Milyen problémákra készüljünk fel örökbefogadó szülőként?

Ha természetességgel kezelitek, nem fog semmilyen gondot okozni.

Az már okozna, ha később, váratlanul tudná meg.

A biológiai szüleit nm szabad szidni semmiképpen. "Sajnos ők nem tudtak megfelelő körülményeket biztosítani, ezért ránk bíztak és nagyon hálásak vagyunk nekik, hogy a mi kislányunk/kisfiúnk lehettél." Tehát ne az jöjjön le, hogy felelőtlenek voltak a szülők és eldobták, hanem a legjobbat akarták neki.

Ha felnő, akkor el lehet mondani az igazságot is (ha ismeritek a hátteret), akkor már nem fogja megrázni.

A családban van két örökbefogadott gyerek. Semmi bajuk nem volt belőle, elejétől fogva tudták. Viszont amivel a hülye szülők és nagyszülők is megforgatták bennük a kést: kamaszkorukban előfordult vita, pimaszkodás és erre a nagyon okos felmenők azt reagálták párszor, hogy "nem is vagy a vérem, kitagadlak". EZT SOHA!!!

Nem fenyegetjük visszavitellel, soha nem vágjuk a fejéhez, hogy nem vér szerinti gyerek, mert ez aljasság.

Ugyanúgy össze lehet veszni vele, mint egy vér szerinti gyerekkel, de a személyét nem szabad elutasítani, csakis a viselkedését. Ez az egy kiemelten fontos.

A kamaszkor biztos nehéz.

Ugyanakkor szerintem az örökbefogadott gyerek nagyon hasonlít a vér szerinti gyerekhez.

Nem tudhatod előre, "milyet" kapsz.

Lehet, hogy sok nehézséget az örökbefogadás számlájára írunk, ami ugyanúgy meglenne, ha a vér szerinti szülőknél lenne a gyerek.

A vér szerinti gyerekek között is nagyon nagy különbségek vannak, akkor is, amikor közel ugyanolyan körülmények között nevelkednek.

Szerintem irtó jó, hogy belevágtok!

Sok boldogságot az új családhoz!

"Anyámnak sem kellettem..." Hányszor mondtam már ezt.

Én 12 évesen tudtam meg, hogy örökbefogadtak, akkor is a véletlen folytán. Hát. Nem igazán örültem. Ha korábban elmondják mondjuk, akkor is szerintem nagyjából hasonló érzéseim lennének most, 15 évesen.

Magamat kb 0-ra ítélem meg, de ez nem ennek az oka. Az még máshonnan jön. :)

Viszont! Szerintem ha ott vagytok mellette, tudja kezdettől az igazságot és olyan 12 éves korában átbeszélitek az egészet, nem lesz gond. Nekem az volt a baj, hogy nem volt kivel átbeszélni, mert szüleimben nem igazán bíztam addig sem, olyan barátot meg nehéz találni, aki megérti.

Suliban nem lehet, hanem biztos fogják ezzel bántani. Főleg a rosszindulatúbbak. A normálisabbja meg fogja érteni, de van ugye az, aki abban éli ki az örömét, h másnak rosszat tehet. Engem hányszor, de hányszor csúfoltak, idegesítettek azzal alsóbb osztályokban, hogy "ez még a saját szüleinek sem kellett, mit vársz tőle", meg hasonlók. Ez abban végződött, hogy inkább el sem mondtam a későbbiekben. Higyjék csak azt, hogy én is normális gyerek vagyok. Na ez volt a legrosszabb döntésem.

Mégis jobb, ha a szülő nem avatkozik bele ebbe. Otthon lehet beszélni a gyerekkel, de ha egy mód van rá, ne a szülő menjen "árulkodni" az osztályfőnökhöz, mert attól kezdve még jobban kinézik maguknak. Biztos nehéz lehet, de néha jobb hagyni, hogy a gyerek magának intézze a dolgait. Persze ez csak személyes vélemény, egy gyerek szemszögéből.

Nálunk van egy család, ők azt mondták a gyereknek kezdettől fogva, hogy nem én szültelek, de attól még én vagyok az anyukád. Nyilván nem értette a gyerek az elején, és idő kell, mire megérti, hogy ez mit is jelent.

A család nem csinál belőle titkot, mindenki tudja, hát, én nem biztos, hogy mindenkinek hangoztatnám. Az iskolában pl. minek elmondani?! Kinek mi köze hozzá?

Amúgy meg igen, bármilyet kaphatsz.

Mi a férjemmel diplomás, nyelveket beszélő emberek vagyunk, a családban nem tudok problémás gyerekről. Mégis autista a fiunk. Hát, nem tudom, ha örökbefogadott gyerek lenne, hogy kezelném. Így is nagyon nehéz elfogadni.

engem örökbefogadtak, csecsemő voltam :)

kb. 4 éves lehettem, amikor anyu elmesélte, így nőttem fel, hogy tudom. annyit mondtam akkor rá, jó :D

sosem jut eszembe, teljesen természetes, ha szóba kerül (vannak már gyerekeim, és pl. ha mások rákérdeznek dolgokra), bárkinek elmesélem, inkább mások szoktak zavarba jönni, mint én :)

szerintem ha nem rugóztok ezen, de amint lehet, elmondjátok neki, abszolút semmit nem okoz. csak legyetek nyitottak, ha később érdeklődik.

ha ti jól kezelitek, másokkal sem lesz gond, ha meg mégis, szépen el kell magyarázni, akár rokonnak, akár ismerősnek.