Miért kell ennyit várni, ha valaki újszülöttet akar örökbefogadni? Milyen tesztet kell kitölteni? Konkrét kérdéseket írna valaki?

Szia!

Ahogy már írták előttem, jóval kevesebb az örökbe adható csecsemő/kisgyerek, mint az örökbe fogadni szándékozó ember. Szinte mindenki – érthető módon – egészséges, 2-3 év alatti gyereket szeretne.

Az is igaz, amit szintén írt valaki, hogy bár a csecsemőotthonok dugig vannak, a vér szerinti szülők gyakran nem mondanak le a gyerekről – van olyan, aki ezért tölti az egész életét otthonokban vagy nevelőszülőnél.

A felkészítő tanfolyam és az alkalmassági vizsgálat szerintem eléggé érthető, mert a gyermekvédelemben a gyerek érdekeit kell szem előtt tartani, neki kell megtalálni a megfelelő szülőt. Ehhez viszont valamennyire meg kell ismerni a jelentkezőket. Ráadásul az emberek többségében egy idealista kép él az örökbefogadásról, gőzük sincs arról, hogy mit jelent az, hogy egy gyereknek a korai éveiben sérült a családi kötődése.

Számos ember azt hiszi, hogy majd hazavisz egy „szegény kis árvát”, aki hálásan rebegteti rá ezért a szempilláit, és élnek gondtalanul. Holott egy örökbefogadott gyerek, bármilyen kicsi korában is kerül az örökbefogadóihoz, bármennyire szeretettel fordulnak felé a szülei, sok olyan problémával szembesül, amivel egy vér szerinti gyerek nem.

Ha valóban érdekel az örökbefogadás, akkor olvasd el Maguire Pavao: Az örökbefogadás háromszöge c. könyvét. Olyan pszichológus ő, aki maga is örökbefogaottként nőtt fel, és felnőttként ő is fogadott örökbe (szóval megélte a kérdéskört minden oldalról), és a könyve életből vett példákon keresztül mutatja be a vér szerinti szülők, az örökbefogadók és örökbefogadottak érzéseit, életét, problémáit.

Azt mutatja be (nagyon érdekes módon az életből vett példákkal), hogy az örökbefogadottaknál felmerülő kérdések (pl. honnan jött, kik a szülei, miért dobták el) milyen sokrétűen manifesztálódhatnak, és hogy ezek olyan „problémák” , amelyeket, ha jól tudja kezelni a gyerek környezete, nem okoznak gondot, de ellenkező esetben igen.

Számomra döbbenet, hogy az emberek mennyire nem gondolkodnak el ezekről a kérdésekről, a neten is olyanokat lehet olvasni örökbefogadó szülőktől, hogy a hajam égnek áll. Pl. a kamasz gyerekük elkezd lázadni, akkor rögtön azt mondják, hogy „kiütközött a vére”, de már olyat is olvastam, hogy az óvodásra mondták ezt, aki hazavitte a kis társa babáját.

Szoktam beszélgetni gyermekvédelmisekkel, és azt gondolom, még jobban meg kéne nézni, kinek adnak gyereket, mert igenis kell egy bizonyos érzelmi és értelmi intelligencia (nem iskolázottságra gondolok!) ahhoz, hogy az ember jól tudja kezelni az ilyen helyzeteket. Mert tulajdonképpen érthető a reakció, az embert a vér szerinti gyereke is fel tudja úgy bosszantani, hogy a falhoz csapná, és egy olyan gyerekre, akit más szült a legegyszerűbb azt mondani, ha gond van vele, hogy „ja, kérem, erről nem én tehetek, hanem a gének, ugye”.