először voltam náluk bokán harapott.:)A testvérpár egészséges, viszont a két másik nagyobb gyerkőc közül az egyik súlyos szívbeteg a másik pedig aszmás és különböző allergiái vannak.

Semelyikükről nem mondott le a szülő így általában az ismerősöm viszi a gyerekeket a szülőkkel találkozni.Kivéve a legkisebbet ,rá nem kíváncsiak.

Amúgy kívülről úgy néznek ki mintha egy család volnának.Nagyon szerethető mindegyik gyerek,de aki ezt csak pénzért akarja csinálni az szerintem bele se vágjon.Nagyon nehéz sorsú sérült gyerekek.

Szia. Mi is hasonlóan voltunk mint ti. Egyáltalán nem voltunk vagyunk raszorulva arra a pénzre amit kaptam. 3 gyerekünk van akik mellett itthon szerettem volna maradni és babàzni is nagyon szerettünk volna még a férjemmel, de sajátot már nem vállalunk.

Kaptunk egy tündéri babát, súlyos elhanyagolassal.

Fejlesztésekre hordtuk, másik városba stb, eleve nem fedezte a költségeket amit kaptunk rá de nem volt már érdekes, csak hogy ő fejlődjön. Szerettük, életünk része volt.

Sajnos a szülei akármennyire is nem szülőnek valók (nem ragozom milyenek) nem mondtak le róla, hogy orokbeadhato legyen. Majd elkoltoztek egy messzi megyébe, így gondozási hely változtatás történt.

Szívünk szakadt meg akármennyire is tudtuk hogy nem a miénk és a gyerekeinkben is tudatositottuk, hogy ez egy segítő foglalkozás és ő nem a tesojuk.

Nagyon megviselt minket.

Egy ideje fel is függesztettem a dolgot, majd meglatjuk mi lesz később, hogy gondoljuk.

Az elv az nagyon szép és én ezért csinálom, kórházban ott hagyott szegény babak, gyerekek segítése, és segíteni az örökbe adast. Ez lenne a jó, csak sajnos az esetek 80%ban az történik ami nálunk, nem mondanak le róla de nem is törekszenek a helyzetük rendezesere, esetleg sorban szülik a szülők az újabb gyerekeket :(

Így aztán ha nem mondanak le, a gyerek 18 éves koráig a rendszerben marad, esélye nincs igazi saját családra.

Egyébként nincs ilyen hogy muszáj 3 gyereket vagy afelett vállalni, lehet csak egyet is vállalni.

5 vagyok, sokszor abban a szituációban nem tudni még mi lesz a babaval tehát a mi megyénkben pl életkor szerint lehet úgymond válogatni hogy kisebb babát vagy nagyobb gyereket tud vállalni vki. (mert aki pl dolgozik mellette az ovis kortól felfelé tud vállalni) de ilyet hogy gy csak olyan babát kértek aki tutira örökbe megy, ritka és nehéz. Ha anyuka lemond nyíltan akkor egyből az orokbefogadokhoz megy a baba a kórházból.

Ha zárt akkor meggondolhatja magát, vagy kitalalja hogy nem mond le róla mégse de magához se tudja venni, akkor nálatok marad akár 18 éves koráig is. Szóval nehéz ez az egész :(

Mivel a vér szerinti szülő a gyerek születése után 6 héten belül még visszavonhatja a lemondását, sok örökbefogadó nem szeretné eddig hazavinni a gyereket. Túl nagy stressz nekik az, hogy szeretnek, nevelnek egy régen várt csecsemőt, akit bármelyik pillanatban elvehetnek tőlük. Inkább azt választják, hogy csak a 6. hét után tudjanak róla, amikor már biztosan velük marad, és "szabad" kötődni.

Az ilyen babák vagy nevelőszülőhöz, vagy csecsemőotthonba kerülnek a kórházból. Tehát elvileg nem lehetetlen, amit szeretnél. A valóság ennél bonyolultabb, mert bár nyilatkozhatsz, hogy mennyi idős, milyen egészségi állapotú és származású gyereket tudnál befogadni, muszáj valamennyire nyitottnak lenned. Az örökbefogadók többsége egészséges fehér csecsemőre vágyik, így az ilyen babák szinte azonnal családba kerülnek. Nevelőszülőkre ott van szükség, ahol a gyerekről még nem mondtak le, vagy nem találtak neki örökbefogadókat. Ezek többségében idősebb, sokszor elhanyagolt, visszamaradott gyerekek, akiknek sokkal nagyobb esélyük van családba kerülni, ha a a nevelőszülő családban már fejlesztést kapnak, ami segít behozni a lemaradást. Egészséges csecsemők tehát nagyon ritkán kerülnek nevelőszülőhöz, és akkor is rövid időt töltenek ott. A valóban hasznos segítség az, ha valaki a kevésbé "népszerű" gyerekeknek biztosít otthont.

Az érzelmi része is sokkal bonyolultabb ennél. Szerintem naiv vagy, ahogy mindenki az, aki nem tapasztalta még. Ha érdekel a téma, vannak facebookos csoportok örökbefogadóknak és nevelőszülőknek is, ahol bátran kérdezhetsz. De mivel ez komoly érzelmi megpróbáltatás, nem lehet úgy elmesélni, hogy átérezd, amíg nem próbáltad. Ha komolyan gondolod, érdemes minél előbb elmenni a tanfolyamra, ami nagyon tanulságos, és valósabb képet ad a rendszerről. Természetesen bármikor ki lehet szállni, akár a tanfolyam alatt/után is.

5ös vagyok, az biztos hogy a 4 hónapos tanfolyam alatt (később kell egy hosszabb is de nekünk a 4 hónapost kellett első körben elvégezni) rengeteg információt kapsz, tisztul a kép, nálunk nem titkolták el a nehézségeket sem.

Sok otthoni feladat volt, szituációs játékok stb. önismereti fejlődésnek is nagyon jó volt.

Nálunk pl. 3 család már akkor lemorzsolódott a tanfolyam alatt, mert jobban világossá vált számukra, hogy valószínűleg belerokkannának egy megszeretett gyermek visszaadásába pl.