Hol lehet, egyaltatán lehete afroamerikai gyereket örökbefogadni?

Ha komolyan gondolod, akkor számíts rá, hogy milliós tétel lesz a procedúra, és évekig is eltarthat. Sokan azért nem vállalják a külföldi örökbefogadást a vágy ellenére, mert túl sok energiát, időt, pénzt emészt fel. Aránytalanul sokat a belföldihez képest. Nem lehetetlen, de a legtöbb örökbefogadónak végül nem ér meg ennyit, hogy más bőrszínű gyereke legyen. Nem is beszélve a felneveléséről, ahol rengeteg olyan nehézséggel találkozhatsz, amivel egy magyar kisgyerek esetén nem. Ő mindig ki fog lógni a sorból, kicsit sem fpg hasonlítani a családjára, és a gyerekek (és sokszor a felnőttek is) ezt soha nem múlasztják el megjegyezni. Nagy teher ez egy gyereknek, egészen kamasz korig. A szülő felelőssége, hogy megtanítsa kezelni ezeket és egészséges énképet alakítson ki a gyerekben.

Minden megoldható, ha van pénzed, de számíts rá, hogy az emberek nagy része hasonló indokokkal próbál majd lebeszélni.

Gondolom azóta régi álmod, amióta divat fehér nőnek négerrel kavarnia. Érdekes oláh cigány gyereket soha senki nem akar örökbefogadni. Ebből a részleges rasszizmusból kezd elegem lenni. Olvasni való:

[link]

Mindenképpen tájékozódj arról, milyen kihívásokkal kell szembenéznie egy örökbefogadónak (és az örökbe fogadott gyereknek) általában, mert az emberekben egy romantikus kép él erről, de azért vannak kemény kérdések, amiket nem szabad kikerülni, olyan problémák, amelyek minden örökbefogadásnál felmerülnek. Ezekre fel lehet készülni, de ha nem tesszük, akkor jön a kiábrándulás.

Ezek mellé jönnek még azok a kérdések, amelyek egy külföldről (sőt, más etnikumból, rasszból) érkező gyerek életében felmerülnek, pl. nem elég, hogy a saját családja „eldobta”, még a saját népében sem volt egy ember sem, aki felvállalta volna; mivel más a bőrszíne, rögtön tudják róla, hogy örökbefogadott; nyilvánvalóan érdekelni fogja a származása, így jó képet kell kialakítani benne az anyaországáról; ha nem csecsemő már, egy idegen nyelvet kell megtanulnia; ha nem szeretnéd megtartani az eredeti nevét (pedig meg kéne), akkor úgy érezheti, mindent elvettek tőle, ami a származásához fűzi, stb.

Ajánlok még egy könyvet is a témában, Joyce Pavao: Az örökbefogadás háromszöge c. művét, életből vett példákkal mutatja be az ilyen helyzetekben felmerülő kérdéseket, nagyon elgondolkodtató, mindenképp érdemes elolvasnod.

A gyerekek nem szeretnek „mások” lenni, nem szeretnek kilógni. De még azok az örökbefogatottak is, akikről elsőre nem rí le, hogy azok, sokszor úgy érzik, hogy kilógnak a többiek közül, mások. Ha belegondolsz

Szeirntem érdemes pár kérdést átgondolnod, pl.:

– Az szuper, hogy neked egy régi álmod valóra válna, de vajon egy fekete gyereknek is az az álma, hogy fehér környezetben nőjön fel (ha ez pont Mo., akkor még hozzátenném, hogy egy olyan környezetben, ahol meglehetősen kevéssé elfogadók az emberek)?

– Nem csak egy romantikus elképzelés vezérel, hogy segítesz egy más rasszból valón?

– Tudod-e neki azt biztosítani, hogy legyenek a környezetében feketék (lásson jó példát, és ne érezze teljesen „ufónak” magát)?

– El tudod fogadni a kultúrát, ahonnan érkezett, támogatod-e majd, hogy ő is megismerje?

– Egy tán apróságnak tűnő, de tapasztalatok szerint létező probléma: el tudod-e majd fogadni, tudod-e majd kezelni, hogy sokan mindenféle problémát arra fognak kenni, hogy a gyerek örökbefogadott? Fehér család fehér gyerekével is megtörténik, hogy akár a gyerekorvos, akár az óvónő, a tanítónő nem tudja elfogatni az örökbefogadás tényét (mert félelmetesen tájékozatlan a magyar társadalon nagy része ebben a kérdésben), és emiatt konkrétan bunkók vagy csupán másképp kezelik a szerencsétlen gyerekeket. Ezt szülőként nagyon nehéz feldolgozni, ezért sokan nem is kötik pl. a tanárok orrára ezt. Neked erre nem lesz módod.

Nem kötözködésképpen írtam ezeket, és nem is akarlak lebeszélni semmiről, csak fontosnak tartom, hogy ilyen kérdésben tájékozott legyen az ember, mert a valóság nagyon más, mint az álmok.