Az örökbefogadás az olyan személyek esetében akiknek nem lehet gyerekük, az altruizmus egyik legmagasabb foka, vagy inkább a gyerek utáni teljesíthetetlen vágy, opportunista, módon való egocentrikus kielégítése?

Off leszek, de ha idegen szavakkal szeretnél kérkedni, akkor nagyon hasznos lenne az írásjelek helyes használatának elsajátítása is.

A kérdésre nem tudok válaszolni, nem vagyok örökbefogadó.

Altruizmusnak azt nevezném, ha valakinek már van X saját vér szerinti gyereke, de mégis örökbe fogad egy halmozottan hátrányos helyzetből induló (pl. kisebbségi, csúnyácska vagy beteg) gyereket csak azért, hogy segítsen rajta.

Bár szerintem ebben is pont hogy benne lenne a saját egó legyezgetése, hogy lám, megmutathatja a világnak, hogy ő mily nemes lélek. (Bár én eleve nem vagyok nagy véleménnyel az emberi önzetlenségről.)

Szóval szerintem alapvetően a második opció, közvetlen vagy közvetett módon.

Szerintem egyszerűen kölcsönös függés, az igények találkozása, amiből mindenki győztesként jöhet ki.

Korábban úgy gondoltam, hogy hatalmas jótett az örökbefogadás (itt még csak elméleti síkon merült fel, hogy örökbefogadó leszek), utána úgy, hogy önzés (itt már egyre inkább előtérbe került a döntés meghozatala), majd amikor élesben belevágtunk és jelentkeztünk örökbefogadó szülőnek jöttem rá arra, hogy ez kölcsönösség.

Nekünk nincs saját gyerekünk, jelenleg szüneteltetjük az örökbefogadási eljárást, mert a lombik mellett döntöttünk és arra szeretnénk 100%-ban koncentrálni.

Én sem vagyok örökbefogadó, de a családomban, illetve baráti körömben lévő adoptáló szülőket ismerve azt mondanám, az általad írt két véglet közül egyik sem igaz egy az egyben, keverednek a motivációk: a gyerek utáni vágy nyilván „önző érdek”, viszont az örökbefogadás, sokkal több önzetlenséget követel, mint egy vér szerinti gyerek vállalása, mivel számos plusz „problémával” jár.

Az örökbefogadók beszámolói alapján sokan tekintenek rájuk úgy, mintha valami óriási tettet hajtanának végre, azonban az ismerőseim ezt mindig hárítják, mondván, nekik ez az útjuk és pont. Ahogy előttem is írták, a szülők gyereket szerettek volna, és találkoztak egy gyerekkel, akinek pedig szülőkre volt szüksége.

Persze nyilván vannak olyanok, akiknél az egyik vagy a másik véglet felé billenne a mérleg, ha mélyen magukba néznének.

Volt itt régebben egy érdekes történet egoizmus motiválta örökbefogadásról, érdemes beleolvasnod az alábbi linken. Ez olyan eset, mikor már volt vér szerinti gyerek, csak a szülők mutatni akarták, mennyire altruisták:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__proble..