Van itt olyan aki örökbeadta a gyerekét?

Velem ilyen nem történt, ne haragudj, hogy így válaszolok, de csak elképzelni tudom, milyen borzasztó nehéz döntés lehetett.

Lehet, hogy nem szerettetek volna gyereket 18 évesen, de lett gyereketek 18 évesen. Szerintem emiatt érzed rosszul magad. Azért mert örökbe adtad, nem tetted meg nem történtté. Bízzál magadban, hogy jól döntöttél. Amennyiben valóban nem érezted magad alkalmasnak, hogy felelős szülője legyél egy új kis életnek, ez volt a legjobb, amit tehettél, főleg az ő számára.

26 L

Bocsánat, a válaszért, nem saját történés, hanem nagyon közeli ismerősé.

Ott nem egy meggondolt döntés volt, a tiéteknek volt oka, alapja.

Egyszerűen nem kellett az a gyerek, pedig volt nagyobb, és utána lett kisebb is.

Az apjának szörnyű érzés, azóta is. Az anyja nélküle döntött így.

Ha megengedsz egy megjegyzést, ti megadtátok neki az esélyt az életre, nem úgy, mint aki elkapartatja. Nektek van mit köszönnie. Tudtátok, hogy így lesz jobb élete, és ezt meg akartátok adni neki.

Szerintem azért nem tudjátok feldolgozni még, mert rosszra koncentráltok. Nem az örökbefogadó boldogságáért tettétek. A gyereketek boldogságáért. Én egy ideig elképzelném az életét, most és a jövőben. A sok nevetést, amikor majd biciklit kap, amikor a családja összegyűlik őt ünnepelni.

Mivel volt okotok így dönteni, elképzelném azt is, milyen élete lett volna veletek.

Hazavinni a gyerekszobátokba, éjjelenként a veszekedést hallgatni amit a szüleitek levágnak, a pénzt számolgatni, magyarázni neki, hogy ti miért nem mentek nyaralni, meg ilyesmi. Az okokat nem tudjuk, de ha újra és újra összegyűjtitek őket, meggyőzitek magatokat, hogy logikus döntés volt.

2 ember öröme itt a legkevesebb. Nem másokért adtátok örökbe, hanem azért, hogy a gyermeketeknek a legtöbbet adjátok.

Nehéz nagyon a válasz, hogy mitől is lenne jobb. Talán megbeszélni minél több emberrel, aki nyitott erre a beszélgetésre és így kibeszélni a fájdalmad.

Szerintem nincs egyértelmű jó és rossz döntés az esetedben. Eleve voltak rossz döntéseid, amiket próbálsz helyrehozni/javítani. De ezek a döntésied nem csak a mára fognak kihatni. Most a gyereked jó környezetben nevelkedhet talán, de amikor már gondolkodni fog önállóan, csak elkezd gondolkozni, hogy kik a rokonok, szülők. Akkor érhetik akár rossz hatások/érzések is. És majd akkor fog kiderülni, hogy tényleg jó volt-e a mostani döntésed, hogy olyan nevelőszülőkhöz került, akikkel a gyerek elég szoros kapcsolatot tudott kialakítani, hogy tartása és önbizalma legyen ilyen helyzetekben is és megtalálja a helyes utat. Amit ugye senki sem tud...

1. nyílt vagy titkos örökbeadás volt? vagyis látogathatjátok a gyereketeket?

2. nem védekeztetek, hogy teherbe estél? illetve az abortuszról mit gondolsz?

3. szerintem 18 évesen azért nem annyira éretlen egy szülőpár, jogilag nagykorúak vagytok, és nem olyan durva, mintha 16 évesen vállaltátok volna. vagy ezzel nem értesz egyet?

(ismerek 2 olyan nőt is, akik 16 évesen lettek terhesek, és megtartották, ők nevelik.)

4. szüleitek nem segítettek volna, hogy mégis megtartsátok a babát?