Mi történik akkor, ha tudomásom van arról, hogy egy gyermeket folyamatosan bántalmaznak otthon? Miért nem tesznek a szülő ellen semmit?
Először azt szeretném leszögezni, hogy ez az ügy már nagyon régi, a gyermek felnőtt és már nem él apjával. Ugyanakkor szeretnék választ találni, mert egy ideje már nem hagy nyugodni a gondolat.
Egy olyan 'apáról' van szó, aki minden nap verte a fiát, aki néha úgy jött iskolába, hogy vérzett a feje. A volt osztálytársamról van szó, van ennek már tizenkét éve. Mindenki tudott a bántalmazásról, a fiú sem csinált belőle titkot, ő nyíltan elmondott mindent. Tudtommal az iskola - valameddig - foglalkozott az üggyel, behívták a szülőt stb. (az apa továbbra is erőszakos volt) Mivel még gyerek voltam, nem tudom, hogy történt-e valós feljelentés, de tegyük fel, hogy a felelős személyek nem sumákolták el a dolgot, és megtették, amire törvény kötelezi őket. Azóta találkoztam az egyik ott dolgozóval, és azt mondta, hogy tettek feljelentést, de a gyermeket nem tudták az apjától elszakítani, mert nem lett volna, aki örökbe fogadja.
Szerintem ez az érvelés sántít. Ha nincs örökbefogadó szülő, akkor meg kell kockáztatnunk, hogy egy agresszív barom agyonverje a gyerekét? Nem értem. Ilyenkor nem helyezik a gyereket nevelőotthonba, vagy valami hasonló? Nem vagyok tisztában a jogszabályokkal. Mi történik pontosan ilyenkor? A gyerek anyja él még, azt sem értem, hogy akkor miért nem helyezték hozzá (valószínűleg ő sem volt alkalmas szülőnek, na de hát ennél az apánál mindenki jobb!)
válasza:
válasza:Valami nagyon nincs rendben! De az is lehet, hogy nem lett korrektül megfogalmazva, leírva a kérdés. Most már legfeljebb csak a kérdező saját megnyugtatására szolgálhat a kérdésekre adott válasz. Persze ez sem lenne elhanyagolható eredmény. A tizenkét éve történtekre remélhetőleg volt olyan személy, aki időben tett lépéseket. Ha igen, akkor az illetékes hatóságok, szervek lefolytatták az ilyen esetekben szükséges eljárásokat, elsősorban a gyermek védelme érdekében. Az ilyen eljárásokban, előírt protokollok szerint vizsgálják meg a körülményeket, és az érintett személy érdekeinek leginkább megfelelő rendelkezést tartalmazó határozatot hozzák meg. Nyilván azért maradt a gyermek az apánál, mert az adott körülmények között ez a megoldás volt a gyermek számára a legelfogadhatóbb. Semmilyen indokkal sem lehet - és nincs is erre mentség - a fizikai bántalmazás elkövetését elfogadni, azonban ennél vannak súlyosabb, maradandóbb sérüléseket eredményező bántalmazások és kényszerítések egy gyermek számára. Amennyiben az adott ügyben indult eljárás úgy bizonyos, hogy a gyermek védelmében eljáró hivatal vizsgálódása nem tárt fel, az apai felügyeletnél jobb, megfelelőbb környezetben történő elhelyezési lehetőséget. A jog ismereténél sokkal fontosabb, az emberi kapcsolatok ápolása, kölcsönös tisztelet adása, és a jobbító szándék, ha az nem tolakodó, és befogadható. A jog ismerete, legfeljebb a társadalmi normák határait és az arra alkalmazott szankciókat tárja fel, de ezek szélső értékek, amiken célszerű belül maradni ahhoz, hogy stabil és biztonságos családi szerkezet jöjjön létre és maradjon fenn.
Érdemes megismerni egy konkrét esetet:
Jogi ismeretet - pl. - itt lehet szerezni:
Nagyon nagyon rossz a helyzet, ebben okosnak lenni nehéz. Óhatatlanul + sérüléseket okozunk, ha beleszólunk. De ahol a gyereket nem látják el , bántják, nem gondozzák, nem eteteik- ott bele kell szólni, jelezni kell.
Nem tudom, ki miért nem szól. Én szólok.
TE pl. miért nem szólsz bele? Vsz. ilyesmiért nem szól más sem- ha a baj vélhetően nem olyan durva- ne szólj szám, nem fáj fejem, ill. van nekem is elég bajom , nem avatkozok a máséba címszavaknál lehetnek magyarázatok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!