Az örökbefogadást fontolgatva, mostanában erősen elkezdtem azon gondolkodni, hogy roma gyereket is vállaljak, bővebben a leírásban. Mit gondoltok?
Egy borsodi faluban nőttem fel. Arra fele sok cigány van és hát igen, nem épp a tisztes csendes típusúak, azt hiszem ennél többet nem kell mondanom. Amíg felnőttem, egész életemben azt láttam, hogy nem számít a nevelés (de az sem ha egyáltalán nincs nevelés), a vér nem válik vízzé.
Régóta készen állok rá, hogy örökbefogadjak, csak épp még az életem nem tartott ott, hogy ez meg is történjen, még túl fiatalnak tartottam magam hozzá. De mindig is egy fehér kisfiút képzeltem el. Mostanában azonban szöget vert a fejemben, hogy roma gyereket is vállalnék.
Az, hogy a környezetem mit gondolna arról, rossz szemmel nézne-e esetleg, hogy romát vettem magamhoz, a legkevésbé sem érdekel. Azt viszont nem tudom, hogy én magam a gyakorlatban, élesben is képes lennék-e túllépni azon, ahogy felnőttem, hogy "cigány-magyar ne keveredjen", hogy a "cigány rossz". Mert úgy gondolom az egy dolog, hogy most, amíg csak álmodozom róla azt mondom, hogy "őt is ugyanúgy fogom szeretni, nem számít a bőrszín", de megint más az, hogy tényleg így tudnék-e hozzáállni.
Ti erről mit gondoltok?
(Köszönöm, de bunkó, nem segítőszándékú, esetleg rasszista véleményekre nem vagyok kíváncsi. És abba sem kell belekötni, hogy cigányt írtam roma helyett, mert egyik kifejezést sem bántó szándékkal írtam.)
sajnos a nevelés a legtöbb esetben nem használ... van olyan családunk, ahonnan az összes gyerek intézetben/nevelőszülőknél nőtt fel, mégis, amint 18 lett, visszament azokhoz, akik eldobták, akkor persze kellett, mert megkapta az otthonteremtésit..
volt, akit Németországba fogadtak örökbe, mindene megvolt, sose ismerte a szüleit, de mikor már képes volt rá (agyban), felkutattatta őket, és visszajött a putriba...
sajnos látom én is, a vér nem válik vízzé. én nem vinnék haza cigány kisgyereket, pedig vannak, akiket nagyon szeretek és sajnálok az ügyfeleim közt, de nem fogadnám örökbe...
Be vallom őszintén, én nem fogadnék örökbe roma/sötét boru/kínai/átlagtól bármiben eltero gyereket. Magyarország nem egy elfogado társadalom, az emberek többsége titkoltan vagy nyíltan rasszista. Egy nyitott, elfogado társadalomban, mint Pl Hollandia, simán, bármilyet.
Amúgy a gyerek nem egy üres lap, amikor a világra jön. Van személyisége, amit lehet ugyan valamennyire formálni, de teljesen megvaltoztatni lehetetlen
Félromát is lehet örökbe fogadni, akkor cigány is meg nem is.
Szerintem nagyon nem mindegy, hogy mennyi idősen kapod meg.
Ismerőseim fogadtak félroma kislányt örökbe újszülöttként, most már 6 éves és teljesen rendben van, nagyon szépen nevelik. Persze nem tudni, mi lesz később, de az az igazság, hogy szerintem vér szerinti gyereknél is történhet sok nem várt fordulat, amikor kamaszodnak.
Az egy illúzió, hogy "ismerjük" a hátteret, örökölni hetedíziglen lehet, és mi általában két (nagyszülőkig) max. három (dédszülőkig) rendelkezünk információkkal, akár betegségről, akár személyiségi jegyekről.
És milyen gyakran van az is, hogy a párunkat szeretjük, de a szüleitől már ki vagyunk borulva, szóval ez egy nagyon összetett probléma.
Szerintem az egyik legnehezebb helyzet, amikor már néhány éves kisgyereket fogadnak örökbe.
Egy volt gimnáziumi tanárnőm volt egyedül álló nő, és örökbe fogadott egy cigány kislányt.
Nagyon okos, és művelt nő volt, intellektuálisan is és mindenhogyan MINDENT megadott a kislánynak, aki aztán 18 évesen teljesen elzüllött.
Mondjuk én azon gondolkodnék el, hogy biztosan jó-e egyedülállóként örökbe fogadni, mert vér szerinti gyerekkel is piszok nehéz lehet egyedül maradni, de egy örökbe fogadottal mindig több a nehézség akár érzelmi, akár gyakorlati szinten.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!