Akinek nem kell a gyerek, miért utasítja el az örökbeadást?

27-es: Kb semmit nem tudsz rólam, így könnyű beszélni. Egyébként meg kb 16 és 20 éves korom közt már megfordult az öngyilkosság is a fejemben. Egy öngyilkosság egyébként semmilyen felelősséggel nem jár. Anyának is könnyebb lett volna, ha jobban megválogatja kivel áll össze és nem azért szül, hogy meneküljön otthonról.

Anya hozzáment egy alkoholista emberhez. Tudta milyen csak még fiatal és naív volt és azt hitte meg fog változni. Ennek az lett az eredménye, hogy kb 15 éve azt se tudjuk mi van apánkkal(nem mintha egyébként érdekelne, de azért kíváncsi lennék arra miért hagyott el minket azon kívül, hogy a piát jobban szerette és sz*rt minden másba).

Aztán anya meg állandóan dolgozott, hogy legalább a minimumot biztosítani tudja. Bocs, ha ezt a hagyományt nem szeretném folytatni és inkább elejét veszem a problémának és nincs gyerek.

Másfelől a gyerekkoromat már feldolgoztam. Most az a feladatom, hogy lehetőleg ne kövessem el ugyanazokat a hibákat mint anyám. Meg mi van akkor, ha esetleg betegen születik és nem derül ki időben? Akkor végkép meg lesz nyomorítva az életem. Eutanázia nincs és egy csecsemőgyilkosság még rosszabb mint egy abortusz. Elég nyomorúságos volt a gyerekkorom, legalább a felnőtt létem ne legyen olyan.

A kérdező férfi, így ez a kérdés a más fval a csalánt tipikus esete.

Fogalma sincs, hogy egy terhesség, szülés mennyire tönkrevághatja a nő testét, nem esztétikai problémákra, hanem komoly eü-i gondokra értve (de még az esztétikai is teljesen érthető ok).

Az örökbefogadó majd kifizeti pl. a méhsüllyedés, hüvelyfalsérv miatti rehabilitációt is, igaz?

Kártalanít a tönkrement szexuális életért is?

Vannak dolgok, kockázatok, amiket egy anya önként és dalolva bevállal a saját gyerekéért....

Az aranyeret, vizesedést, epepangást, veseproblémákat, hányást, rosszullétet, szédülést, napi injekciózást (személyes élmény trombofília miatt), bőrelváltozásokat (terhességi fibróma, napfoltok a hormonváltozás miatt napsütés nélkül, striák)... szülés kínjait (maxra tekert oxi mellett nincs az az eda ami hatna), szülési sérüléseket (ismerek olyat, akinek a végbelét a hasán vezették ki, mert átszakadt teljesen a gát)....

de hogy ezek után üres kézzel menjen haza a kórházból és csak a kín maradjon, a megvetés (beleértve a gyerekét is, ha felnő)?

Hülye aki bevállalja.

Nem volt és remélem nem is lesz abortuszom, de hogy örökbe SOHA nem adnám, az fix.

Egyébként az is egy jó ok, hogyha megtartani nincs pénzem, akkor kihordani se lenne. A munkából való kiesés, munkahely elvesztése (csak szülésig védett, ha örökbe adja) nem lenne opció.

"Utolsónak üzenem, a várandósság és a szülés szerintem nem ilyen."

Lényegtelen, hogy te mit hiszel, ha másnak NEM hit, hanem TAPASZTALAT alapján (volt) ilyen.

"Régen a háború kellős közepén is születtek emberek, nekik hányszor rosszabb volt?"

Hja, nem volt fogamzásgátlás, az abortusz pedig életveszélyes volt, illetve az abortáló módszerek gyakran eredménytelenek voltak. Nagymamám saját bőrén tapasztalta rengeteg sorstársával együtt, mesélt erről eleget.