Amikor megkapjátok az ujjszülött babát milyen érzések voltak bennetek? Tetszett a baba?

Gyönyörűséges volt a kisbabánk (most is az:)), hihetetlenül büszke voltam. Azt figyeltem,h hasonlít-e arra a babára, akit elképzeltünk a 4d alapján :). Emlékszem, megnéztem,h az orrát tényleg az apukájától örökölte-e.

Egyébként így utólag úgy érzem,h jobban át kellett volna élnem azt a pillanatot, mert visszatekintve nagyon rövidnek tűnik, és homályos az a kép, mikor először megpillantottam. De hát ilyen az élet, ez egy rövidke pillanat, amit jó lenne többször is átélni, de nem lehet.

Én az újszlötteket is tudom szépnek látni, a maguk maszatos-véres, nyomi fogmájában is :) de azért igenis vannak fokozatok.

A lányom nagyon szép volt már újszülöttnek is, korababaként pillanatok alatt és ügyesen kint volt ,nem nyomódott, nem volt véres-maszatos is minimálisan, az arca egyáltalán nem. Olyan finom kis vonásai voltak, hogy úgy nézett ki, mint egy porcelán díszbaba, nem ordított, csak figyelgetett a hatalmas és tiszta szép szemeivel az óriási pillái alól. Tündéri volt, a nővérkék egymásnak adták a kilincset, hogy műszakváltáskor egy utolsó puszira, csodáló pillantásra bejöjjenek hozzánk. Szóval nem csak szerintem volt nagyon szép (az is maradt :D ).

A fiam bezzeg... szegényke. Nagyon nehéz szülés volt, ki-be csúszkált, meg is nyomódott, a feje fura alakú lett. A szemei bevéreztek/ bedagadtak, a két füle teljesen be volt hajtogatódva-gyűrődve a hallójáratához, kékes-lilás-szürkés foltos volt szegény az egész testén (némi vérrel maszatolva). Teljesen megijedtem egy pillanatra, hogy úristen, hogy lesz ebből kis goblinból gyerek, azonnal átfutott rajtam, hogy mennyire nagy tehert lesz neki az életben a csúfsága, rettentően megsajnáltam, úgy éreztem meghasad a szívem érte! Még aznap elkapott valami fertőzést az újszülöttosztályon, és az egész testét gennyes kiütések lepték el, az arcát meg összekarmolta magának azalatt,t míg az inkubátorban pihent szülés után két órát. Szóval szegénykém katasztrofálisan nézett ki. De az enyém volt, imádtam az első perctől, elfogadtam olyannak, amilyen, féltettem a jövőben várható dolgok miatt, de bennem nem volt csalódottság vagy semmi más azért ,m ert olyan lett amilyen. A szobatársaim úgy néztek ránk, mint akik élve temetik szegény ronda kis manót, mérhetetlenül bosszantott a lemondó és sajnálkozó hozzá(nk)állásuk. Aztán a gyerek füle kisimult, a szeme lelohadt, a véraláfutások felszívódtak, a karmolások meggyógyultak, a feje helyreigazodott és végül elmúltak a kiütések is. Az apja szerint :" kaptunk és egy ork-kölyköt és lett egy kicsi királyfink".

Első ránézésre picit megrettentem! Mert elég csúnyácska volt még úgy mond "gyürött képü"!:)

De 3 napra rá mikor újra láttuk egészen kivirult és csoda szép baba lett! :)

Nem éreztem magam anyának az első pár napban. Úgy éreztem, hogy egy idegen baba, semmi köze hozzám. Majd egy kis idő múlva előjöttek az anyai ösztönök és foggal körömmel védtem és sajátnak éreztem, és érzem is. :)

Minden később alakult ki, mint azoknál az anyáknál akik sajátjukat hozzák világra. De az érzés ugyan az, a szeretet, a kötelék ugyan az csak később jöttek elő. :)